♡2♡

2.2K 115 4
                                    

Egy hirtelen mozdulattal megpördültem a tengelyem körül, és ott állt előttem egy férfi mire végig néztem rajta.

Magas, iszonyat jó kiállású, izmos.

Huh basszus, ki ez a pasi és miért néz ki ilyen jól?

Az egyik keze végig lefedve, csak a vége látszott ki belőle, ami...fémből van?

Ezen kívül kicsit hosszabb barna haja van és gyönyörű kék szemei, amik egyenesen engem szuggeráltak.

Tudatosult bennem ki is ő.

Az arca valami iszonyat helyes.

- Rosszkor jöttem? -kérdezte a férfi gondolom Stevetől, de végig rajtam legeltette szemeit amitől én fülig vörös lettem.

- Szia Buck! Dehogy. Épp most leptük meg Linát. -mosolygott rám Steve és biztatásul meg lökte a vállamat, hogy mutatkozzak be.

- Oh, milyen neveletlen vagyok! -eszméletem fel- A nevem Elina Romanoff. -nyújtottam a kezemet.

A férfi közelebb jött, belesüllyedtette a kezét az enyémbe amiben az én apró kezem eltűnt.

- James Buchanan Barnes. -bólintott, de az arcán egy csepp érzelem se jelent meg.

- Ö-örvendek James! -mondtam neki kicsit akadozva.

- Csak Bucky -morogta válaszul.

Hát ezt meg mi lelte?

-Egyébként Isten éltessen! -motyogta szemembe nézve.

-Köszönöm szépen! -néztem le a lábaimra hajammal eltakarva vörös arcomat.

- Szóval, akkor Rogers elkíséred a kölyköt a cuccaiért? -Tony lépett mellénk.

- Persze. Picuri, menjünk a dolgaidért! -sóhajtott Steve.

- Ne hívj picurinak, Tata!

- Akkor te meg felejtsd el ezt a tatázást. -kuncogott Steve.

- Fáj az igazság Kapitány? -kérdezte gúnyosan, nevetve Tony.

- Sosem mondtam, hogy nem igaz. -vont vállat Rogers mosolyogva és intett, hogy kövessem.

Amíg a liftig el nem értünk, egy tekintetet végig éreztem magamon, de nem mertem hátra fordulni, mert biztosan elolvadtam volna, mint a fagyi a napon.

~Pár órával később~

Kapitánnyal minden cuccomat felvittük a szobámba.

Annyit vagyok itt a toronyban, hogy kaptam saját szobát.

Az albérletemet ott hagytuk üresen.

Az albérlőmmel pedig megbeszéltünk mindent így hivatalosan is kiköltöztem.

Gyorsnak kellett lennünk.

Azért is költöztem ki úgy, hogy senki nem láthatott, mert azok akik figyelnek azt hiszik majd, hogy csak elutazom.

Steve magara hagyott nekem pedig volt időm gondolkozni.

Miért viselkedett ilyen furán James?

Vagy hívjam inkább én is Buckynak?

Kik, és miért akarnak engem elfogni?

A nagy mélázásomból egy kopogás rántott ki.

- Gyere! -feleltem.

- Szia, csak én vagyok. -nyitott be Natasha- Minden oké? Nem jössz le enni? -kérdezte.

Csak most tűnt fel, hogy nem nagyon ettem semmit még ma, csak reggelit.

- Épp ebédidő van, és a szülinapod alkalmából a kedvenceidet csináltunk, Wandával! -tapsikolt.

- Basszus, tényleg, a szülinapom! Teljesen kiment a fejemből, hogy ma van. -kaptam a szám elé a kezem.

Ez a költözködés teljesen elvonta a figyelmem.

Na meg azok az igéző kék szemek is...

- Semmi baj! Gyere, a többiek már várják, hogy végre felköszönthessenek téged. -fogta meg a kezemet és elkezdett húzni az ajtó felé.

- Oké, akkor menjünk. -nevettem.

Bementünk a konyhába és tényleg ott volt minden létező kedvenc kajám.

Az állam a padlót súrolta.

Majdnem elsírtam magam hogy hogy lehetnek ilyen aranyosak.

Ezek után mindenki körém állt és egyesével jöttek oda megölelni, felköszönteni.

Utána hoztak nekem tortát, természetesen csokisat, ami mondanom sem kell valami isteni volt.

Buckyt azóta nem láttam mióta megjelent itt.

A napom gyorsan eltelt az estét a nappaliban töltöttük a kedvenc filmjeim társaságában.

Az egyik film közepén megszólalt Steve telefonja amin Bucky neve villant fel amit azonnal fel is vett.

- Haló? Bucky, minden oké?

Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now