Elindultunk Buckyval a lifthez, kézen fogva húzott odáig.
Én csak néztem a kezünket mire befájdult a fejem, képsorok előttem.
Ugyan így sétálunk a konyha felé egymásra mosolyogva.
Lenézek a kezünkre, ami össze van kulcsolva.
Bucky hátra nézett és látta, hogy a kezünket vizslatom mire elmosolyodott.
- Eszedbe jutott valami? -kérdezte, bár tudta a választ.
Nem válaszoltam, csak csöndben néztem rá megszeppenve, miközben húzott.
Elértük a liftet, majd beszálltunk, egnyomta a gombot így elindultunk lefele.
- Remélem jól vagy. -mondta és aggódva pillantott rám.
- Jól vagyok, azthiszem. -motyogtam.
Elértünk az alagsorba és kiszálltunk.
Mindenhol pakoltak Tony gépjei.
- Úgy látom Tony nem tétlenkedik ha költözésről van szó. -mondtam a labor felé menet.
- Azon gondolkoztam, hogy vajon és is maradok-e veletek... -mondta rám nézve.
- Miért ne maradnál velünk? -kérdeztem és rásandítottam.
- Ahogy mondtam, még mindig veszélyes vagyok. -mondta.
- Pontosan ezért kell velünk maradnod. Tudunk neked segíteni. -mondtam rá mosolyogva.
- Mondd csak Lina! Mennyi mindenre emlékszel? -kérdezte hirtelen.
- Már egész sok mindenre azt hiszem. -mondtam neki mire összehúzta a szemöldökét hitetlenkedve.
- Mégis hogy emlékezhetsz mindenre ilyen gyorsan? -kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Épp ezt indultuk kideríteni. -mondtam rámosolyogva.
Újra megfogta a kezem és gyorsabban húzott, egyenesen a labor felé.
- Stark! Megvizsgálnátok Linát kérlek? -mondta kiabálva Bucky, mert nem látta Tonyt mire az egyik pult alól felkapta a fejét.
- Mi történt? -jött oda hozzánk.
- Linának egy nap alatt eszébe jutott majdnem minden. Ez nem normális Stark. Nekem több hónapba telt mire eszembe jutottak a dolgok. -mondta el egy szuszra Bucky.
Tony bíztatóan rám mosolygott és intett, hogy kövessük őt.
Bruce bent volt a laborba így leültettek egy orvosi székbe és megvizsgált.
A gépeken ügyködött amikor megszólalt.
- Lina a véredben mutációt fedeztem fel. Valamit tettek veled az agymosáson kívül. -mondta, mire Bucky megfeszült.
Rávezettem a kezem a vállára és ránéztem ezzel tudatva, hogy nem lesz semmi baj.
- Mennyire durva a mutáció? -kérdeztem ránézve Tonyra.
- Az csak akkor derül ki, ha a tested reagál rá. -mondta ő is rám pillantva.
Reagál rá?
- Ha bármi furcsát tapasztalsz, azonnal gyere vissza ide, oké? -jött elém Tony.
Bólintottam, majd felálltam.
- Gyere, menjünk fel. -néztem Buckyra és elindultam az ajtó felé.
A liftben csöndben álltunk végig.
Láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik így nem akartam megzavarni.
Felértünk a szobák emeletére, mert gondoltam veszek egy fürdőt.
- Én elmegyek lefürdök. -szálltam volna ki a liftből, de egy kéz visszarántott.
- Kérlek nekem szólj először ha bármi baj van! -mondta a szemembe nézve.
Mosolyogva bólintottam, majd elindultam a szobám felé.
Beléptem az ajtón és becsuktam.
Kiléptem a ruháimból és ledobtam őket a földre.
Viszont amikor lenéztem, felfedeztem valamit.
Az egész testemen hegek voltak.
Nem emlékszem, hogy valaha tettem volna magammal ilyesmit.
Falfehérre lesápadtam a látványtól és lassan ellépkedtem a zuhanyzóig, közben nézegettem magam.
Levettem a szemüvegem és a mosdó szélére leraktam.
Elindítottam a vizet és beálltam alá.
Csak hagytam, hogy beterítse a meleg víz az egész testemet.
Becsuktam a szemem és az arcomat is beraktam a zuhany alá.
Mit tettek velem?
Kinyitottam a szemem.
Mi a fene?
A szemem 4 dioptriát javult egy pillanat alatt.
Normálisan látok...
A szám elé kaptam a kezemet, és elsírtam magam.
Ezt nem hiszem el...
Gyorsan megmostam magam és kiszálltam a zuhanyból.
Ahogy ki akartam menni belenéztem a tükörbe.
Mi a...
Az arcom sima volt mint a porcelán, a pirossága megmaradt így úgy néztem ki mint egy porcelán baba.
Ez a valóság?
Leengedtem a törölközőt.
Eltűntek rólam a hegek.
Gyorsan vettem fel egy köntöst, fogtam magam és elindultam ki a szobámból a folyosóra, onnan pedig a szemben lévő szobába.
- Bucky! Bucky! -futottam be a szobájába.
- Mi tör- akadt el a szava, mikor kiért a fürdőből- Az arcod...akár a porcelán. -motyogta rám mutatva.
- Bucky, látok élesen! És a testemről eltűntek a hegek! -majdnem szétnyitottam a törölközőt mikor eszembe jutott, hogy nincs alatta semmi így gyorsan összeszorítottam inkább.
- Hegek? -kérdezte a szemembe nézve.
- Voltak rajtam hegek, de eltűntek ahogy víz érte a bőröm. A szemem pedig valami elképesztő... -fogtam meg az arcom - Az arcom pedig nagyon puha és hibátlan. Mi történt velem? -kérdeztem.
- A mutációd a víz hatására indult be valószínűleg. -mondta, majd közelebb jött.
Felemelte a kezét és az arcomra emelte majd gyengéden megcirógatta a mutató ujjával az arcomat.
Oldalra döntötte a fejét, elmosolyodott, majd megszólalt.
- Tényleg puha... -mosolygott rám.
Az arcom rák vörös lett ettől a tettétől.
Az íriszeiről le sem tudtam venni a szemeimet.
Hirtelen Bucky hangját hallottam meg a fejembe.
[Eddig is gyönyörű volt, de most egyszerűen lélegzetelállító...]
Nekem kikerekedtek a szemeim.
Ő az arcomat vizslatta, így nem látta ezt a tettemet.
Arrébb húzta a mutatóujját, helyét átvette a hüvelykujja és lassan végig húzta a számon.
Nekem erre szétnyíltak az ajkaim.
Ez a férfi megőrjít teljesen...
[Azt akarom, hogy az enyém legyen...]
- Már a tied vagyok... -suttogtam, mire felnézett a szemembe.
Az szemében zavarodottságot véltem felfedezni.
- Te hallottad amit gondoltam? -kerekedett el a szeme.
- Azt hiszem... -motyogtam bizonytalanul.
- Akkor lett képességed is úgy tűnik. -mondta a szemembe nézve.
[Nem bírom felfogni, hogy hogy bánthattak téged...]
- Tudod nagyon szivesen megmutatnám a hegeket, de már úgy sem látszanak. -mondtam pajkosan mosolyogva.