𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠
– A kurva életbe! – söpörtem le egy mozdulattal minden szarságot az asztalomról és a telefonom – ami a zsebemben ebben a pillanatban kezdett rezegni egy bejövő hívást jelezve – szintén az irodám falához vágtam.
– Rohadékok! – indultam az irattároló felé, hogy azt is tönkrevághassam, de ekkor hátulról lefogtak és igaz még egy darabig tomboltam, de sikerült valamennyire visszábbvennem magamból, mivel nem lenne jó, ha pont a cégnél kezdenék el törni-zúzni.
– Jungkook nyugodj meg! Sokkal jobb partnereket is találunk náluk, nem lényeg! – enyhített Namjoon a szorításán én pedig idegesen hámoztam le magamról kezeit és lehuppantam a fekete bőrkanapéra ami a fal mellett helyezkedett el a helységben.
Nem ez volt az első eset, hogy Namjoonnak kellett leállítania mielőtt valami eszelős baromságot tennék. Namjoon lényegében apám helyett is apám volt. Régebben a tanítóm, most pedig a jobbkezem és személyi asszisztensem.
– Nem tudom meddig bírom még ezt! – masszíroztam idegesen orrnyergem és frusztráltan lehunytam a szemem.
Mindig is erre vágytam, hogy egy nap én vezethessem ezt a céget, hogy én legyek az akit feltétel nélkül tisztelnek és mindenki fölött álljak. Megkaptam amit akartam, apám fél évvel ezelőtt visszavonult mikor betöltöttem a huszonkilencet majd közölte, hogy elég jó a vállalatnál nyújtott teljesítményem és ezentúl egyedül is boldogulok. Roppant elégedett voltam emiatt és mivel nem ápoltam sosem szoros kapcsolatot az apámmal kicsit sem sajnáltam visszavonulását, mi több éppen ideje volt.
Egy dologgal viszont nem számoltam. Kibaszottul fel tud baszni a sok gyengeelméjű akivel nap mint nap meggyűlik a bajom. A természetem túl heves így azonnal kiakadok és alig bírom visszafogni magam.
-Jungkook valamit tenned kell, különben egyszer hibát vétesz és mind tudjuk, ha egyszer az emberek szemében megtörik a tökéletes vezetői imidzsed már senki sem fog olyannak látni mint előtte. Megfogyatkozik az irántad való tisztelet és mindenki beszélni fog; pletykálnak majd és ez a vállalat hírnevébe fog kerülni.-ecsetelte Namjoon amivel én is tökéletesen tisztában voltam.
A barna hajú tőlem idősebb férfi előttem foglalt helyet a fotelben és komoly tekintettel mustrált. Éjfekete hajamba túrtam és hátradőltem. Vártam, hogy előhozakodjon a fejében cikázó gondolatokkal, mivel ismertem már annyira, hogy tudjam valamin igencsak elmélkedik.
-Mi az amivel teljesen képes vagy levezetni a stresszt?-szólalt meg kisebb csend után.
-Mármint arra célzol, hogy keresek valami elfoglaltságot? Menjek el boxolni vagy valami hasonló baromság?-kérdeztem unottan. Néha valóban jól esne szétverni valakit vagy valamit, de nem mondanám, hogy ettől feltétlenül enyhül a bennem felgyülemlett feszültség.
-Akár.-vont vállat.-Még nem volt olyan dolog ami után teljesen kiegyensúlyozottá váltál és felszabadultál?-vonta fel szemöldökét, mire én a plafont bámulva gondolkoztam el.
-A szex. A durva szex.-mondtam teljesen természetesen rá sem pillantva Namjoonra. Már igazán megszokhatta nyers és szókimondó természetem, előtte semmit sem kellett titkolnom.
-Hát akkor miért nem teszed ezt?-szólalt meg a meglepődés legapróbb jele nélkül.
-Mert a legutóbbi alkalommal egy kész vagyont kellett fizetnem az illetőnek, hogy tartsa a száját a történtekről.-dőltem előre.-Túl kegyetlen vagyok és ezt mások nem igazán kedvelik, még a bevállalósabbak se.-ráztam meg a fejem.
-Akkor keres valakit aki pont ezt szereti.-tanácsolta a velem szemben ülő, mire újra csak fejemet ingattam.
-Nem egyszerű olyan mazchoistát találni aki kedvemre is való.-sóhajtottam.
-Ha csak ennyi a baj én kerítek neked valakit.-mondta nyugodt hangszínen.-Lány vagy fiú kéne?-kérdezte mire vállat vontam.
-A lányosabb kisfiúkat jobban preferálom, de igazából édes mindegy.-dőltem vissza a kanapé háttámlájának.
-Nyugodj meg, Jungkook, elintézem!-állt fel a helyéről és elindult kifelé.-Oh, és ma még lesz egy találkozód, remélem addig sikerül összeszedned magad.-szólt még vissza az ajtóból mielőtt kilépett volna rajta.
Miután egyedül maradtam próbáltam lehiggadni és összeszedni gondolataim. A pár óra múlva esedékes találkozón kiegyensúlyozottnak és tökéletesnek kell lennem amilyennek mindenki ismer, de a valóság egészen más.
Néha úgy érzem mintha két személyiségem lenne; az álcám, a tökéletes vállalattulajdonos akit mindenkinek mutatok és a másik rejtett énem aki valójában vagyok; lobbanékony és veszélyes, olyasvalaki aki szívesen bánt másokat mert imádja érezni a dominanciát.
Egy fáradt sóhajjal keltem fel a kanapéról és felvettem szilánkossá tört telefonom. Azt hiszem kicsit túl durván vághattam a falhoz.
Fejemet rázva raktam az asztalomra, hogy később áttehessem egy új telefonba a kártyát. Gyakori az ilyen, de inkább a telefonom bánja mint a cégem.
A napom további része borzalmasan telt. A találkozó amit egy fontos projekt miatt tartottunk nem valósult meg mert azok a hígagyú barmok nem tudtak megjelenni.
Gyűlöltem ezt. Nem követik a rendszert, fittyet hánynak a szabályokra és az utolsó pillanatban mondanak le velem egy találkozót; velem Jeon Jeonggukkal!
Olyan sebesen igyekeztem haza, hogy még Namjoonal is elfelejtettem közöli a holnapra elintézendő feladatait. Nem érdekelt már semmi.
Mikor hazaértem a hatalmas villába -ahol teljesen egyedül élek-, a szobámban átöltöztem egy sportos szerelésbe és egyből a személyes edzőtermem felé vettem az irányt mivel jelenleg nem támadt jobb ötletem amivel leköthetném magam. A berendezést nem akartam szétverni -már így is elégszer megtörtént-, így azt választottam, hogy egy kis erősítéssel foglalom el magam. Gyakorta alkalmaztam ezt, igaz kicsit sem enyhített az egyre csak gyűlő indulatokon -amik egyszer csak a legváratlanabb helyzetben akarnak majd felszínre törni-, de legalább elterelte a figyelmem és jót tett nekem is mivel az évek alatt elég izmossá formált.
Amikor végre hosszú órák után elhagytam az edzőtermet vettem egy gyors hideg zuhanyt. A hideg víz segít lenyugodni, de még ezután is érzem a tehetetlen feszültséget ami belőlem árad.
Fel akarok szabadulni, végre el akarom engedni ezt a fojtogató dühöt, de ez csak akkor lehetséges, ha bánthatok valakit.
***
A másnap reggel szeles volt és hideg; csak egy egyszerű októberi nap. A mai nap egy üzleti tárgyalásom lesz mindössze és néhány irat elintézése így próbáltam higgadtan nekiállni a napomnak, de ez az elhatározásom akkor meg is bukott mikor a céghez belépve a liftet lezárva találtam.
-Mi történt a liftel, miért zárták le?-kérdeztem meg egy alkalmazottat aki éppen mellettem sétált el.
-Nem működik uram, ezért kihívták a szerelőt, de egy kis időbe telik amíg ideér.-válaszolt kérdésemre mire igyekeztem nem kimutatni mennyire szívesen ordibálnám le a fejét azoknak a nyomorult szervizeseknek akik nem képesek ideérni időben. Egyszerűen felháborítónak tartom, hogy ezt megengedik maguknak. Én tudtommal a legjobb embereket bíztam meg az egész épület tervezésével, így nevetséges, hogy csak így elromoljon a lift.
-Értem, köszönöm.-mutattam irányába teljes higgadtságot és elindultam a lépcsők felé.
Az irodám a tizennegyedik emeleten volt, az épület legtetején. Megalázónak tartottam, hogy lépcsőzzek, de azt mégis szánalmasabbnak vélném, ha a hallban ácsorognék ezért elindultam fel gyalog aztán pedig lehet betérek Seokjin irodájába, hogy kikérjek egy részletes jelentést és beszámolást tőle a részvényeink esetleges ingadozásáról. Addigra amire végzek már lehet, hogy azok a szerencsétlen nyomorékok is megjavítják a liftet, de az biztos, hogy ma az első elintézendőm lesz a kirúgásuk.
Már csak egy emeletet kellett mennem a negyedikig ahol Seokjin irodája kapott helyet, de mikor felértem a harmadik szint lépcsőjén, hirtelen megtorpantam.
Egy szőke fiú négykézlábra ereszkedve halászott ki néhány lehullott papírt íróasztala alól. Oldalról láttam őt és mikor mélyebbre hajolt még jobban kidomborította kerek seggét. Dereka karcsú volt, combjai formásak, ő maga pedig igencsak apró és vékony. Egy fehér ing és egy fekete magasított derekú szövetnadrág takarta előlem a kívánatos testét, szőke tincsei pedig szemébe hullottak tevékenysége közben. Ajkai annyira dúsak voltak, annyira hamvasak és különlegesek, hogy kedvem támadt volna őket sebesre harapdálni. Olyan kis esetlennek és törékenynek tűnt, hogy szívesen összetörtem volna.
-Mr. Jeon?-hangzott közvetlenül mellőlem egy nő hangja mire rögtön elkaptam tekintetem a szőke hajúról. Jelen pillanatban igencsak a halálát kívántam ennek a nőszemélynek, de ezt sosem tudja meg, sajnos vagy nem sajnos.
-Igen?-pillantottam a nőre aki mellettem állt. Vállig érő fekete haja volt és velem egyidősnek tűnt, ezen kívül viszont semmi egyebet nem tudnék róla mondani. Olyan semmilyen.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy segíthetek-e valamiben.-közölte illedelmesen, én pedig éltem a lehetőséggel.
-Az a szőke fiú ott, kicsoda?-mutattam a kicsike irányába aki éppen akkor tápászkodott fel és rendezgette az asztalon az iratokat.
-Oh, ő Park Jimin. Pár hete dolgozik nálunk.-felelte mire csak bólintottam.
-Én most megyek is, ha megbocsájt.-jelentettem ki miután még egy utolsó pillantást vetettem a szőkeségre.
Felérve a negyedik emeletre terveim szerint Seokjinhez mentem, már leginkább csak azért, hogy elüssem az időt. Túlságosan lefoglaltak a gondolatok amik arról a fiúról szóltak.
Izgatott az esetlen és törékeny valója, az ártatlan kisugárzása és éreztem a vágyat; a vágyat, hogy bántsam őt, hogy magam alá rendeljem és bemocskoljam.
Akartam, hogy ő legyen az akin kiélhetem magam, akin levezetem a feszültségemet, akivel megtehetek bármit kényem-kedvem szerint.
Miután végre az a balfék társaság megjavította a liftet és elszabadultam Seokjintól utam az irodám helyett Namjoonhoz vezetett. Szinte berontottam az ajtón mire kérdőn pillantott fel rám a papírokból.
-Megtaláltam a megoldást.-zártam be magam mögött az ajtót és közelebb lépdeltem asztalához.
-Komolyan?-ráncolta szemöldökét és levette szemüvegét.
-Igen. A neve Park Jimin, itt dolgozik nálunk. Deríts ki róla mindent.-jelentettem ki határozottan.-Mindent tudni akarok. Még a cipőméretét is.-közöltem majd amilyen gyorsan jöttem távoztam is, hiszen alig maradt egy órám a tárgyalásig.
Feszült voltam, de ezt mára tökéletesen tudtam leplezni, viszont mindennél jobban vágytam most arra, hogy megkaparintsam magamnak azt a szőke fiút és megoldódjon a problémám.
***
Délután három felé járhatott az idő amikor már csak iratokat néztem át és írtam alá. A mai tárgyalás ezennel sikeresen zárult. A gondolataim viszont egész nap csak a szőkeség körül forogtak. Úgy akartam őt megkapni mint eddig senkit, teljesen és minden színlelés nélkül.
Nem akartam kedves szavakkal csábítani és vacsorázni vinni, nem akartam megjátszani magam, csak erősen belé vájni a karmaim és széttépni, a magaménak ítélni.
-Jungkook!-lépett be hirtelen Namjoon az irodám ébenfekete ajtaján.-Megvan!-emelt mosolyogva feje mellé egy dossziét amiben vélhetően Jiminről voltak információk.
-Gyors volt.-bólintottam elégedetten.
Mikor kezeim közé került a mappa azonnal kinyitottam azt és székemben hátradőlve kezdtem átfutni az összes információt.
Mindenkinek vannak gyenge pontjai, valami ami sebezhetővé teszi és én pont ilyesmit kerestem. Valamit ami lehetővé teszi, hogy megkaparintsam őt.
Alig telt öt percbe mire vigyorogva pillantottam fel Namjoonra a papírok fölött.
-Már az enyém!-csaptam le az asztalra a dossziét és önelégülten dőltem vissza a székembe.
Néha magam is elcsodálkozom milyen csodásan megoldom a dolgokat. Ezzel a kártyával mindent kijátszhatok. Kétség sem fér hozzá, hogy ettől a pillanattól bátran kijelenthettem; Park Jimin az enyém.
Ő még nem is sejtette, de azzá vált akire mindig is szükségem volt.
Hey!
Itt is van az első rész, nem tudom mit mondjak, azért remélem elviselhető... 😅