Csütörtök
Egészen kipihenten ébredtem.
Reggel magamtól keltem fel.
A nap sugarai érintették a takarómat és az arcomat.
Kinyitottam a szemem, de gyorsan vissza is csuktam, mert a világosság kiégette a szememet.
Lassan kinyitottam a szememet és rávetettem tekintetemet az órámra.
9:46
Egészen hamar felkeltem ahhoz képest, hogy hajnalban fent voltam.
Elmerengtem a hajnalban történteken és akárhányszor becsukom a szememet mindig az arcát látom magam előtt.
Elhatároztam, hogy lemegyek reggelizni.
Felvettem egy köntöst, mert még mindig csak bugyiba meg toppba flangálok.
Kinyitottam az ajtómat és álmos fejjel kilestem.
Nem láttam senkit így kiléptem és lassú léptekkel mentem a lift felé.
Beléptem és megnyomtam a 4. emelet gombját.
Amint elértem a megfelelő szintre kiléptem a liftből és egyenesen a konyha felé vettem az irányt ahol megpillantottam Wandát, Tonyt és Sam-et.
Motyogtam valami hasonlót a jó reggelthez.
-Jó reggelt Lin! -válaszolt Wanda mosolyogva.
Én odalépkedtem a kávéfőzőhöz és benyomtam a hosszú kávé gombját.
Amíg vártam hallottam, hogy valakik jönnek a konyha felé így megfordultam.
Steve és Bucky jöttek be rajta már felöltözve melegítőbe.
Buckyn egy trikó volt és egy fekete melegítőgatya.
Ehhez még mindig nem tud hozzászokni a szemem.
Gondoltam megkérdezem, hogy, futni mennek e mert most nekem is van kedvem hozzá.
- Futni indultok?
- Igen! Van kedved csatlakozni esetleg? -kérdezett rá Steve.
Most egészen energikusnak érzem magam így bólogatni kezdtem hevesen.
- Persze! Csak egy perc, felöltözöm! -mosolyogtam majd felfutottam a kávémat otthagyva.
Nem is kell az a kávé!
Felmentem és felvettem a szokásos Adidas szettemet.
Vettem rá egy vékony, fehér pulcsit is mert azért még a nyár ellenére is néha fázom.
Elindultam lefele és mivel úgyis futni megyek, lifteztem azt az egy emeletet, hogy addig is pihenjek.
Liftből kilépve már rohantam is vissza a konyhába és mivel elég gyorsan futottam, nem vettem észre, hogy valaki az utamba áll.
Nekifutottam és épp hátra estem volna, ha az a valaki el nem kapja a derekam.
A kék szempár meglapődve figyel engem karjai közt tartva.
Felállított állásba maga elé viszont a derekamat még mindig nem eresztette el.
Körülbelül egy perce bámultunk egymást csöndben.
Ezek a szemek megbabonáznak...
Az érintésére a bőröm bizseregni kezdett és kirázott a hideg.
Ő is észrevette és figyelte a kezemet ahogy az érintésére libabőrös leszek.
Ahogy látom neki is hasonló "gondjai" vannak a kezén.
Megint besötétült a szeme ahogy rámnézett ám szemei elkalandoztak lejjebb.
A számat figyelte és amint ezt észrevettem közelebb hajoltam.
Erre az alsó ajkát beharapta. Azt hiszem, ha most nem fogna, összeesnék.
A konyhából, egy pillanattal később, Steve hangát hallottuk meg.
- Srácok!! Ideje indulni! Hol vagytok már? -kiabált. Bucky csak mordult egyet, elhúzta kezét a derekamról majd megfordult és elindult a konyhába.
Beléptünk mindketten egymás után.
- Na végre! Mehetünk? -kérdezte Steve.
- Aha. -motyogta Bucky morcosan.
Annyira kiszáradtam az előbbitől, hogy muszáj innom valamit.
- Egy pillanat! -motyogtam, majd elindultam inni egy kis vizet, mielőtt elindulnánk.
Miután végig nézték, hogy kiittam egy nagy pohár vizet, elindulhattunk.
Steve mellettem, Bucky lemaradva sétált mögöttünk.
- Hol fogunk futni? -tettem fel a kérdést, ami kavargott bennem.
- A toronytól nem messze van egy park, oda megyünk. -adott választ Steve a kérdésemre mire én hátra pillantottam.
Bucky maga elé bambulva sétált.
Ennyire sokat jelentett volna neki az előbbi?
Észrevette, hogy őt figyelem így rám emelte íriszeit.
Ismét végig vezette rajtam tekintetét majd sóhajtva elfordult.
Az arcom hirtelen átfordult skarlát színbe.
Visszafordultam és inkább előre néztem.
Elsétáltunk a nem messze lévő parkba ami tényleg csak már percre volt.
Elindultunk az egyik irányba futva.
Rólam tudni kell, hogy elég hamar fáradó típus vagyok, így nem is bírtam sokáig a tempót tartani velük.
Szerintem max 4 kört tehettem meg, de úgy kifulladtam, hogy muszáj volt leülnöm az egyik fa tövébe.
- Csak nem elfáradtál egy kis futástól, picuri? -lépdelt oda mellém az alig lihegő Kapitány.
- Azért elég sokáig bírtam. Nem mindenki szuperkatona... -grimaszoltam neki, mire ő felkacagott.
Pár másodperccel később Bucky is csatlakozott köreinkhez, teljesen leizzadva.
A trikó teljesen rátapadt a felsőtestére, így megint csak elkalandozott a tekintetem.
Még az alsó ajkamat is beharaptam, hogy nehogy kinyögjek egy 'Wow'-t.
Felvezettem az arcára a szemeimet, amik engem figyeltek.
Most én vettem észre Buckyn hogy talán egy picit zavarba jött.
Ez a férfi vajon mióta nem volt nővel?
Ábrándozás ide vagy oda, Stevenek feltűnt, hogy teljesen elvesztem a gondolataimba, így inkább Buckyhoz fordult.
- Szerintem menjünk vissza most már a toronyba! -mondta, mire Bucky rákapta a fejét és bólintott egyet.
- Lina! Gyere, megyünk vissza! -hozott Steve hangja vissza a valóságba majd a torony fele vettük az irányt.
Mikor beértünk én a liftet céloztam meg, míg a fiúk inkább a lépcsőt mire csak megforgattam a szemeimet.
Hehe, az öregek lépcsőznek még ilyet...
Hamar felértem az emeletre és el is indultam a konyhába, hogy reggelizzek valamit.
A kedvenc szendvicsemre esett a választásom.
________________________
Itt leírom, hogy mit hogyan csinálok, szóval, ha nem érdekel, csak tekerd át!
Elővettem egy kisebb serpenyőt, amibe belemértem a két szelet kenyeremet, hogy belefér e.
Vettem elő tojást, sajtot, sonkát és vajat.
A tojást egy kistányérba felvertem, raktam bele sót és borsot.
Beleöntöttem a serpenyőbe. Megvártam míg egy kicsit átsül és beleraktam a két kenyérszeletet egymással szembe.
Amikor megsült megfordítottam és tettem az egyik oldalra sonkát és sajtot.
Majd behajtottam a tojás két kis fülét, rá pedig a másik kenyér részt.
Rátettem egy tálra és kettévágtam.
(Én Tiktok szedvicsnek hívom)
__________________________
Megfordultam és csak most tűnt fel, hogy rajtam kívül más is van a helyiségbe ugyanis Bucky az egészet végignézte a hátam mögül az asztalnál ülve.
- El tudnám viselni ezt a látványt minden reggel. -mondta suttogva, de én így is hallottam így pironkodva leültem az asztalhoz és csendben elkezdtem enni.
Ő csak nézett rám miközben falatoztam.
- Tudod nem sértésből de nagyon nem szeretem ám ha néznek evés közbe -néztem rá mikor megálltam az evésbe.
- Bocsánat! Nem is zavarlak. Jóétvágyat! -szólalt meg zavarában és el akarja hagyni a helyiséget.
- Bucky esetleg kérsz belőle? Van még egy szeletem. Tessék -nyújtottam át neki a másik felét.
Mosolyogva helyet foglalt és megköszönte majd elkezte enni.
Az órára pillantva állapítottam meg hogy tíz óra van.