Miért Kitta?

2. fejezet

Kitti gyorsan futott le a lépcsőn, kezében a laptop táskájával, hátán egy kisebb fajta barna hátizsák lógott. Ahogy kiért az ajtón, a langyos őszi szél belekapott virágmintás szoknyájába, és lapockájáig érő, hullámos hajába. Füle mögé tűrt egy tincset, és bedobta a táskáját a kerékpárja kosarába. Feloldotta a bicikli lakatját, és már fel is pattant.

Körülbelül 10 perc volt a kerékpárúton a lakás és az egyetem közötti út. Amint odaért, a biciklit lezárta a tárolóban, és befutott az épületbe. A karnak nem volt nagy épülete, csupán 3 régebbi épület, a központban, közel egymáshoz. Felment a lépcsőn, és befutott a terembe.

- Jó reggelt, Kitti! – köszöntötte barátnője, Fanni az éppen az ajtón beesett lányt, aki csak integetett lihegve. Leült az első padba, és leborult. - Éppen ideértél, ez remek! Vártad már, nem? – Kitti felemelte a fejét, és őszintén mosolygott.

- Igen, de nem hittem volna, hogy első nap első órára éppen időbe érek.

A két lány csak összemosolygott. Ránéztek az órára. Reggel 9 óra múlt éppen, az órájuk lassan kezdődik. Ma ez az egyetlen, így a hetet jól kezdik.

- Jó reggelt, jó reggelt! – lépett be a professzor asszony. Mindenki megfeszült, és teljes erővel rá összpontosítottak. – Remek bejelenteni valóm van számukra! Immár másodévesek, így elkezdődött az üzemvezetési ismeretek órájuk is, amit innentől nem Lukicsné tanárnő fog tartani, hiszen szülési szabadságra ment. Így az ápolói intézet oktatói közül visszakértük az egyik kedvenc tanárunkat. Innentől Ő fogja Önöket tanítani az Üzemvezetési ismeretek és a Biológia a táplálkozástudományban tárgyat. Valamint Lukicsné tanárnő Általános és diétás ételkészítés gyakorlatát is átveszi. Nemsokára kezdődik is, de jelezte, hogy késni fog. Kérem, várjanak rá fegyelemmel. Sok sikert kívánok erre a félévre is!

Mikor elhagyta a termet, mindenki fellélegzett. Elkezdtek összesúgni.

- Nem csak te, ő is késik. - nevetett Fanni.

- Hé, nem késtem!

- Vajon ki lehet az új tanár? – hajolt be Bandi Kitti elé.

- Biztos valami nagyon okos. Ha az ápolókat oktatja, akkor tuti nem bánik velünk kesztyűs kézzel. – sóhajtott Viki, és elkezdte a haját piszkálni. – Nagyon panaszkodtak ott a tanárokra, hogy kemények.

- Csak nem lesz olyan vészes. Tavaly Lukicsné-t szidtátok, mert megizzasztotta a felsőbb éveseket vizsgán. – szólt hozzá Kitti.

- Na, megszólalt az örök optimista. – csípett bele Bandi Kitti arcába hátulról. Odaállt a lány mögé, és piszkálta Kitti arcát.

- Csak ti vettétek fel hozzá a gyakorlatot. Remélem megszívjátok vele. – nevetett Viki.

Kitti elővette fehér, márványmintás laptopját, amit újonnan vett, és bekapcsolta. A többiek körbe csodálták az új szerzeményét, majd mind elkezdtek pakolni, Bandi pedig leült a helyére, Kitti mögé a fal melletti padhoz.

- Hé, Kitti! Felkapcsolod a villanyt? – szólt egy hang a hátsó padokból.

Kitti felállt, és megpróbálta elérni, de mivel nem érte el, felült az asztalra, és lábait átdobta az asztal felett, majd leugrott a másik oldalán, pont az ajtó elé. Felkapcsolta a villanyt, ám abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és Kitti fejéhez egy könyvet érintettek, gerincével a lány felé.

- Az előadás elkezdődött! – szólalt meg egy ismerős, kissé mély hang szigorral. Kitti lassan megfordult, majd rekord sebességgel vissza, mivel csodák csodájára egy fiatalos, jól öltözött, fekete hajú férfi jelent meg mögötte. Kezében az Élelmezésvezetők kézikönyve volt, ami történetesen Kitti fejéhez volt rakva.