Szokatlan módon pontban hét órakor az ágyamban ébredtem a telefonom ébresztőjének idegesítő hangjára, ami mellesleg épp töltődött, de nem abban a konnektorban ahol általában lenni szokott, hanem sokkal távolabb, az ágy másik felén...képernyővel felfelé. Nálam viszont éjszakára felfordítva hagyni a telefont hatalmas tabu, mert utálom ha jön valami hülye értesítésem alvás közben, amitől felvillan a képernyő, melynek következtében rögtön felébredek. De ha ez még nem lett volna elég furcsa, egyáltalán nem éreztem magam másnaposnak, annak ellenére, hogy tegnap vagy fél liter vodkát megittam Vikivel, egy másik felet meg Valentínóval...és akkor még csak a vodkát említettem. Csodával határos módon, egyáltalán nem fájt a fejem és még csak nem is voltam fáradt, holott mindössze 3 órát aludhattam az éjszaka alatt. Teljesen fel voltam frissülve, mintha nem is buliban lettem volna az éjjel, hanem egy kiadós alvás után ébredtem volna. Csak azt furcsálltam, hogy a jobb kezemen bizseregtek az ujjbegyeim...valamiért.
Nem tudom hogy jöttem haza, és arra se emlékszem ahogy hazaérve bejöttem volna a kapun, elfordítottam volna a kulcsot a bejárati ajtó zárjában, levettem volna a cipőm és a kabátom illetve azután, hogy felraktam a telefonomat töltőre, még be is takaróztam volna. A lépcsőzésről nem beszélve, ami részegen szintén nem szokásom. Ha egy tartalmas ivászat után hazajövök, akkor általában a lenti kanapén vagy rosszabb esetben a szőnyegen szoktam ébredni, szóval ez az ágyban ébredés nagyon új volt nekem. Az meg csak pláne, hogy még ébresztőt is állítottam hét órára, ami mindközül a legbizarrabb, mert soha nem szoktam ilyen korán kelni ahhoz, hogy beérjek a suliba egy nyolckor...nyolckor kezdődő órára. 5 perc gyaloglás nekem másnaposan is max 7-10 perc szóval annak, hogy ilyen korán keltem tényleg nem láttam értelmét. Összességében tehát nem értettem miért van ma ennyi glitch a Mátrixban, mivel azonban ezeket az apróságokat leszámítva minden stimmelt, elkönyveltem ezt a 'furcsa reggelt' egy alapos emlékezetkiesés következményeinek és lapoztam.
Semmi kétség, biztos nagyon részeg lehettem az éjjel –ami nálam már önmagában is elég ritkaságnak számított– de egyáltalán nem emlékszem mi történt azután, hogy Jessynek túl jól ment az Én még soha. Az egyetlen ami megmaradt az az, hogy nagyon álmos voltam...és ahogy próbáltam felidézni a történteket, eszembe jutott, hogy volt valami rettentően furcsa álmom. Egy romos épületben voltam, amit a természet már szinte teljesen a magáévá tett, és ott az –egykor bizonyára kolosszális– épület maradványainak lábánál találkoztam vele. Egy meseszép, vörös hajú, barna szemű lánnyal, akinek láttán olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Holott biztos voltam benne, hogy akkor láttam először. Leültem a lány mellé, az épület romjai között növő, varázslatos tölgyfa tövébe, ahol hosszú órákon át beszélgettünk. Vagyis...főként ő beszélt, én pedig hallgattam amit mesélt az életéről. Csodálkoztam, mikor elmondta, hogy már régóta várt rám és nagyon örült, hogy végre megismerhetett. Felettébb érdekes volt mindaz amit mondott, de őszintén...egy szavát se hittem el. Ami nem csoda, hisz az álmok világán kívül nem létezik természetfeletti, és ennyi idősen már igazán tudhatnám, hogy az ilyen álmoknak semmi értelme. Azért kíváncsiságból meg akartam kérdezni a nevét, mikor az ébresztőm hangjára felébredtem. Így utólag pedig szörnyen elszomorít, hogy nem ezzel kezdtem. Mivel azonban ez mégis csak egy álom volt –és tekintve, hogy az álmaim többségében még csak azt se tudom hogy ki vagyok– már annak is örültem, hogy ezúttal legalább volt némi öntudatom.
Egy darabig akarva akaratlanul is a gondolataimba mélyedve néztem ki a fejemből, mikor megelégeltem a sok mentális zsákutcát és megválaszolatlan kérdést ami a fejemben kavargott. Visszatérve a valóságba kikeltem az ágyból és az első utam a fürdőbe vezetett. Lemostam a tegnapi sminkem maradványait, lezuhanyoztam, fogat mostam, felvettem a kedvenc szaggatott farmerem, egy fehér hosszú ujjú pólót, és a mai napon elhalasztva a sminkelést, lementem a lépcsőn.
Épp Tejfölt etettem, mikor észrevettem, hogy anya virága elszáradt az előszobában. Első körben csak arra az egy virágra lettem figyelmes, de körülnézve láttam, hogy az összes nyövény elszáradt az előszobában. Ennek láttán pedig majdnem elejtettem Tejföl vizes tálkáját, mert fogalmam se volt, hogy mikor és hogyan történhetett ez. Tisztán emlékszem, hogy a kirándulás előtt nem sokkal mindet meglocsoltam és a déli oldalon lévő ablakpárkányon tökéletes mennyiségű fény érte őket ahhoz, hogy szépen nőjenek. De akkor mit rontottam el? Összeszedtem a virágokat a konyhapultra és még meg is vizsgáltam őket, de semmi rendelleneset nem találtam rajtuk. A növények szimplán csak elszáradtak.
Azon tanakodtam, hogy mit csináljak az elszáradt cserepes virágokkal 7:53-kor, de attól jobban tartottam, hogy elkések mintsem hogy anya hazaérve meglátja őket, ezért leraktam mindent a kezemből és ott hagytam a virágokat a konyhapulton. Felvettem egy fehér pulcsit, sportcipőt, a vállamra akasztottam a táskám és a telefonomat a farzsebembe csúsztatva elindultam a suli felé.
~Az iskolában~
Kicsivel azután, hogy leültem a helyemre, becsengettek, és valójában fogalmam sincs miért lepődtem meg ennyire azon, hogy alig voltunk az osztályban. Elvégre is, tegnap szinte mindenki Jessy Halloween bulijában volt.
A tőlem jobbra lévő padsorban Alex és Jordan fáradtan ültek az asztalnál és többnyire arról beszélgettek az alvó Zénó feje fölött, hogy ki hol ébredt az éjszaka után. Előttük Nella, Jeanette és Tamara ültek, akik a srácokkal ellentétben tökéletesen kipihenték magukat, mert ők aközé a 4 osztálytársam közé tartoznak, akik nem voltak ott a tegnapi buliban, de nem azért mert lett volna jobb dolguk, hanem mert mindhárman –fanatikusan– a szépítő alvás hívei. A negyedik személy pedig Vanessza volt, aki ugyan épp az előttük lévő sorban ült, de egyáltalán nem a szépség, hanem –osztályelső létére– a kognitív képesség fokozásának céljából szokott korán lefeküdni. Szóval egyáltalán nem meglepő, hogy tegnap nem volt ott a buliban. Vanessza minden ilyet messziről elkerül a közvetlenül mellette ülő Hope és Olivia párosával ellentétben, akik mindketten a padra hajtott fejjel bóbiskoltak.
Ugyanebben a padsorban David, Jackson, Péter és Marco szintén csak vegetáltak a két utolsó padban, ahonnan Marco mellől Timothy és Henry hiányzott. Hasonlóképpen, a mi padsorunk első sorából Grace és Kelly, az ajtó felöli padsor első és második sorából pedig Fabian, Ingrid, Owen és Martin se volt jelen. A mögöttük ülő Robert és Dennis még viszonylag egész kipihentek voltak. De ez az ajtó felöl a leghátsó sorában ülő Samson és Lezly duójáról már egyáltalán nem volt elmondható.
Mindeközben Jessy és Andrew az ajtóban állva búcsúzkodtak. Emma még ma is hiányzott, ahogy Matt is, és szerencsére Ezrát se láttam semerre, mikor Viki egy fülig érő mosollyal az arcán besétált az ajtón.
"Szia Blair!" kiáltott az osztály másik végéből –ezúttal szerencsére megafon nélkül– majd közelebb sétált "Na hogy aludtál?" kérdezte Viki enyhén elnyújtva az utolsó szócskát, amihez még kacsintott is egyet mielőtt lehuppant az előttem lévő padba.
Ez egy tök random kérdés volt, és nem igazán értettem miért kérdezi ezt ilyen furcsán, de azért válaszoltam.
"Egész jól." mondtam egyszerűen, mire Viki furcsán nézett rám.
"Egész jól? Hogyhogy nem nagyon jól? Vagy csodásan...vagy szédítően?"
"Te meg mi a frászról beszélsz?" kérdeztem furcsálló tekintettel, mire Viki még annál is tanácstalanabb arcot vágott mint azelőtt.
"Hát tudod..." mondta sejtelmesen.
"Nem." válaszoltam "Nem tudom." és ahogy ezt mondtam, Viki értetlenül pislogott kettőt.
"Hát Ezráról." de ahogy kimondta a nevét, még az életkedvem is elment a mai naptól.
"Mi van vele?" kérdeztem némi undorral a hangomban, mire Viki tétován közelebb hajolt hozzám, hogy a fülembe súgjon valamit.
"Hát lefeküdtetek...nem?" kérdezte kissé bizonytalanul, amitől szó szerint elakadt a lélegzetem.
Ténylegesen megpróbáltam értelmezni amit kérdezett, de mikor az agyam még jónéhány másodpercnyi néma tátogás után is csak az előkészítés fázisnál tartott, úgy döntöttem megpróbálkozom a körülmények vizsgálatával, hogy rájöjjek mi okból feltételezhette rólam, hogy bármilyen testi/lelki kapcsolatban állok egy olyan seggfejjel mint Ezra.
"Kérlek, mondd hogy csak ennyire másnapos vagy, és ezt nem kérdezed komolyan."
"Akkor nem?" kérdezte összezavarodott tekintettel.
"Jézusom, Viki! Nem!...Dehogy!" hadartam egy amolyan 'előbb halnék meg' nézéssel "Isten ments, hogy erre valaha is sor kerüljön! Egyáltalán honnan jött ez neked?"
"Csak...azt hittem...alakul köztetek valami...és az este meg...és gondoltam-"
"Mi volt az este?" kérdeztem némi ijedtséggel a hangomban.
"Nem emlékszel?"
"Nem." vágtam rá türelmetlenül "Semmire se emlékszem az után, hogy elkezdtük a harmadik kör Én még sohát." és ahogy ezt kimondtam, Vikinek mintha lepergett volna a szeme előtt az élete.
Mindenesetre...nem erre a reakcióra számítottam tőle, de ennyire azért csak nem lehet vészes.
"Te becsíptél?"
"Méghozzá nem is akárhogy. Arra se emlékszem kivel beszéltem vagy merre voltam az éjjel. De ugye...ugye nem csináltam semmi...hülyeséget?" kérdeztem.
"Ohh baszki..." mondta Viki a kezeibe temetve az arcát.
"Mi?! Akkor ezek szerint csináltam valamit?"
"Nem...szerintem te nem." mondta kissé elsápadva "De azt hiszem, én igen." folytatta komoly hanglejtéssel és még mielőtt kikérdezhettem volna arról a nyugtalanító 'szerintem' szócskáról a mondat elején, Viki enyhén balra fordította a fejét és szemmel láthatóan megakadt valamin a tekintete.
Nem tudtam miért nézett balra, de úgy éreztem muszáj megtudnom mit néz ennyire, ezért elnéztem arra amerre ő és megláttam azt az illetőt, akit jelenleg látni se akartam, de első ránézésre még csak fel se ismertem, mert valami nagyon nem stimmelt vele. A szokásos feketén fekete öltözete helyett ma egy sima fehér póló és normális –ami alatt kékre gondolok– farmer volt rajta.
A legjobban viszont az arcán díszelgő mosoly rémített meg, és a tény, hogy a fehér még annál is jobban állt neki mint ahogy azt valaha is gondoltam volna.
—————————————
Hellóka🥰
Huhh...szóval végre itt az új rész😅tudom, nem éppen két nap volt, hanem inkább két hét, de mielőtt bárki azt hinné hogy mindössze ennyit írtam, nyugi, nemsokára (és most tényleg nemsokára xdd) jön az új rész🤚
Ezúttal ugyanis az a felettébb érdekes helyzet állt elő, hogy már megint véletlenül 6000+ szavas volt a rész 🤣 és még mindig egy párbeszéd közepén tartott a történet 😅 szóval inkább szétszedtem. 😉
Írjátok meg hogy tetszett ez a rész és ha esetleg kérdésetek/ észrevételetek van akkor azt is nyugodtan jelezzétek felém!🤗😘😇
Mindenre válaszolok☺️
Na de addig is vigyázzatok magatokra🤟
Üdv: G.G.