Ha Sharon itt van, annak soha nincs volt jó vége.
Ő is a legjobb pillanatban jött.
Jobb lett volna, ha egyáltalán nem is jön...
Ránézett Buckyra majd rám.
A szemei szikrákat szórtak attól, hogy így lát minket.
Rámosolyogtam és megszólaltam.
- Mi szél hozott, Sharon? -a hangomban érezni lehetett a gúnyt, főleg amikor a nevét kimondtam.
- Beszélni szeretnék Buckyval! -mondta határozottan.
- Én viszont nem igazán. -morogta neki vissza Buck.
- Csak egy percet kérek! -mondta kérlelően de láttam rajta hogy rosszban sántikál.
Bucky rám emelte íriszeit mire én elhúztam a számat én bólintottam egyet mire közelebb hajolt hozzám és lassan megcsókolt.
Szenvedélyesen, mintha ez lenne az utolsó csókunk.
Még nézett pár másodpercig, majd elengedett és kimászott a medencéből.
Sharon majd megfojtott a szemével.
Én is hasonlóképpen néztem rá, csak nekem egy győztes mosoly is volt az arcomon mellé.
Bementek a házba amitől valami furcsa szúró érzést éreztem a mellkasomba.
Ez lenne a féltékenység?
Undorral gondolkoztam el azon, hogy Sharon mit akarhat Buckytól.
Natasha rám nézett és látta, hogy rosszul vagyok az előbb történtektől.
- Gyere Lin! Ússzunk egyet! -mondta mosolyogva, hogy elterelje a figyelmen erről a helyzetről.
Egész úszás közbe azon járt a fejem, hogy hogyan és miképpen fojtsam meg Sharont, ha egy ujjal is hozzáér Buckyhoz.
Már tuti letelt az az egy perc...
Megelégeltem és a féltékenység át vette az uralmat a testem felett.
Kimásztam a medencéből és felvettem a köntösömet.
Besétáltam az ajtón és hallgattam, hogy merre lehetnek.
- Sharon, ha még egyszer idejössz azért, én magam foglak kirakni! -mondta egy ideges hang a folyosóról így lindultam a hangforrás felé.
- De Bucky! Ő egy kislány! -hisztizett egy másik hang.
Kislány az anyád picsája...
Már majdnem odaértem hozzájuk, csak nem akartam zajt csapni így halkan és lassan lépkedtem.
Ők az L alakú folyosó másik oldalán álltak, azért nem vettek észre.
Megálltam a sarok előtt, nekidőltem a falnak és így hallgatóztam tovább.
- Lehet hogy fiatal, de attól még nagyon értelmes, érett és kedvelem őt! -mondta Bucky.
- De én szeretlek, Bucky! -nyávogott idegesítően magas hangon.
Még a fülem is belefájdul ebbe a hangba...
- Nem érdekel Sharon, hagyj már békén végre! -mondta dühösen Bucky és nekem itt telt be a pohár és előléptem a fal mögül.
Iszonyatos harag volt bennem de ez csak a jéghegy csúcsa volt.
Erre mind a ketten rám néztek, de Sharon hirtelen elkapta Bucky fejét és megcsókolta.
Bucky szerintem ráharapott a szájára mert Sharon feljajdult.
Ezután Bucky ellökte magától és rám pillantott aggódva.
Hirtelen megszédültem és nekidőltem a falnak, hogy meg tudjak állni a lábamon.
- Bassza meg Sharon! -hallottam meg Bucky erőteljes hangját de koncentráltam, hogy ne essek össze.
- Lina, jól vagy? -kérdezte elhalt hangon mire éndegesen megszólaltam.
- Nem, egyáltalán nem! -mondtam neki piros fejjel.
Elindultam feléjük ám egy pillanatra megszédültem de összeszorítottam a szemem majd újra kinyitottam.
Odasétáltam Sharon elé és adtam neki egy jól irányzott jobb egyenest, amitől kibillent egy pillanatra az egyensúlyából és megfogta a vérző orrát.
Azt hiszem eltörtem.
- Nem mondom el többször! Hagyjd békén Buckyt és engem is! -mondtam neki idegesen.
Megfordultam és egy döbbent tekintettel találtam szembe magam.
Elsétáltam mellette és visszaindultam a többiekhez.
Fél úton egy kezet éreztem meg a csuklómon, de egyszerűen ki fordítottam a kezemet belőle.
- Lina, kérlek állj meg! -mondta mire megálltam és megfordultam.
- Nagyon sajnálom hogy ez történt! Sharon teljesen kikészít... -mondta mélyen a szemembe nézve.
- Téged készít ki? Szerinted nekem milyen érzés volt azt látni, hogy megcsókol? Neked milyen érzés lenne ha ugyan ezt látnád? -kérdeztem dühösen, mire megfeszült és összeszorította az öklét- Egy kicsit hagyjuk most egymást, jó? -kérdeztem, de nem vártam választ csak elindultam.
- Ne csináld ezt Lina! -kiabált utánam.
Nem válaszoltam ám a hátam mögül hallottam, hogy valami nagyot csattant.
Felsiettem a szobámba és felöltöztem.
Most kell valaki akivel el tudom terelni a gondolataimat.
Adam...
Nem érdekel most Bucky, meg senki, el kell hallgattatnom a hangokat a fejembe.
Kell valaki akinek elmondhatom minden bajomat és az a valaki jelen pillanatban nem ebben az épületben tartózkodik.
Írtam neki, hogy találkozzunk fél óra múlva a kávézóba.
Adam: Most is dolgozom, de mindjárt lejár a munkaidőm! Gyere nyugodtan!😊
Király...
Már csak Natnek kell szólnom, hogy elmegyek.