Kedd
Ma reggel is az első gondolatom az volt mikor felkeltem, hogy a toronyba teszek egy látogatást.
Nemrég érettségiztem, úgyhogy már szabad vagyok végleg.
Rápillantottam az órámra ami negyed tízet mutatott.
Megnéztem a telefonomon a dátumot mire leesett milyen nap is van.
A SZÜLETÉSNAPOM!!
Ahogy ezt realizáltam, kipattantam az ágyból.
Elmentem lezuhanyozni és fogat mosni.
Ezután dobtam fel egy kis natúr sminket, ami nálam korrektort és szempillaspirált jelent.
A tükörbe belenézve elgondolkoztam.
19 éves lettem...
Vajon változtat ez valamin?
A gondolataim elhessegetve, elmentem felöltözni.
Felvettem egy fehér Oversize felsőt és egy szakadt farmer nadrágot.
Egy fehér, deszkás, Nike Air Force cipőt húztam a lábamra.
Vettem fel pár nyakláncot és gyűrűt is, hogy feldobjam a szettet.
Megreggeliztem és útnak indultam.
Gondoltam megyek deszkával, úgy gyorsabb.
A torony felé vettem utamat. Az út alatt többször is furcsa érzésem volt.
Olyan, mintha követnének.
De nem nagyon foglalkoztam vele csak siettem a Bosszúállókhoz.
Amikor beértem a toronyba a portás rögtön felismert és be is engedett.
A deszkámmal a kezembe tovább is mentem a liftig majd beszálltam.
Megnyomtam a 3. emelet gombját és már ment is felfele.
A lift csilingelésére felkaptam a fejemet.
Nyílt az ajtó, én pedig kiléptem.
Senki sehol.
Letámasztottam a deszkámat a lift mellé.
Bementem a konyhába és szétnéztem, de üres volt.
Nappaliba menet, hallottam pusmogásokat.
Aha...szóval így állunk...
Ahogy beléptem a nappaliba mindenki előugrott.
Natasha annyira nagyot ugrott, hogy megbotlott a kanapé sarkában és majdnem hasra esett.
- MEGLEPETÉÉÉSS!! BOLDOG SZÜLINAPOT LINA!! -hangzott el egyszerre mindenkitől.
Itt volt mindenki: Nat, Steve, Sam, Clint, Tony, Pepper, Bruce, Wanda.
Natasha odaszaladt hozzám egy ölelésre.
- Hát szia! Boldog születésnapot hugi! -mondta mosolyogva és összeborzolta a hajam.
- Köszi Nat! A szívbajt hoztátok rám, de nagyon cukik vagytok! -mondtam mosolyogva.
- Hát figyelj, Natasha ötlete volt, hogy lepjünk meg. -mondta Kapitány nevetve.
- Jaj, ne értsétek félre nagyon tetszett, csak majd összeszartam tőle magam. -mondtam nevetve.
- Na! - mordult rám Steve.
- Jaj, nyugi már tata, én mindig így beszélek, nem tűnt még föl? -nevettem tovább.
Nat megbökte vállamat, ezzel tudatva, hogy beszélni akar velem.
-Figyelj, Lina. Az a helyzet, hogy pár napja felfigyeltünk valakikre akik rólam akarnak informálódni. Fogalmunk sincs minek kell nekik infó rólam, de ezek rossz emberek. A lényeg, hogy szeretném ha ideköltöznél a toronyba hozzánk. Legalább addig amíg el nem tűnnek innen ezek a gyanús alakok. -mondta mélyen a szemembe nézve.
- De ehhez nekem mi közöm van? Jó értem, hogy a nővérem vagy de ez nem indok. -néztem rá.
Nem mintha nem örülnék neki, hogy ide költözhetek.
- Hát tudod, pár napja figyeltük őket, a mozgásterüket és kicsit sem bíztató, hogy a házad körül somfordálnak fel-alá. -ahogy Nat ezt kimondta, én lefagytam.
Úgy tudtam, hogy valaki figyel és követ de én nem is foglalkoztam vele.
A merengésemből Nat rántott ki egy csettintéssel az orrom előtt.
- Minden oké? -kérdezte aggódó arccal.
- Persze...csak tudod az elmúlt egy hétben úgy éreztem követnek valakik. Hát úgy tűnik igaz volt. Én meg nem is törődtem vele. -motyogtam.
- Figyelj, nincs semmi baj! Itt biztonságban vagy ezért kéne átköltöznöd ide a toronyba.
- Oké, megoldható, de el kell hoznom valahogy a cuccaimat.
- Esetleg segítsek a picurinak? -kérdezte Steve.
- Áh, nem egy tata nekem ne segítsen! -kacagtam fel.
- Ki a tata? -kérdezte nevetve, egy mély hang a hátam mögül.