Kitti gyorsan futott le a lépcsőn, kezében a laptop táskájával, hátán egy kisebb fajta barna hátizsák lógott. Ahogy kiért az ajtón, a langyos őszi szél belekapott virágmintás szoknyájába, és lapockájáig érő, hullámos hajába. Füle mögé tűrt egy tincset, és bedobta a táskáját a kerékpárja kosarába. Feloldotta a bicikli lakatját, és már fel is pattant.
Körülbelül 10 perc volt a kerékpárúton a lakás és az egyetem közötti út. Amint odaért, a biciklit lezárta a tárolóban, és befutott az épületbe. A karnak nem volt nagy épülete, csupán 3 régebbi épület, a központban, közel egymáshoz. Felment a lépcsőn, és befutott a terembe.
- Jó reggelt, Kitti! – köszöntötte barátnője, Fanni az éppen az ajtón beesett lányt, aki csak integetett lihegve. Leült az első padba, és leborult. - Éppen ideértél, ez remek! Vártad már, nem? – Kitti felemelte a fejét, és őszintén mosolygott.
- Igen, de nem hittem volna, hogy első nap első órára éppen időbe érek.
A két lány csak összemosolygott. Ránéztek az órára. Reggel 9 óra múlt éppen, az órájuk lassan kezdődik. Ma ez az egyetlen, így a hetet jól kezdik.
- Jó reggelt, jó reggelt! – lépett be a professzor asszony. Mindenki megfeszült, és teljes erővel rá összpontosítottak. – Remek bejelenteni valóm van számukra! Immár másodévesek, így elkezdődött az üzemvezetési ismeretek órájuk is, amit innentől nem Lukicsné tanárnő fog tartani, hiszen szülési szabadságra ment. Így az ápolói intézet oktatói közül visszakértük az egyik kedvenc tanárunkat. Innentől Ő fogja Önöket tanítani az Üzemvezetési ismeretek és a Biológia a táplálkozástudományban tárgyat. Valamint Lukicsné tanárnő Általános és diétás ételkészítés gyakorlatát is átveszi. Nemsokára kezdődik is, de jelezte, hogy késni fog. Kérem, várjanak rá fegyelemmel. Sok sikert kívánok erre a félévre is!
Mikor elhagyta a termet, mindenki fellélegzett. Elkezdtek összesúgni.
- Nem csak te, ő is késik. - nevetett Fanni.
- Hé, nem késtem!
- Vajon ki lehet az új tanár? – hajolt be Bandi Kitti elé.
- Biztos valami nagyon okos. Ha az ápolókat oktatja, akkor tuti nem bánik velünk kesztyűs kézzel. – sóhajtott Viki, és elkezdte a haját piszkálni. – Nagyon panaszkodtak ott a tanárokra, hogy kemények.
- Csak nem lesz olyan vészes. Tavaly Lukicsné-t szidtátok, mert megizzasztotta a felsőbb éveseket vizsgán. – szólt hozzá Kitti.
- Na, megszólalt az örök optimista. – csípett bele Bandi Kitti arcába hátulról. Odaállt a lány mögé, és piszkálta Kitti arcát.
- Csak ti vettétek fel hozzá a gyakorlatot. Remélem megszívjátok vele. – nevetett Viki.
Kitti elővette fehér, márványmintás laptopját, amit újonnan vett, és bekapcsolta. A többiek körbe csodálták az új szerzeményét, majd mind elkezdtek pakolni, Bandi pedig leült a helyére, Kitti mögé a fal melletti padhoz.
- Hé, Kitti! Felkapcsolod a villanyt? – szólt egy hang a hátsó padokból.
Kitti felállt, és megpróbálta elérni, de mivel nem érte el, felült az asztalra, és lábait átdobta az asztal felett, majd leugrott a másik oldalán, pont az ajtó elé. Felkapcsolta a villanyt, ám abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és Kitti fejéhez egy könyvet érintettek, gerincével a lány felé.
- Az előadás elkezdődött! – szólalt meg egy ismerős, kissé mély hang szigorral. Kitti lassan megfordult, majd rekord sebességgel vissza, mivel csodák csodájára egy fiatalos, jól öltözött, fekete hajú férfi jelent meg mögötte. Kezében az Élelmezésvezetők kézikönyve volt, ami történetesen Kitti fejéhez volt rakva.
Haja kicsit oldalt rövidre volt vágva, tetején hosszabb volt, talán éppen a szemébe érne. Szépen hátra volt waxolva, elég elegáns kinézetet sugározva. Fehér alapon fekete csíkos ingben volt, és fekete, csőszárú, de nem tapadó nadrágban állt.
- Foglaljon helyet! – szólt Kittire szigorú hangon, aki egyből, az asztalt megkerülve visszaült a helyére, és laptopja mögé bújva vizslatta a tanárt.
- Ez meg mi volt? – suttogta Kitti fülébe Fanni, de Kitti leintette, miszerint „hagyjuk!"
A férfi letette a táskáját az asztalra, majd elővette laptopját, és háttal a hallgatóknak hozzákötötte a vetítőhöz. Pár lány össze súgott Bandi mellet, miszerint milyen helyes a tanár. Kitti jobban megnézte, és egyetértett velük magában. A férfi nagyon jóképű volt, fekete laza haja, vékony testalkata volt, pont úgy festett, mint egy fiatal tanár egy romantikus mangában. Arca sima volt, kinézetre egy lehetett volna a hallgatók közül, mégis öltözködése felnőttes kisugárzást adott.
- Engedjék meg, hogy bemutatkozzak. – odafordult a csoport felé. Kitti nagyot nyelt. – A nevem Vereckei Zoltán. Én is itt végeztem el évekkel ezelőtt a Dietetikus alapszakot, és azóta tanítok itt az egyetemen. Lukicsné tanárnő óráit fogom átvenni. Eddig az ápoló szak tápláláshoz kapcsolódó óráit tartottam, így itt már 5 éve nem is volt órám. Kérem, örülnék neki, ha mindenki bemutatkozna pár szóval. Mondják el, hogy miért vannak ezen a szakon, és hogy melyik a kedvenc témakörük. Kezdjük az ablak mellől kérem. Addig én bekapcsolom az előadás anyagát. – hangja kissé unott és szigorú volt, mindenkiben egy zavaros kép alakult ki.
Felállt az első lány, és elkezdte mondani a bemutatkozását. Kitti csak sóhajtott egy nagyot. Teljesen tisztában volt azzal, hogy Zoltán az a bizonyos tanár, aki csókolózott vele gólyatáborban. Igyekezett nem kimutatni aggódását, és nyugodtan várt. Mikor rá került a sor, felállt, és elmondott néhány olyan dolgot, amit előtte a csoporttársai is elmondtak.
- A nevem Tóth Kitti. – a tanár felkapta a fejét, és megnézte a lányt. – Itt élek Pécsen. Célom, hogy klinikai dietetikus legyek. Sok minden érdekel, ami jobban, az talán a mesterséges táplálás, vagy a veleszületett anyagcsere betegségek. – bemutatkozás alatt végig a lányt nézte, közben gyengén mosolygott, majd háttal nekitámaszkodott a tanári asztalnak.
- Mondja csak, miért pont az anyagcsere betegségek? – Kitti meglepődött hiszen már elmondta neki egyszer, de elmosolyodott.
- Pontosan nem tudom. - próbálta kikerülni, hogy a családi hátteréről beszéljen mindenki előtt. - Fiatal korom óta érdekel. Örülnék, ha ebben a témában is mehetnék tovább, vagy legalább részben foglalkozhatnék.
- Áh, értem. Ez nagyszerű téma. – Kitti meglepődött, hiszen senkinek sem válaszolt, csak annyit, hogy „köszönöm, mehet tovább".
A tanár megvakarta állát, majd megköszönte, megfordult, és elindította a diasort. Kitti leült, és megnyitott egy oldalt a jegyzeteinek. A férfi odaállt Kittiék elé, neki támaszkodott a falnak, és elkezdte a tárgy feltételeit sorolni. Mindenki bőszen jegyzetelt, és megtudták, hogy nem lesz könnyű dolguk. Ahogy az ápoló tagozatosok mondták, valószínűleg velük se lesz engedékeny. Mindenkinek az volt a benyomása, hogy ez a tanár nagyon szigorú lesz, és mikor a követelmények végéhez értek, többen felsóhajtottak.
- Akkor most nevezzünk ki egy csoportfelelőst! Vele fogom tartani a kapcsolatot, küldöm a diasorokat, és intézzük az ehhez hasonló dolgokat. Ő lesz a postagalambom a csoport felé. Nos, általában nem jelentkeznek önként, de megkérdezem. Állandóan elérhetőnek kell lennie számomra, válaszolnia maximum fél órán belül szükséges. Esetleg valaki önként?
Mindenki mélyen hallgatott, és kerülte a tanár tekintetét. A férfi elindult a padok között, amik kettesével össze voltak tolva, így középen lehetett eljárni. Mindenki csendben volt. Mikor a férfi hátra ért, megfordult, és lazán megszólalt.
- Nem valami lelkes csoport. Ez így nem lesz jó... - mire elkezdte volna a másik mondatot, az első padban egyvalaki felemelte a kezét. A tanár elmosolyodott, de mosolya valahogy más volt. – Áh, végre, egy önként jelentkező! Kérem, álljon fel!
Kitti felállt felemelt kézzel, és megfordult. Viki odasúgott Fanninak.
- Ez a férfi egy terrorista! Fogadjunk, hogy szadista is! Kitti meg túl bátor... – Fanni csak bólogatott, óvatosan, hogy ne vegye észre a tanár.
- Értem. Akkor a mestápos hölgy lesz a csoportfelelős. – gyors léptekkel, de zsebbe tett kézzel előre indult. Odament Kitti elé, és kezet nyújtott felé – Előre várom a közös munkát. – Mosolya megint furcsán hatott, de Kitti is ugyanilyen mosollyal fogadta a nyújtott kezet, amit Zoltán finoman maga elé húzott, és jelképes kézcsóknak tűnő mozdulattal tudatta az illem szabályát: nőkkel nem fog kezet egy férfi.
Nem csókolta meg a kezét, csupán a saját ujjához ért ajkaival, de a teremben tartózkodó hallgatótábor kellőképpen kimeredt szemekkel nézte a történéseket. Ezután leült, és a két lány odafordult felé arcukon egyszerre ijedtség és meglepettség, majd visszafordultak, és nekiálltak lehallgatni az órát.
A tanár jól magyarázott, teljesen érthető volt az anyag, viszont nagyon gyorsan haladt. Nekidőlt Kittiék előtt a falnak, és kezében lévő távirányítóval irányította előadását, néha piros lézerrel nyomatékosított egy-egy fontos részt. Kitti semmit sem szólva villám kezekkel írt a laptopjába. Az óra alatt megtelt 5 oldal a jegyzetelő alkalmazásában. Óra közben, mivel gépen gyorsabban jegyzetelt, mint a többiek kézzel, megfigyelte, mekkora élvezettel beszél a tanár az anyagról. „Pedig nem is érdekes", gondolta magában. Élvezettel hallgatta az órát ennek ellenére, ugyanis az előadásmód sokkal jobban lekötötte a figyelmét. Az óra végére úgy érezte, hogy ez nem is lesz olyan nehéz, hiszen remek jegyzetet írt belőle. Padtársai fájlalták a kezeiket, hiszen nem hagyott sok időt leírni a lényeget. Kitti pedig csak írt és írt, látszólag nem unta.
Óra végén mindenki elpakolt, és mivel ez az egy rájuk volt ma, elindultak haza. A tanár pakolta össze a saját laptopját, és a jegyzeteit, valamint megnézte a katalógust, amit közben adott körbe. Kitti megnézte az óráját, és meglepődve látta, hogy dél van. Szinte észre sem vette, hogy elment három óra. Viki bent maradt vele, Fanni és Bandi kint vártak rá.
- Csoportfelelős kisasszony, lenne rám egy perce? – szólt gúnyos hangon Zoltán leülve a székére. Kitti bólintott.
Viki kiment a teremből, és a többiekkel együtt a lépcsőnél vártak rá.
- Kérem. – összeszedve a cuccait odament a tanárhoz.
- Köszönöm, hogy elvállalta a kapcsolattartó szerepét! Valamiért mindig nekem kell kijelölnöm embert, mert sosem akarnak jelentkezni. – hangja hirtelen kedves lett, és őszintén elcsodálkozott, miért nem akarják elvállalni.
- Igazán nincs mit.
- Nos, nálam a csoportfelelős olyan, mint egy tanársegéd. Segít dolgozatot osztani, kezeli a katalógust, továbbítja az üzeneteket. Megeshet, hogy kések, vagy egyebek, akkor rajta keresztül érem el a többieket. Anyagokat küldök rajta keresztül a csoportnak, és a csoportszintű feladatokat is rajta keresztül kérem vissza. A teremkulcs is az ő felelőssége lesz. Nézze, ez egy felelősségteljes feladat. Hiányozni is kizárólag betegség esetén lehet majd. Valóban elvállalja? – Kitti nagyot nyelt.
- Igen. – Kitti szigorú tekintettel nézett vissza rá, mintha egy kihívást fogadna el. Zoltán is ravaszul elmosolyodott.
- Ezzel együtt elvállalja a másik órámnál is a csoportfelelős posztot? – Kitti bólintott. – Nagyszerű! És szeretnék még valamit kérdezni. Ijesztőnek gondoltak a többiek? – Kitti hirtelen kuncogott.
- Nem. Inkább keménykezűnek vagy szadistának. – nevetett a lány. A férfi összeráncolta a homlokát, majd ő is nevetett.
- Elkérném a telefonszámát és az e-mail címét! – A tanár elővette a telefonját. Kitti elővett egy apró jegyzetfüzetet, és felírta a telefonszámát és az e-mail címét. Kitépte, majd átnyújtotta a virágos papírt a férfinak.
- Parancsoljon. – Kitti felvette a táskáját
- Köszönöm. – eltette a papírt az inge mellső zsebébe, és felkelt. – Rég nem láttam, Kitta! Hogy sikerült az első év?
- Köszönöm, jól. Ez az év jobbnak ígérkezik.
- Jómagam is ebben reménykedek. Viszontlátásra! – köszönt el a férfi.
- Viszontlátásra! – szólt Kitti.
Kilépett a teremből, barátai már ott várták. Megigazította a haját, és nagyot sóhajtott.
- Ez jó sokáig tartott. – vette fel táskáját Bandi.
- Összeszabadult a két szadista, mi? – nevetett Viki. – Hallod, az a tekintet, amivel egymásra néztetek, mintha két vulkán kezdene kitörni. Megfagyott bennem a vér is.
- Jól kinézett magának. Nem tudom eldönteni, hogy kötekedett, vagy így csapta a szelet. – gondolkodott Fanni.
- Nyugi, csak egy csoportfelelőst keresett, és meg önként jelentkeztem rá, mert köztudott, hogy szeretek szenvedni. – mondta beletörődve Kitti. Megrezzent a telefonja. Egy SMS-e jött. Megnyitotta és elolvasta.
Kedves Kitta,
Itt a telefonszámom: 06X0375XXX4, és az e-mail címem: vzoltanXX@Xmail.com
Bármi történik, keressen bizalommal bármelyiken.
Üdv, Zoltán.
A többiek körbeállták, és elolvasták. Bandi felsóhajtott.
- Miért Kitta? – Kitti, mint aki nem tud róla semmit sem, próbált egyszerű okot keresni erre.
- Fogalmam sincs. Talán elírta. – vont vállat, lezárta a telefonját.
Kitti eltette a telefonját, és egy megmagyarázhatatlan, de kellemes érzés lett úrrá rajta.
- Én nem bírom ezt az embert. – szólalt fel Bandi. Kezeit hátra tette, és Kittire nézett. – Valahogy nem szimpatikus.
- Emlékszel rá, hogy ott volt gólyatáborban is? – elevenítette fel Viki, Kitti ennek hallatán nagyot nyelt.
- Ja, ő lőtte rólunk azt a tök jó képet. Aztán valamelyikbe bele is mászott.
- Gondolom volt benne már pár korsó. – nevettek Vikivel. Fanni, nem ismerte a történetet, így csak hallgatott Kittivel együtt, aki pusztán nem akart megszólalni.
- Nekem szimpatikus. – mondta Kitti. Fanni mellé lépett.
- Nekem is. Kissé terrorista, de amúgy tuti jófej.
- Azt hiszed? Az egyik ápoló ismerősöm nagyon panaszkodott rá. Iszonyat szigorú! Jó sok embert megríkatott már, mert nem tudtak pár dolgot. – borzadt el Bandi.
- Én is ismerem ezt a sztorit, mert én is első évben ápoló voltam. De az a sztori úgy volt, hogy a csaj, aki sírva jött ki olyan alap dolgot nem tudott, amit az ápolóknak kötelező dolog lenne.
Halkan bólintottak, majd mentek szépen csendben egymás mellett. Amint kiértek, Kitti és Fanni a biciklitárolóhoz mentek, és elköszöntek a többiektől.
- Amúgy megleptél, amikor jelentkeztél. Sok felelősséged lesz ám! – gondolkodott el Fanni. Kitti vállat vont.
- Magam sem tudom, miért jelentkeztem. Nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni. – Fanni elnevette magát.
- Helyes nagyon a tanár úr. – oldalra nézett, Kitti pedig rá.
- Szerinted helyes?
- Ez nyilvánvaló! Az ápolók között ez az ember amolyan keserű méz. Hiába néz ki nagyon jól, és az összes előadása nagyon érdekes, mégis a modora, szigorúsága és a keménysége sokszor kibírhatatlan, ezért elrémiszt mindenkit. Aki nem szimpatikus neki, sokszor kispécizi, és szívatja. – biciklijüket oldották fel közben. Amint kiszedték, a bicikliúton elindultak lassan, ügyelve a gyalogosokra. – Kíváncsi lennék van-e barátnője?
- Hm... Nem tudom. De talán annyira nem is érdekel. – zárta le a gondolatmenetet Kitti.
- Igaz, lesz még vele amúgy is dolgod. – hosszú szőke hajába belekapott a szél, amit gyorsan betűrt a nyakához. Kitti követte őt az úton.
Kéthelyi Fannival második félévben barátkoztak össze, amikor elhagyta a teremben az olvasójegyét, Kitti pedig segített neki megkeresni. Az ápoló szakon kezdte, de átjelentkezett dietetikusra. Azóta nagyon jóban vannak. Fanni nagyon lányos volt, ügyelt mindig a hajára és a sminkjére. Finom és nőies megjelenése volt, öltözködéséről is ez sugárzott. Albérletben élt ő is, Kitti lakásától 10 percre biciklivel, így ugyanazon az útvonalon jártak.
Amint elértek Kitti lakásához, mindketten letették a bicikliket, és felmentek. Kitti lakása a második emeleten volt, így nem került sok sétába. Bementek, Fanni pedig egyből Kitti puha franciaágyára vetődött. Először járt itt, így megcsodálta a minimalista, mégis otthonos lakást.
- Imádom a lakásod! Úgy irigyellek érte. – Kitti elmosolyodott, és elővett a konyhában két poharat.
- Hálás is vagyok érte édesapámnak. – bement a szobába, kezében 2 pohár hideg vízzel.
- És ez a tied akkor? – Kitti bólintott.
- Nagynéném főnökéjé volt ez a lakás, de el akarta adni. Ő pedig szólt apámnak, és elintézték. Hiába egyszobás, nekem tökéletes.
- Később ki tudod adni egyetemistáknak, ha elmész máshova dolgozni! – háton fekve próbált felkelni.
- Igen, ez a cél. – kortyolt bele a vízbe.
- Nem maradok sokáig, a lakótársam mindig nyaggat, hogy menjek el vele inni, most kénytelen leszek. – Kitti csak nevetett.
- Akkor valóban.
- Eljöhetnél te is! Szerintem tetszene a csajszi. Kis cuki, de félek, milyen lesz részegen.
- Nem köszi. Egyszer ittam annyit, hogy lerészegedtem, és nem tetszett. – Fanni elfeküdt újra az ágyon.
- Van ez így. – elnézett az íróasztal fölé, és megpillantott egy kollázs képet. Felkelt, és jobban megnézte. Négy kép volt összekeretezve, és a falra rakva, mind a négy a gólyatáborban készült képek voltak. Fanni egyből kiszúrta, hogy az egyikbe belelógott Vereckei tanár úr, és Kitti felé fordult. – Hát ez? – Kitti elmosolyodott.
- Leszólítottuk, hogy csináljon rólunk egy képet. Elmondása alapján nagyon részeg volt, és egy képbe belenézett. Ez a kedvencem, mert mindegyikünk őszintén mosolyog. És a tanár úr is vicces rajta. – Fanni megnézte a képet jobban. Zoltán arcának fele látszott, nyitott szájjal mosolyog, és olyan jó kedvvel nézett a kamerába, hogy meglepődött.
- Na, de tényleg elmegyek, mert még fel kell hívjam a tulajt. Akkor elviszem azt a könyvet. – Kitti csettintett egyet, és levette a könyvespolcról. Egy vastag, kék kötésű könyv volt: Jules Verne Rejtelmes szigete.
- Szerintem egy hónapon belül visszaadom, de már muszáj elolvasnom. – elvette a könyvet, és berakta a táskájába.
- Nagyon jó könyv, tetszeni fog.
- Szia Kitti, holnap beszélünk! – megölelte barátnőjét.
Fanni híres volt arról, hogy nagyon szerette ölelni az embereket, így most is fél percig ölelte Kittit, aki rá sem hederített már erre.
- Szia, vigyázz magadra! – integetett, majd becsukta az ajtót.
Kitti azonnal rádőlt a franciaágyra, és párnáját átölelve elmerengett.
- Nem vagyok normális... Biztos nem vagyok. – hátára fordult, és kitárta mindkét kezét. – Ha ő szadista, akkor én mazochista.
Szeme felcsillant, és megnyitotta laptopján a Facebookot. Ráment Zoltán adatlapjára, és elkezdte olvasgatni, de mivel nem voltak ismerősök, semmit sem látott a profilképén kívül. Profilképén keresztbe tett kezekkel, egy villanypóznának támaszkodva állt. Feketés haja kuszán állt, a kamera helyett a földet nézte. Látszott, hogy profi fotós csinálta a képet. Sötétkék ingben és világos, szűkebb szabású farmerben volt. Kezén nagy fekete óra, nyakán fekete csokornyakkendő díszelgett. Ez az egyetlen profilképe, és más kép nem is volt fent róla. Kitti ahogy nézte, szinte nem bírt betelni a látvánnyal. A férfi jóképű volt, fiatal, mégis megvolt a felnőttes kisugárzása. Nem hitte el, hogy olyan alak lenne, mint ahogy beállították. Kitti kíváncsiságból ráment a sajátjára, és elgondolta, vajon milyen szemmel nézné a férfi az ő adatlapját, ha kíváncsiságból rákeresne a lányra. Kitti profilképe egy egyszerű szelfi volt, amit egy ablaknál csinált. A beáramló fényben a haja majdnem arany színű volt, szeme pedig világosbarnán csillogott. Neki sem volt fent másik kép, hiszen ezt az egy képet szerette magáról. Lecsukta a gépét, és elterült az ágyon.
Az első év elején sokszor stresszelt, hogy hogyan viselkedjen, ha összefutnak, de erre sosem került sor a tanév alatt. A tudat, hogy megcsókolta egy ilyen tanár, nem segített a nyugalmában. Sosem szólt erről senkinek sem, nehogy kiderüljön. Még a legközelebbi barátai sem tudnak róla. Bár hallott egy-két pletykát Vereckei tanár úrról, valahogy sosem figyelt rájuk. És most, másodévre megkapta két elméleti órára, és egy gyakorlatra is, az pedig a hab a tortán, hogy önként jelentkezett csoport felelősnek. Nagy levegő vett, és elmosolyodott.
- Nem lesz baj, Kitti. Csak légy erős! – megveregette az arcát, és felült.
Ránézett a falán lógó képre, amin kollázsban álltak a gólyatáborban készült képei. Elmosolyodott, és eszébe jutott, milyen mélyet és jót beszéltek vele azon az éjszakán.