Engedj el!
... Hogy merészeled-suttogtam. - Rendben, rendben csak őt kérlek ne,
-Ne lőj.. Csak ezt ne.. Kérlek.. KÉRLEK - orditotam kikelve magamból- bármit megteszek csak kérlek .. Ne bántsd!
-Csak nem ? Megilyedta kisanygyalka? - Kérdezte perverz mosolyal amitől bevallom rettegtem, halállian rettegtem , nem akartam meghalni nem akartam hogy így végződjön .. egy hangot sem tudtam kiadni.. Ha lenne akkár egy esélyem vissza meni a múltba sosem tettem volna ezt meg soha .. éreztem hogy a könnycseppek sorozatban folynak végig az arcomon
- Bármit megtennél az életedért? -
Csak kétségbe esetten bólogattam.
- Csukd be a szemed . - a hangja beterítette a szinte halotti csendbe burkolózo szobát , látni akartam a halállom, a szemébe akartam nézni .. Szembe nézni a sorsommal.
- Pedig megakartalak kimélni . - a keze mozdult és
LÖVÉS
Szinte hallani ahogy veszem a levegőt. Meghűll a vér az ereimben.. de hisz én lélegzem , a szemeim viszont üvegesek . Alexandere nézek aki csak egy enyhe mégis haláli mosolyal nyugtáz.
- Fordulj meg anygyalka.