- Harry?
Pislogtam párat, hogy meggyőzödjek róla, nem csak álmodok. Vagy esetleg képzelgek. Elég valószínűnek tűnt, hogy a maradék józan eszemet is elvesztettem az elmúlt hónapokban, így már semmin sem lepődtem meg. Gyorsan belecsíptem a karomba, hogy biztos legyek benne, valójában őt látom. Nem tudom eldönteni, hogy akkor jártam volna jobban, ha nem jön be a dolog, vagy annak, hogy tényleges ott állt, és összeráncolt szemöldökkel figyelte a karomat. Csodás.
- Mit csinálsz? - kérdezte szórakozottan, miközben az ajtónak támaszkodott.
- Meggyőződtem arról, hogy nemcsak álmodom, hogy itt vagy - vallottam be elvörösödve. Egy pillanatra még pislogni is elfelejtett, majd hangos nevetéssel lépett be a házba. A következő percben már a derekamnál fogva húzott közel magához, és a hirtelen mozdulattól levegőt is elfelejtettem venni.
- Istenem, hogy mennyire hiányoztál - lehelte a számra. Az alsó ajka egy pillanatra hozzáért az enyémhez, a térdem pedig automatikusan megrogyott a közelségétől. Már a kisugárzásában is volt valami, amitől a gyomrom görcsbe rándult valahányszor rám nézett. Csak álltam ott előtte megnémulva, félig tátva maradt szájjal, miközben a száját az enyémhez nyomta. Ha nem tart szorosan a karjában, akkor valószínűleg elolvadtam volna és a földre hullok. De így nem engedte, hogy a térdeim cserben hagyjanak. Miközben elmélyítette a csókot, a jobb kezével óvatosan simogatni kezdte az oldalam. Az érintésétől libabőrös lettem, és a hajába nyúltam, hogy valamibe tudjak kapaszkodni. Nem engedte, hogy sokáig belevesszünk egymásba, ugyanis óvatosan elhúzta tőlem a fejét.
Kipirultan, lihegve próbáltam összeszedni a józan eszem és a gondolataimat, de nem igazán sikerült.
Nem sokat segített az sem, hogy a haja kócosan keretezte az arcát, a rózsaszín ajkai hívogatóan felduzzadtak a csókunknak köszönhetően, és ő is nehézkesen vette a levegőt. Ez az ember lesz egyszer a vesztem.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem, miután összeszedtem magam. A lábával berúgta az ajtót, majd a kezemnél fogva a kanapéhoz vezetett. Gyorsan leült és mielőtt tiltakozhattam volna az ölébe húzott. Esetlenül próbáltam megtalálni az egyensúlyom, majd óvatosan leereszkedtem rá. Éreztem a nadrágon keresztül is a jól észrevehető dudort a nadrágján, azonban próbáltam elterelni a figyelmem a gondolatoktól, amik a fejembe férkőztek.
Játékosan félrebillentette a fejét, mielőtt válaszolt. A keze hanyagul felfedezőútra indult a testemen, és egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni.
- Talán zavarok? - kezdte el simogatni a hátam. Bármennyire is próbáltam leplezni, hogy nincs hatással rám a mozdulat, nem igazán sikerült.
- Nem - mosolyogtam rá őszintén. A keze visszavándorolt a derekamra, a játékos arckifejezést pedig felváltotta az aggódás.
- Jól vagy? Nem igazán magyaráztad el a dolgokat a telefonba - fürkészte az arcom szomorúan. Elhúztam a számat, majd sóhajtva előre dőltem, és a vállára hajtottam a fejem.
- Nem akarok róla beszélni - suttogtam halkan.
- Ezt megértem - kezdett el újra simogatni, azonban a mozdulataiban most nem volt mögöttes szándék. - Nem kell róla beszélnünk, ha nem akarsz. De nem akarom, hogy magadban tartsd, ha valami bánt. Azt szeretném, hogy érezd magad annyira biztonságban mellettem, hogy elmondhass ilyeneket - mondta őszintén. Felemeltem a fejem a válláról, miközben a szívem hevesen vert.
- Biztonságban érzem magam, Harry. De mióta elindultam onnan nem tudok másra gondolni. Úgy érzem, hogy felrobban az agyam. Csak élvezni akarom, hogy itt vagy és nem gondolni semmire - vallottam be lesütött szemmel.
- Segíthetek ebben - mosolyodott el, miközben kisimított egy hajtincset az arcomból. Egy kis aggodalom suhant át az arcán, így összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
- Mi a baj? - kérdeztem értetlenül.
- Nem akarom, hogy kiakadj - kezdte elhúzott szájjal.
- Akkor nem kellene így kezdened, Harry. Az emberek természetes reakciója, hogy ezután a mondat után pánikolni kezdenek - hadartam gyorsan. Nevetve megrázta a fejét, majd folytatta.
- Azért jöttem, hogy elraboljalak - mondta sejtelmesen. Pislogás nélkül meredtem rá, miközben felegyenesedtem.
- Tessék?
- Miért nem tudok bánni a szavakkal, ha rólad van szó? - emelte a plafonra a tekintetét megrökönyödve. - Amikor mondtad, hogy hazajössz, az volt az első gondolatom, hogy egyedül töltenéd az ünnepeket. Elképzelni, hogy egyedül ücsörögsz itthon, borzasztó volt. Ezért szeretném, ha visszapakolnál a bőröndödbe, és nálam töltenéd az ünnepeket.
Csak néztem a száját, de nem jutott el a tudatomig, hogy mit kér tőlem. Szinte biztos vagyok benne, hogy minden szín kiszállt az arcomból, amikor ezt mondta. Bár nyugodtnak próbált tűnni, a szája meg-megremegett, miközben vázolta a tervét. Fogalmam sincs, meddig ültem úgy, mint egy fadarab, de már kezdhette kínosnak érezni a némaságomat, ugyanis megköszörülte a torkát.
- Szóval? Mit mondasz? - kérdezte félénken.
- Azt akarod, hogy nálad legyek? Karácsonykor? - néztem rá még mindig bambán.
- Igen - vágta rá gondolkodás nélkül.
- De nem most van ott a családod? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- De.
- És nem gondolod, hogy egy kicsit nehéz lenne beosonnom anélkül, hogy észrevennének? - húztam fel a szemöldököm. Ezúttal ő volt az, akinek a torkán akadt a szó, majd hangos nevetésben tört ki.
- Miért akarnálak elbújtatni? - kérdezte szórakozottan.
- Mert akkor találkoznom kellene anyukáddal - feleltem egyértelműen.
- Igen, és? Alig várja, hogy megismerjen - vonta meg a vállát egy kisfiús mosollyal.
- Azt akarod, hogy találkozzak vele? - pislogtam értetlenül. Úgy éreztem, hogy az agyam teljesen feladta a szolgálatot.
- Igen - bólintott továbbra is mosolyogva. - Ha te is szeretnél - tette hozzá.
- Az agyam öngyilkosságot követett el, nincsenek gondolataim - temettem a mellkasába a fejem. Rázkódó vállal nyomott egy puszit a hajamba.
- Én nagyon szeretném, ha velem töltenéd az ünnepeket - folytatta a rábeszélést.
- A családoddal kellene karácsonyoznod, Harry. Nem akarom, hogy azt higgyék, belerondítok a hagyományotokba - vallottam be halkan.
- Sosincs késő új hagyományokat teremteni - válaszolt bölcsen. Megforgattam a szemem, de szerencsére ezt nem látta. - Sajnos nem hagytál más választási lehetőséget - sóhajtott fel erőltetten.
- Mint?
- Vagy te jössz hozzám, vagy én töltöm veled az ünnepeket. Viszont akkor nem lehetek a családommal - vetette be az aduászt. Kicsit felháborodva emeltem fel a fejem és néztem rá, azonban csak egy széles mosollyal találtam szembe magam.
- Ez nem fair - morogtam a mellkasom előtt összefont karral.
- Megadtam a választási lehetőséget - vonta meg a vállát ellenállhatatlanul.
- De tudtad az elsőt fogom így választani - morcoskodtam tovább. Sóhajtva megdörzsöltem a szemem. - Mi van akkor, ha nem fog kedvelni? - kérdeztem halkan.
- Ilyen opció nincs - vágta rá szinte azonnal. - Imádni fog.
- Hányni fogok - jelentettem ki fájdalmasan. Nevetve megrázta a fejét, majd nyomott egy lusta csókot a számra. - Összeszedem a holmijaimat - egyeztem bele a tervébe, bármennyire is frusztráltnak éreztem magam tőle.
A bőröndömbe beledobáltam sokkal több ruhát, mint amire szükségem lett volna. Fogalmam sem volt, hogy meddig szól Harry meghívása, így talán túltettem magamon. Úgy nézhettem ki, mint aki egy hónapos nyaralásra indul.
A kocsiban Harry jót szórakozott azon, hogy mennyire ideges vagyok. A jobb kezét végig a combomon pihentette, és most az egyszer áldottam az automata váltós autókat. A rádió halkan szólt, ő pedig dúdolgatta a dalokat. Én a gondolataimba temetkeztem és azon törtem a fejem, hogy hogyan lehetne kiugorni egy mozgó járműből anélkül, hogy összetörném magam. Sajnos leginkább sehogy.
Ahogy leállította az autót, szinte azonnal kiszálltam. Jól esett a friss levegő, és segített megnyugtatni egy kicsit magam. Harry kiszedte a bőröndömet, majd kézen ragadott és elindultunk az apartman komplexus felé. A liftnél szinte csak az én szívverésem hallatszott, de az rendkívül hangosan.
A liftből kiszállva Harry hirtelen maga felé fordított, és megnyugtató mosollyal nézel rám.
- Jól vagy? Úgy nézel ki, mint aki mindjárt elájul. A szomszédok biztos azt hiszik, hogy kínozni hozlak, mert szinte be kellett rángatni - gondolkozott el hangosan.
- Nem tudom, miért vagyok ilyen ideges - vallottam be sóhajtva. - Sajnálom - motyogtam. A kezébe fogta az arcomat, mielőtt közel hajolt volna.
- Nem kell bocsánatot kérned. Nem mondom, hogy ne legyél ideges, de feleslegesen stresszeled magad, April. Nem fog semmi rossz történni, nem lesz kellemetlen. Ha pedig túl soknak érzed, akkor bármikor elvonulhatunk a szobámba - mondta őszintén. Nagyot nyelve bólintottam, majd hagytam, hogy az ajkait az enyémhez nyomja. Amikor már túl fűtötté vált a csókunk, zihálva húzódtam el tőle. A homlokát az enyémhez támasztotta, miközben megigazította a hajam.
- Most úgy nézek ki, mint aki az előbb szexelt, nem igaz? - kérdeztem sóhajtva. Szórakozottan nyomott egy újabb puszit a számra, mielőtt megvonta a vállát.
- Senkit nem érdekel, tekintve, hogy velem alszol - mondta az ajtó előtt, és a kulcsaival babrált. Visszafojtott mosollyal kaptam el a tekintetem, azonban amikor meghallottam a zár kattanását, a mosoly automatikusan hervadt le az arcomról. - Ne aggódj - suttogta, mielőtt kitárta az ajtót, és a kezemnél fogva behúzott. - Megjöttünk - kiáltotta el magát.
Bár már voltam Harry-nél, az akkori idegességem a mostanihoz képest semmi nem volt. Kétségbeesetten kapaszkodtam a kezébe, miközben ő szórakozottan letette a bőröndömet. Nagyot nyeltem, amikor megláttam, hogy valaki közelít felénk, azonban amikor Gemma közelített felém széles mosollyal, egy pillanatra megnyugodtan.
- Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan rávesz erre. Mivel fenyegetett meg? - kérdezte játékosan, majd az ölelésébe vont. Harry megforgatta a szemét a kezem elengedése közben.
- Bevetettem a vonzerőm - válaszolt egy kacér vigyor kíséretében.
- Nem, most komolyan kérdezem - reflektált Gemma.
- Viselkedj normálisan - szólt rá Harry. Mosolyogva hallgattam a szóváltásukat, amikor észrevettem, hogy egy újabb barna hajú figura közelít felém. Azonnal pánikolni kezdtem, és kétségbeesetten fordultam Harry felé, aki azonban Gemmával nézett farkasszemet. Csodás, rád is lehet számítani nehéz helyzetben.
- Ne öljétek meg egymást - csóválta meg a fejét, majd felém fordult. Egy barátságos mosoly terült szét az arcán, amitől egy kicsit én is lenyugodtam. A szívem továbbra is a torkomban dobogott, de most már legalább nem készültem elhányni magam. - Bizonyra te vagy April. Már nagyon sokat hallottam rólad. Nyugodtan szólíts Anne-nek, kedvesem - mondta lágyan, majd ő is az ölelésébe vont. Szóval az egész család ilyen ölelkezős? Kivéve Harryt.
- Örülök, hogy megismerhetlek - válaszoltam egy zavart mosollyal.
- Nem vagy éhes? Nemsokára készen lesz a vacsora - simított végig a karomon.
- De igen - bólintottam. - Köszönöm a meghívást - csavargattam a hajam továbbra is bizonytalanul.
- Ne butáskodj, April. Ez Harry háza, és bármikor szívesen látunk máshol is - mosolygott rám.
- Vigyük fel a bőröndöd - javasolta Harry a hátam mögül, teljesen megzavarva a beszélgetést Anne és köztem.
- Persze, menjetek csak nyugodtan - lépett arrébb Anne, majd Gemmát maga után húzva tért vissza a konyhába. Harry hátulról közelebb lépett hozzám, és a fülemhez hajolt.
- Látod, megmondtam, hogy nem lesz baj - lehelte halkan. Mosolyogva fordultam felé, és nyomtam egy puszit a szájára mielőtt kézen ragadtam és az ismerős lépcső felé vezettem.
Harry hálószobája ugyanolyan volt, mint legutóbb. Hanyagul letette az ágy mellé a bőröndöm, majd miután javasolta, hogy pakoljak ki nyugodtan, letelepedett az ágyra. Igazából nem volt sok minden, amit ki tudtam volna pakolni. Ugyanazokat a dolgokat hoztam el, mint amikkel a szüleimhez készültem, és nem szerettem volna túlzottan berendezkedni a szobájában.
Ahogy ott feküdt az ágyon könyökölve, és igézően nézett rám, hatalmasat kellett nyelnem. A szexuális feszültség az utóbbi időben felerősödött közöttünk, és ezt egyre kevésbé tudtam leplezni. Fogalmam sem volt, hogy miért nem kezdeményezett még semmit. Talán nem talál elég szépnek? Vagy a sebhelyem látva már nem akar póló nélkül látni?
- Ott fogsz végig ácsorogni? Engem nem zavar, de szerintem ülve kényelmesebb lenne - szólalt meg egy kaján mosollyal. Megforgattam a szemem, majd leültem mellé. Egy pillanat sem telt el, máris éreztem, hogy mozdul az ágy és a derekamnál fogva átölel. Mosolyogva fordítottam oldalra a fejem. - Örülök, hogy itt vagy - mondta halkan. Szinte elolvadtam ettől az apró kijelentéstől, ami sokkal többet jelentett nekem, mint kellett volna. - Nem tudom, mit csináltam volna péntekig nélküled - folytatta.
- Én is örülök, hogy veled lehetek - vallottam be még mindig teljesen letaglózva az őszinteségétől. - Sehol máshol nem lennék most szívesebben.
- Szívesen itt maradnék veled bezárkózva, de nem hiszem, hogy Gemmáék hagynák. Nem tudom, hogy mit csináltál vele, de nem tud nem rólad beszélni - kezdett el kuncogni, miközben egy puszit nyomott a vállamra.
- A vonzerőm - utánoztam a brit akcentusát. Vigyorogva megcsóválta a fejét, majd egy percen belül talpraállított mindkettőnket. Amikor a száját ismét az enyémhez nyomta, gyengéd volt és törődő a csókja.
- Ezt majd később befejezzük - lehelte a számra mielőtt elhúzódott volna és le nem sétáltunk volna az étkezőbe.
Már mindenki ott volt: Anne és Gemma békésen ültek az asztalnál, miközben Josh a konyhában matatott. Ahogy megfordult, automatikusan a szám elé kaptam a kezem a látványától. Az orra be volt lilulva a pénteki verekedés miatt, de látszólag nem zavarta. A hűtőhöz sétálva kivett egy kis tojáslikőrt, majd ráerősen sétált vissza az asztalhoz.
- Szia April - köszöntött mosolyogva, amikor észrevett. - Kér valaki? - tartotta fel az üveget kérdően. Harry-vel egymás mellé ültünk le, de továbbra is bűntudatosan figyeltem az arcát.
- Josh, annyira sajnálom az orrod - sóhajtottam fel. Meglepve rám kapta a tekintetét, majd kérdés nélkül a poharam után nyúlt és szinte teletöltötte. Mindenki összeráncolt szemöldökkel nézett rá, de csak megvonta a vállát.
- Úgy néztél ki, mint akire ráférne egy ital - vallotta be, én pedig megelégedtem a válasszal. - Az orrommal pedig ne aggódj. Ettől még jóképűbb leszek. Mintha háborús sebeim lennének - fényezte magát, miközben helyet foglalt. Visszafojtott mosollyal bólintottam, majd Anne-re néztem, aki sóhajtva megcsóválta a fejét.
- El sem hiszem, hogy ez történhet manapság a fiatalokkal. Persze ha valaki jobban vigyázott volna rád, akkor ez nem történik meg - biccentett Harry felé, aki bosszúsan forgatta a villát a kezében.
- Nem az ő hibája volt - vettem azonnal védelembe. Anne szomorúan fürkészte az arcom, miközben bólintott.
- Tudom. Elmeséltek mindent - vallotta be. Harry az asztal alatt a kezem után nyúlt, és bátorítóan összekulcsolta az ujjainkat. Mosolyogva összekapcsolódott a pillantásunk.
Soha nem éreztem még magam annyira közel a családhoz, mint azon a vacsorán. Fura volt Harryt ilyen közvetlennek látni, de közöttük teljesen feloldódott és önmagát adta. Nem éreztem magam kizárva a beszélgetésből, bár legtöbbször nem tudtam hozzászólni a témához. Anne nemcsak elsőre mutatta magát kedvesnek, a vacsora során végig kérdezgetett a munkáról, egyetemről és a terveimről. Ő nem mondott megjegyzéseket arra, hogy újságíró szeretnék látni, sőt még azt éreztette, hogy támogatja is ezt az elképzelést.
A vacsora után segítettem elmosogatni Gemmának, aki folyamatosan Josh-t szidta, mert képes volt berúgni egy pohár tojáslikőrtől. Igazából én viccesnek találtam olyan állapotban a srácot, de Gemma rendkívül ideges volt. Emiatt most nem maradt senki fent sokáig. Josh még a saját lábán választotta azt, hogy inkább bemegy aludni, Gemma pedig nemsokkal később követte, mert ha elkezd horkolni, akkor ő sosem alszik el. Harry mellett ültem a kanapén, aki a karját a derekam köré fonta és a mellkasára vont. Anne a fotelből figyelte a karácsonyi filmet, amit már mindenki legalább ezerszer látott, és néha mosolyogva vetett ránk egy pillantást.
Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam olyan figyelmet fordítani a filmre, mint kellett volna. Elöntött rossz érzéssel a tudat, hogy életem legmeghittebb karácsonyát olyan emberekkel töltöm, akiket alig ismerek. A Styles család sokkal több megnyugvást adott egyetlen nap alatt, mint az én szüleim egy hosszú ideje. Nem tudtam elterelni a gondolataimat arról, hogy ők vajon mit csinálhatnak éppen, vagy esetleg megbánták-e, hogy elküldtek. Eszükbe jutok egyáltalán?
Szorosabban bújtam Harry-hez, aki adott egy puszit a hajamba. Nem a családja jelentette az igazi megnyugvást, hanem ő.
- Nem vagy fáradt? - kérdezte halkan a fülembe suttogva. - Felmehetünk a szobámba - ajánlotta fel, én pedig kaptam az ajánlaton, és bólintottam. - Jó éjt, anyu - szólt neki Harry, miközben feltápászkodtunk. Megfogta a kezem és kisfiús mosollyal húzott közelebb magához.
- Én is elteszem magam holnapra. Álmodjatok szépeket - köszönt nekünk Anne. Miután én is leheltem egy halvány 'jó éjszakát', Harry-vel komótos léptekkel megindultunk az emeletre. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, sóhajtva ültem le az ágyra. Aggódó tekintettel állt meg előttem, és ereszkedett le térdre. A furcsa mozdulattól értetlenül néztem rá, azonban amikor a térdemre helyezte a kezét megnyugtatásképpen, egy fáradt mosoly jelent meg az arcomon.
- Jól vagy? Úgy tűnt, hogy lélekben nem igazán vagy ma jelen. Túl sok volt, ahogy viselkedtek? Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad - vallotta be szomorúan. Megfogtam a térdemre helyezett kezét, és bátorítóan megszorítottam.
- Nem éreztem magam, kellemetlenül, Harry. Furcsa volt látni egy normális családot. Elgondolkodtatott, hogy az enyém miért nem lehet ilyen szerető és gondoskodó - sóhajtottam fel. - Egész nap ez jár a fejemben.
- Tudom. Nem az volt a célom, hogy szembesítselek ezzel - nézett mélyen a szemembe. - Csak azt akartam, hogy egy ilyen környezetben töltsd a karácsonyt. Mellettem - mosolyodott el. Az arca után nyúltam és a két kezem közé vettem.
- Ez volt a legjobb karácsony, amiben valaha részem volt, Harry. Neked köszönhetően - mondtam őszintén. - De nem tudom kiverni őket a fejemből - sóhajtottam fel ismét. - Bárcsak valahogy elterelhetném a figyelmem - emeltem a plafonra a tekintetem. Nem válaszolt egyből, csak igézően fürkészte az arcomat, miközben a kezével a combomat simogatta.
- Nem vagyok a szavak embere, ha arról van szó, hogy az érzéseimet kell kifejeznem. De tudok más módszereket is, amikkel elterelhetem a figyelmed - hajtotta oldalra a fejét egy visszafojtott mosollyal. A szemében tűz gyulladt, miközben az állkapcsa megfeszült, de továbbra is meleg tekintettel nézett rám. Hatalmasat nyeltem a hirtelen érzéstől, amit a puszta látványa okozott. Most nem úgy nézett rám, mint eddig, hanem úgy, mint egy prédára vadászó ragadozó. A szeme lesiklott a ruhám kivágáshoz, miközben a keze feljebb csúszott a combomon, a ruhám alá. - Már akkor elvesztettem az eszem, amikor meglátalak ebben a ruhában - lehelte halkan. Legszívesebben összeszorítottam volna a lábamat, hogy enyhítsem az érzést, amit a hangneme okozott. A keze megállt a ruhám szegélyénél, és újra a szemembe nézett. - Segíthetek, April, ha te is ezt akarod - tette hozzá, és visszacsúszott a térdemhez.
- Kérlek - csúszott ki a számon, mielőtt meggondolhattam volna a válaszom. Most már az egész pupillája kitágult, és ezúttal ő volt az, aki elkezdte gyorsabban kapkodni a levegőt.
- Mássz fel az ágyra - mondta mély hangon, miközben feltápászkodott. A hangja nem volt parancsoló, mégis eszembe sem jutott, hogy esetleg ellentmondjak neki. A szívem izgatottan vert, és már-már félő volt, hogy kiugrik a helyéről. Az ajtóhoz sétált, és miután kulcsra zárta, leoltotta a villanyt. A szobára sötétség telepedett, de az utcáról beszűrődő fények pont annyira világítottak be, hogy tökéletesen elkapjam a tekintetét, amikor lassú léptekkel megindult vissza felém. Már a puszta látványtól a szívroham szélén álltam, majd amikor elkezdett négykézláb felém mászni, teljesen elvesztem. Ennyi elég volt ahhoz, hogy az agyamra egy köd boruljon, és el is felejtsem az összes problémát. Óvatosan lenyomott az ágyra, miközben a lábam közé térdelt, és a ruhám aljához vándorolt a keze.
Egy fény gyúlt a túlságosan homályos agyamba, és riadtan néztem a szemébe.
- Mi lesz, ha meghallanak? - kérdeztem kétségbeesetten. Szórakozottan végighúzta a kezét az oldalamon.
- Nem fogunk szexelni, April - jelentette ki olyan hangsúllyal, mintha ennek egyértelműnek kellett volna lennie.
- Oh - szaladt ki a számon csalódottan egy sóhaj kíséretében, ugyanis közben lehajolt és a nyakamat hintette be apró puszikkal.
- Nem vagyok seggfej. Tudom, hogy az exed miatt neked több időre van szükséged hozzá. De van más módja is annak, hogy hangoskodj - mondta halk nevetéssel. - Megmutathatom? - kérdezte bizonytalanul, miközben tovább folytatta a nyakam puszilgatását. Olyan finoman bánt az érzékeny területtel, hogy ha ennyit csinált volna velem egész este, akkor is boldog lettem volna.
- Mutasd meg - kértem elhaló hangon. Ennyire volt szüksége ahhoz, hogy elszakadjon a nyakamtól, és lecsapjon a számra. A mozdulatai most már nem voltak olyan finomkodók, a csókja heves és birtokló volt, miközben a keze bejárta az egész testem. Az agyam teljesen kikapcsolt, és belemarkoltam a hajába, hogy valami a földön tartson.
- Ezek az ajkak egyszer a vesztem okozzák majd - mormolta két csók között. A hajából a hátára siklott a kezem, és amikor végig húztam rajta a körmöm, hozzám nyomta a csípőjét. Éreztem a már kidudorodó férfiasságát a nadrágon keresztül, és még jobban kapaszkodtam belé. A keze ismét a ruhám aljához vándorolt, és elszakadt az arcomtól, hogy mélyen a szemembe nézhessen. - Ha bármi olyat teszek, amit nem szeretnél, ígérd meg, hogy azonnal leállítasz - mondta határozottan. Kapkodva vettem a levegőt, miközben bólintottam, de csak megcsóválta a fejét. - Használd a hangod, April - kért halkan.
- Ígérem - bólintottam tompán, máris szomorúan az ajka hiányától.
- Ezesetben - hajolt le a fülemhez. Libabőr szaladt végig az egész testemen, miközben óvatosan becsúszott a keze a ruhám alá. - levehetem ezt? - kérdezte érzékien. Hatalmasat nyeltem, ugyanis ez volt az a rész, amitől rettegtem.
Azonban az érintése ás a csókja megrészegített, én pedig úgy vágytam rá, mint még soha senkire. Olyan meleg tekintettel nézett rám, hogy eszembe jutott bármi kétely a testemmel kapcsolatban.
- Igen.
Ez az egyetlen szó elég volt ahhoz, hogy valami megváltozzon a tekintetében. Egy érzéki mozdulattal megnyalta az alsó ajkát, majd élesen beszívta a levegőt miközben elkezdte feljebb húzni a ruhámat. A szabad kezével megemelte a hátam, hogy le tudja rólam húzni, ameddig a szeme leplezetlenül száguldott végig többször a testemen. Áthúzta a fejemen majd egy gyors mozdulattal maga mellé nézett. Kapkodva vettem a levegőt az éhes tekintetétől, amit továbbra sem szakított el tőlem. Kezdtek olyan gondolatok a fejembe kúszni, amik eléggé megölték volna a kedvemet. Észrevette a hirtelen feszültséget rajtam, és lehajolt egy újabb csókra.
Az ujjai így már a bőrömön táncoltak, miközben az ajka ismét párbajra hívta az enyémet. A hajába túrtam, hogy valami a földön tartson, mert kezdtem úgy érezni, hogy lebegek.
Amikor a csípőjét az enyémhez nyomta, egy apró nyögés hagyta el a számat. A halk hangtól az ő torkából is felszakadt egy, majd elszakította magát tőlem és a nyakamba temette a fejét.
- Basszameg - morogta magának. Értetlenül ráncoltam össze a szemöldököm, amikor végre ismét rám nézett. - Tizenöt éves korom óta nem mentem el a nadrágomba. Ha viszont így folytatod, akkor ez lesz a vége - jegyezte meg játékosan, miközben puszikkal hintette be az állam vonalát.
- De nem is csinálok semmit - préseltem ki magamból, miközben a keze ismét felfedezőútra indult.
- Fogalmad sincs arról, hogy hányszor álmodoztam ilyen helyezetekről, April - suttogta, miközben a csókokkal levándorolt a mellemhez. - Megígérted, hogy szólsz, ha túl lépek a célon - emlékeztetett felvont szemöldökkel. A melltartóm kapcsolójához ért, de csak tartotta alattam a kezét.
- Nem lépsz túl - feleltem alig érthetően. Piros pontot érdemlek, amiért egyáltalán megtaláltam a hangomat. Egy leplezetlen mosoly kíséretében, gyakorlott mozdulattal kapcsolta ki a melltartómat, majd mielőtt pislogni tudtam volna, már le is fejtette a kezemről. Elkerekedett szemmel kaptam ösztönösen a kezem magam elé, hogy annyit tudjak eltakarni a testemből, amennyit csak lehet. Harry azonban azonnal a kezem után nyúlt, és nyugodt hangon szólalt meg.
- Előttem nem kell takargatnod magad, April - mondta őszintén. Nagyot nyeltem, de hagytam, hogy lassan lefelejtse a kezem, és leplezetlenül legeltesse a szemét a mellemen. Volt valami a pillantásában, amitől azonnal tűz áradt végig a testemen. Bármit megadtam volna azért, hogy végre ott érjen hozzám, ahol a legjobban szerettem volna.
Ez az élmény egyáltalán nem hasonlított ahhoz, amit korábban tapasztaltam a szex terén. Senki nem fordított még ennyi figyelmet arra, hogy levetkőztessen, és még senki nem nézett rám olyan szenvedéllyel, mint Harry. A fejem forgott a pillantásától, majd amikor végig a szemembe nézve leereszkedett a mellkasomra, azt hittem, hogy végem lesz.
A szájába vette a mellbimbómat, és elkezdte a nyelvével kényeztetni. A fejem automatikusan csuklott hátra, a szemem pedig csukódott be. Harry szorosan tartott a csípőmnél fogva, hogy ne tudjak fészkelődni, miközben a másik kezével a másik mellem masszírozta. A fellegekben jártam az intenzív jóleső érzéstől, és egy fájdalmas nyöszörgés hagyta el a számat, amikor a szájával lejjebb vonult, és a hasamat kezdte el puszikkal belepni.
Annyira ködös volt az agyam, hogy azt sem vettem észre, hogy a sebhelyemnél jár. Végigpuszilta az érintett területet, én pedig a felismeréstől gyorsan vetettem rá egy pillantást. Mosolyogva nézett vissza rám, majd a kezem után nyúlt, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Gyönyörű vagy - suttogta. Normális esetben azonnal megkérdőjeleztem volna ezeket a szavakat, azonban a tekintetéből sugárzott az őszinteség. Nem tudtam a mosolyomat titkolni tovább, széles vigyor jelent meg az arcomon. Ami azonnal leolvadt, amikor a kezével végigszántott a bugyimon.
- Ilyen nagy hatással vagyok rád, April? - kérdezte a fejét oldalra billentve, miközben elkezdett simogatni a vékony anyagon keresztül.
A szavak a torkomon akadtak, de nem sokáig maradt ebben a pozícióban, ugyanis egy lassú mozdulattal lehúzta a lábamról a felesleges ruhadarabot. Így már teljesen meztelenül feküdtem előtte, miközben ő teljesen fel volt öltözve. A látványos dudor a nadrágján annyira fájdalmasnak nézett ki, hogy hatalmasat nyeltem.
- Ez így rendben van? - kérdezte, miközben mellém mászott. Lomhán bólintottam, mert az ujjai közben felfedezőútra indultak a hasamon. A jobb kezét megtámasztotta a feje alatt, miközben a testével felém fordult, és megbabonázva nézett végig rajtam. - Ha tudnád, hányszor fordult meg a fejemben hasonló az elmúlt hetekben - hajolt le a fülemhez, miközben az ujjai már a belső combomon táncoltak. - De ez meg sem közelíti azt, amire gondoltam - folytatta. Kétségbeesetten vágytam az érintésére, és a szexuális frusztrációtól sírni tudtam volna. Szorosan behunytam a szemem, ő pedig tovább folytatta a kínzásom. - Megérinthetlek? - kérdezte halkan.
- Kérlek - leheltem az orrom alatt.
A beleegyezésem után az ujjai végre rátaláltak arra a pontra, ami már mindennél jobban kívánta az érintését. Amint hozzámért, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Jézusom - mormolta inkább magának, mint nekem. Lehajolt, és puszikkal hintette be a vállam, a keze pedig őrjítően lassú tempóban kezdett el körözni a csiklómon. - Jó érzés? - kérdezte halkan. Válasz helyett egy gyors mozdulattal felé fordítottam a fejem, és erőteljesen megcsókoltam. Így megakadályoztam azt a feltörő nyögést, ami a csók közben hagyta el a számat. A férfiasságát az oldalamnak nyomta, és amikor érezte, hogy nem zavar, tovább folytatta.
Nem tudom, hogy tudott három dologra figyelni egyszerre: a csókra, amit teljes egészében ő irányított; az élvezetet okozó kezére; és a saját kielégülésére, ugyanis lassú mozdulatokkal tolta neki a csípőjét az enyémnek.
- Jó érzés, April? Amit az ujjam okoz? Istenem, annyira nedves vagy - morogta a fülembe. Ha ma este nem kapok szívinfarktust, akkor soha. Csak egy halk nyögés hagyta el a számat válasz helyett, miközben éreztem a feszültséget növekedni a hasamban.
- Harry - leheltem a nevét, amikor gyorsabban kezdett el körözni az érzékeny pontomon. A takarót markoltam, hogy meg tudjam tartani magam, a hátam pedig magától ívbe feszült. Az ő száját is egy nyögés hagyta, miközben tovább dörgölte magát hozzám.
- Mondd még egyszer a nevem. Kérlek - könyörgött kétségbeesetten. Teljesítettem a kérését, és hirtelen kinyitottam a szemem.
Rossz ötlet volt. A látványától megremegett a lábam, és a hasam jobban összeszorult. Másodpercekre álltam attól, hogy az orgazmusom végigszántson a testemen. Elképedve néztem, ahogy ő is lehunyt szemmel, a szemöldökét minimálisan összeráncolva koncentrált minden mozdulatára, amik neki is és nekem is gyönyört okoztak.
Nyöszörögve vonaglottam az érintésétől, amikor újra a számra tapasztotta az övét.
- Shh, próbálj meg halk lenni - kérlelt elhaló hangon két csók között, és a mozdulatai egyre egyenletesebbé váltak, a hasamban lévő feszültség pedig ezzel együtt nőtt. Szorosan lehunytam a szemem, és erősen kapaszkodtam Harry-be, aki a nyakamat hintette be puszikkal.
- Harry, mindjárt - préseltem ki alig halhatóan a számon a mondanivalómat. Erősebben préselte hozzám a csípőjét, majd a fejét beletemette a nyakamba, amikor egy halk nyögés kíséretében a gyönyör végigszántott a testemen.
A szívem biztos vagyok benne, hogy éppenhogy elbírta viselni az érzést, ami még sosem volt ennyire erőteljes. A lábam remegett, a szemem biztos felakadt volna, és elhúzódtam volna, de szorosan tartott.
- Basszameg - lehelte a nyakamba, majd egy erőteljes mozdulattal hozzám lökte a csípőjét, és megállt, a teste pedig megdermedt. Szaporán vettem a levegőt az előző orgazmusom miatt, miközben ő is elérte a sajátját.
A szégyenlősség azonnal elkapott, de nem tudtam magam elé kapni a kezem ugyanis Harry rám nehezedett, és átkarolt. Még mindig kapkodva vette a levegőt, én pedig a plafont bámultam, miközben igyekeztem összeszedni magam. Közelebb akartam érezni magam hozzá, így a hátára tettem a kezem. A bőre annyira forró volt, hogy a vékony póló, amit viselt, nedvesen tapadt a hátára. Körkörös mozdulatokkal simogatni kezdtem, a mosolyom pedig nem tudtam letörölni az arcomról. Ahogy a lélegzete csiklandozta a vállam, automatikusan húztam fel, és egy halk nevetés hagyta el a számat.
Amikor végre rám emelte a tekintetét, a szeméből fáradtság és melegség sugárzott. A bal kezével a csípőm után nyúlt, miközben az ajkunkat lassan összeérintette. Ez most nem túlfűtött csók volt, mint az előzőek, inkább egy lenyugtató érintkezés, amire mindkettőnknek szüksége volt a történtek után. Az ujja a bőrömön siklott fel-le, majd elvált tőlem.
- Szerintem tizenöt éves korom óta nem mentem el a nadrágomba - szólalt meg rekedtes hangon. A zavaromat egy nevetéssel próbáltam meg takarni, de kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam még mindig pucéron. - Annyira szexi voltált, mikor a nevemet nyögted - sóhajtott fel. Ha nincs sötét a szobában, akkor biztos látta volna, hogy mennyire elpirultam ettől a kijelentéstől. - Élvezted? Nem történt semmi, amit ne akartál volna? - kérdezte komolyan, miközben az arcomat fürkészte.
- Csodálatos volt, Harry - biztosítottam mosolyogva. - Viszont az élet igazságtalan - mormoltam az orrom alatt.
- Miért? - ráncolta össze a szemöldökét. Felkönyökölt, így a fejük egy vonalba került.
- Nem hiszem el, hogy jóképű vagy, okos, udvarias, figyelmes, és ráadásul még azt is tudod, hogy hogy kell egy nőnek orgazmust okozni. Ez egyáltalán nem fair. Valami hiba kell, hogy legyen benned - sóhajtottam fel ingerülten. Kuncogva lehajolt, hogy egy puszit nyomjon az arcomra, mielőtt megrázta a fejét.
- Senki sem tökéletes, April - csóválta meg a fejét. - Szeretnél lezuhanyozni? - kérdezte halkan. Egyrészről túl fáradt voltam ahhoz, hogy felálljak. Az álmosság kezdett elnyomni, amint az adrenalin elpárolgott a testemből, és kezdtem visszanyerni a nyugalmi állapotom.
- Nem hiszem, hogy meg tudok mozdulni. Még mindig remeg a lábam - vallottam be. Harry egy büszke vigyorral bólintott, miközben feltápászkodott.
- Adok valamit, amiben aludni tudsz és aztán és is átöltözök - kezdett el ötletelni. Csak egy ásítás kíséretében bólintottam. A szekrényéhez lépve előszedett egy tiszta pólót egy fekete boxerrel, majd az ágyhoz sétálva lassan rám adta a ruhadarabokat. Nem tudtam nem mosolyogni azon, amikor felgörgette rám a boxert és nyomott egy puszit a sebhelyemre. - Egy perc és itt leszek. Kérlek ne aludj el - mondta halkan.
Ahogy eltűnt, széles mosollyal néztem a plafonra. Harry azt éreztette velem, hogy fontos vagyok, van beleszólásom a dolgokba. Egyszerűen úgy éreztem, hogy akar engem.
Amikor visszaért egy boxerban volt már csak, és szorosan bebújt mellém. Olyan közel próbált kerülni hozzám, amennyire az lehetséges. De még ez sem adta vissza teljesen, hogy az érzelmi kapocs közöttünk, ami átjárta az egész testem, mennyire szoros volt.