Nem túlzok azzal, ha azt mondom hogy a tegnapi nap folyamán már semmit nem csináltunk. Miután visszatértünk, a társaságot ugyanúgy a nappaliban találtuk a kanapén punnyadva és nem is állt szándékukban mást csinálni, így miután egy kisebb veszekedés közepette kiválasztottak egy filmet a srácok, azt néztük meg, utána pedig míg ők játszottak, addig mi Lilyvel a konyhát vettük birtokba hogy valami finomat készítsünk nekik.
A tegnap előtti hangulatomnak már nyoma sem volt, így végre felszabadultan tudtam beszélgetni a lánnyal, és azt is ki tudom jelenteni hogy nagyon jól tettem. Lily pontosan annyira aranyos és kedves mint ahogy az látszik, rengeteg közös témánk volt, tényleg mindenről tudtunk beszélni, ennek pedig igazán örültem.
Ma délelőtt a fiúk előszeretettel folytatták a tegnapi tevékenységüket, nem volt kedvük semmihez, főleg úgy, hogy mire mindenki kivánszorgott a nappaliba, már tizenegy óra is elmúlt.
-Lányok, készüljetek, bulizni megyünk. -fogadott minket vigyorogva Norris mikor este csatlakoztunk hozzájuk a konyha rendbetétele után-
-Bulizni? -néztem rá felvont szemöldökkel-
-Bulizni. -bólintott- Netán valami gond van vele?
-Tehát, ahelyett, hogy itthon innátok magatokat segg részegre, inkább elmegyünk egy nyilvános szórakozóhelyre, hogy biztos ami biztos, lehozza három újság. -bólintottam-
-Jaj ugyan már ne légy ilyen ünneprontó. -forgatta a szemét- Fiatalok vagyunk, nekünk is kijár a szórakozás. Szóval igyekezzetek, egy óra múlva indulunk. -mondta a brit én pedig sóhajtva indultam el George szobájába, hogy kezdhessek magammal valamit, míg Lily is elvontult a sajátjukba-
-Minden oké? -jött be George húsz perccel később mikor épp valami sminket próbáltam magamra varázsolni-
-Persze, miért ne lenne?
-Csak, hogy elmegyünk egy szórakozóhelyre... -ült le az ágyra és a tükörből nézett rám- Ha nem akarsz menni akkor maradhatunk itthon.
-Nem, dehogy. Elmegyünk. -bólintottam magabiztosan, azonban közel sem éreztem magamat annak-
-Biztos? -kérdezte kételkedve-
-Persze, nem azért jöttek a haverjaid, hogy a lakásban üljünk egész nap. Tegnap így is sikerült azt csinálni.
-Ha akartak volna valamit akkor szóltak volna. -terült el az ágyon én pedig sminkemet befejezve álltam fel a földről-
Egy gyors hajvasalás és átöltözés után már teljes harci díszben álltunk az ajtóban, csupán egy emberre várva aki Norris volt. Természetesen nem is vártam mást, valahogy gondoltam hogy nem fog elkészülni időbe.
-Háromszoros hip-hip-hurrá hogy sikerült kivánszorognod a fürdőszobából. -jegyeztem meg mikor percekkel később csatlakozott hozzánk-
-Nem én tehetek arról, hogy mindenki befoglalta előttem és esélyem sem volt bejutni. -forgatta meg a szemét miközben magára kapta cipőjét-
-Persze, még véletlenül sem te vagy a hibás, bulikirály. Be fognak egyeltalán engedni egy szórakozóhelyre? -cukkoltam-
-Na és téged Carla? -kérdezett vissza teljesen jogosan, ugyanis Landotol még én is fiatalabb voltam ráadásul kinézetre se mindig ütöttem meg a valós életkoromat-
-Én megoldom, ezen ne aggódj. -nyugtattam meg,pillanatokon belül pedig beszálltunk a már odahívott taxikba-
-Biztos hogy megleszel? -kérdezte George a hely előtt állva, úgy hogy azt a srácok még véletlenül se hallják-
-Igen, csak kérlek ne idd le magadat annyira, hogy a világodról sem tudsz. -nyeltem egyet ő pedig miután bólintott, a vállamon átdobva kezét indult el a többiek után-
Az épületbe belépve rögtön rossz érzés fogott el, láttam magam előtt az akkor történteket, a bulizó társaságot akik akkor még semmit sem sejtettek arról, hogy mennyire is szörnyű végződése lesz az egésznek. Amióta megtörtént a dolog azóta próbálom elkerülni ezeket a helyeket ami eddig igazán jól ment, tekintve hogy egyedül nem szívesen járkál az ember sehova. Úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy bármi is történjen, ma én leszek az aki nem fogyaszt alkoholt, egyébként sem voltam nagy ivós, tehát teljesen kibírhatónak tartottam az estét nélküle is, azonban ez a tervem már akkor összeomlott amikor Charles letette elénk a rövid italokat és mindenkire ráparancsolt, hogy márpedig ma iszunk.
A körök folyamatosan jöttek, és bár igaz hogy én kimaradtam egy-kettőből, de már így is bőven éreztem az alkohol hatását az elfogyasztott koktéloktól. Mindannyiunk közül talán Charles és Lando volt az aki teljesen elengedte magát, így ők valahol a táncparketten mutatták meg tehetségüket, világukról is alig tudva.
-Lejössz velem táncolni? -kiabált a fülembe George a dübörgő zene miatt én pedig egy nagy mosollyal álltam fel és nyújtottam kezemet felé-
Kissé ingadozva sikerült lejutnom a VIP részből levezető lépcsőn a magassarkúmnak és az elfogyasztott szeszes italoknak hála, azonban egyeltalán nem bántam, mert rájöttem, hogy kellett már ez nekem, hogy egy kicsit mindent elfelejtsek és úgy éljem az életemet, mint egy húsz éves egyetemista. Leérve azonnal a tömeg közepére húztam a fiút és mit sem törődve a körülöttünk lévő emberekel engedtem el magamat, nem sokkal később pedig George kezével a derekamon folytattam a táncnak sem nevezhető akármit amit mindenki csinált körülöttünk.
-Ez egy buli, én táncolni akarok. -dobbantottam lábammal idegesen mikor egy kevésbé ütemes zene szólalt meg azonban még én is elnevettem magamat tettemen-
-Inkább gyere ide, bulikirálynő. -fordított maga felé én pedig automatikusan fontam nyaka köré kezemet-
-Oké, ez egy jó ötlet volt Landotol. -néztem fel rá vigyorogva és nagyon koncentráltam arra, hogy értelmes mondatokat tudjak kinyögni-
-Nem ittál te egy kicsit sokat? -nevetett ki-
-Csak egy ici picivel többet a kelleténél. -mondtam ujjaimmal mutatva a mértéket ő pedig továbbra is jól szórakozott rajtam, végig tartva a szemkontaktust- Mondtam már, hogy irigy vagyok rád?
-Nem, Carla, nem mondtad. -rázta meg a fejét egy hatalmas mosoly keretében-
-Akkor most mondom. Az élet igazságtalan. El fogom lopni a szempilláidat. -jelentettem ki komolyan mire felnevetett-
-Szerintem erről majd holnap beszélünk... -mondta mosolyogva-
-De nem, én tényleg szeretném őket. -erősködtem ő pedig halkan nevetve rázta meg a fejét- Ne nevess ki mert levágom!
-Hát persze, ollót is adok hozzá neked mindjárt. -bólogatott-
-Mit csinálsz ha most megcsókollak? -kérdeztem tőle hirtelen továbbra is a szemébe nézve, neki pedig őszinte meglepettség ült ki az arcára-
-Akkor azt hiszem tönkremennének a dolgok. -tűrt egy hajtincset fülem mögé, hatalmas kezét pedig az arcomon hagyta-
-És ha én most azt akarom hogy tönkremenjenek?
-Akkor majd valahogy rendbehozzuk őket. -válaszolt, és még mielőtt bármit is reagálhattam volna, ajkai már az enyémeken voltak-
Az egész testemet bizsergés járta át, agyam teljesen kikapcsolt és nem gondolkozva préseltem még közelebb magamat a fiúhoz, márha ez lehetséges volt egyeltalán. Egyik kezével apró köröket írt le a derekamon, másik keze pedig az arcomon pihent, ezzel teljesen megbabonázva engem. Abban sem voltam biztos, hogy, holnapra bármi is megmarad majd ebből, de most nem is akartam erre gondolni, csupán csak élvezni a pillanatot, azt amit vele élhettem át.
-Nem akarunk lelépni? -szakadtam el tőle, majd egy beleegyező bólintás után, se szó, se beszéd elindultam hogy összeszedjem a kabátunkat és a táskámat, mire kiértem addigra pedig már a taxi ott várt minket a szórakozóhely előtt-
Holnap biztos, hogy megkapjuk majd a magunkét amiért nem szóltunk senkinek, hogy eljövünk, azonban jelenleg ez volt a legkisebb problémánk. George egész úton türelmetlenül dobolt a lábán, majd mikor végre megérkeztünk hatalmas lendülettel nyitotta ki az ajtót és a cuccunkat ledobva húzott a szobája felé. Az ajtaját szinte becsapva maga mögött, nyomott neki a falnak és esett újra ajkaimnak én pedig tehetetlenül élveztem amit csinál, a bennem tomboló alkohol miatt pedig még ha akartam volna sem ellenkeztem volna. Nyakamra áttérve lágy puszikat hagyott rajta majd óvatosan szívni kezdte, holott valahol mélyen mindketten tudtuk, hogy holnapra ennek nyoma lesz. Sóhajtva húztam magamhoz még közelebb a fiút hajába túrva, ő pedig derekamat megfogva kezdett el tolni az ágy felé, majd óvatosan ledöntött rá.
Mit sem törődve az ingjével és annak egyben maradásával, úgy ahogy sikerült húztam le róla a fekete anyagot, az pedig már egy másik kérdés volt, hogy fel fogja e venni többször. Szinte egy percre sem szakad el tőlem, ruhám pántját arrébb húzva hagyott nedves puszikat kulcscsontomon is, majd óvatosan a hátamhoz nyúlva kereste meg a cipzárt és szabadított meg tőle. Testem minden egyes szegletére figyelve hagyott apró csókokat rajta ezzel az őrületbe kergetve engem, majd mikor ismét visszatért ajkaimhoz, egy jóleső sóhaj szakadt ki belőlem.
-Nem mehetünk tovább. -suttogta ajkaimra két csók között- Részeg vagy. És valamilyen szinten én is. -be kellett látnom, hogy igaza volt azonban a ködtől, ami elborította az agyamat, megszólalni sem tudtam, így most én hajoltam először a fiúhoz, de már egy sokkal lassabb és érzelmesebb tempót diktálva-
-Tudom. -bólintottam szemébe nézve, ő pedig mellém feküdve húzott közel magához-
Pár perc csend után az öleléséből kibontakozva álltam fel, majd a szekrényéhez lépve kihúztam belőle egy pólót és azt magamra kapva bújtam vissza mellé, immáron a takaró alá.
-Mi lesz velünk holnap? -kérdezte suttogva, közben pedig óvatosan simított végig a póló alatt derekamon engem pedig akartalanul rázott ki a hideg-
-Nem tudom. -ingattam meg a fejemet óvatosan és felé fordulva fúrtam fejemet nyakába-
-Aludj jól. -nyomott egy utolsó puszit a hajamba, nekem pedig nem kellett sok, hogy elnyeljen az álmok világa-