Soha életemben nem voltam még olyan ideges, mint a repülőn ülve Los Angeles felé. De mindent szépen sorjában.
Szerdán a szerkesztőségben Frankie valóban elég részletes leírást adott az utazásról. Kiemelte, hogy nekem nem lesz sok dolgom, csupán megjelenni Harry oldalán különböző eseményeken. Ezen kívül azt szerette volna, ha sokat relaxálok és még a szálloda wellnes részlegének a kipróbálását is javasolta. Ő mindent elrendezett itthonról, így nem aggódtam a lakhatásom körülményei miatt.
Bár megígértem a főnökömnek, hogy csütörtökön pihenni fogok, nem sikerült. Hatkor kipattant a szemem, a gyomrom apróra zsugorodva várta, hogy Sophie végre felébredjen, és elmehessünk vásárolni. Állítása szerint ritka az, ha én kimozdulok, ezért természetes az, hogy velem tart az előkészületek beszerzésében. Igazából minden alkalmat megragadott arra, hogy lóghasson, és most kivételesen örültem ennek a tulajdonságának. A fehérnemű üzletbe berángatott, de szerencsére megelégedett azzal, hogy ő vásárol magának pár darabot. Hazaérve rábíztam a bőröndöm bepakolását. Sokkal jobb volt a stílusa, és mindig tudta, hogy milyen alkalmakra mit illik felvenni. Kényelmesebb holmikat is pakoltunk, de összességében elegáns ruhákat választottunk.
Amikor felajánlotta, hogy elvisz, hatalmas kő esett le a szívemről. Frankie mondta, hogy ott találkozik velem, és megmutatja a cég magángépét. Izgatottan voltam, mégis remegve lépkedtem, majd a kocsiban a sírás szélén állva búcsúzkodtam Sophie-tól.
- Nehogy elérzékenyülj nekem. Majd megetetem a macskát - forgatta meg a szemét.
- Nincs is macskánk - válaszoltam visszafojtott mosollyal.
- Akkor majd veszek - legyintett. - Vigyázz magadra. Azonnal írj, ha leszálltál. És April - tartott egy kis hatásszünetet, mielőtt folytatta. - ami Los Angeles-ben történik, az ott is marad - kacsintott rám. Nevetve megcsóváltam a fejem, majd szorosan átöleltem.
- Hiányozni fogsz - sóhajtottam fel, majd gyorsan kiszálltam.
Frankie már rám várt, és miután még egyszer elismételte a szerdai tudnivalókat, mosolyogva rakott fel a magángépre. Mivel még sosem utaztam így, kissé megszeppenve fogadtam a légiutaskísérő kérdéseit. Amikor hozott nekem egy narancslevet, hálásan kényelembe helyeztem magam. A laptopomat kiszedtem a táskámból, majd egy beadandón akartam tovább dolgozni, amikor megakadt a szemem az egyik dokumentumon. Csak egy "H" betűnek volt nevezve, és a dátumból azonnal beugrott, miről is van szó.
Azon az este, amikor Harry-t elkísértem egy rendezvényre. A veszekedésünk után hazaértem, és hihetetlenül dühös voltam. Beugrott Dr. Kolt feladata, amit rám bízott, és szinte gondolkodás nélkül gépelni kezdtem. A sorokat most átfutva elhúztam a számat a nem túl kedves gondolatoktól, de úgy döntöttem, nem nyúlok hozzá. Elvégre akkor, abban a pillanatban így éreztem. Helyette hirtelen felindulásból fogtam magam, és gépelni kezdtem.
Miután leszálltam, egy sofőr várt rám és a csomagjaimra. Gondosan beültetett a fekete limuzinba, majd hajtani kezdtünk. Az ablakra tapadva figyeltem az elsuhanó tájat, és megbabonázott a város. Amikor a tengerpartot is felfedeztem, kicsit sajnáltam, hogy nem nyáron jutottam el ide. A sofőr tájékoztatott, hogy Mr. Styles hamarosan odaér a szállodához, és arra kért, hogy előtte várakozzak. Mosolyogva bólintottam, és ismét a tájra koncentráltam. A szálloda előtt a sofőr segített kiszedni a holmijaimat, majd sok sikert kívánva ott hagyott. Összehúztam magamon szorosan a kabátot, majd elővettem a telefonom, és gyorsan írtam Sophie-nak. Szerencsére egyből válaszolt, és elkezdett érdeklődni a városról. Volt néhány zavarba ejtő kérdése is, amiknél csak a fejemet csóváltam, vagy elpirultam.
- Szia. Remélem nem régóta vársz - hallottam meg az ismerős hangot, és ösztönösen felé fordultam. Harry mosolyogva nézett rám, miközben egy kis gurulós bőröndöt húzott maga után.
- Még csak most érkeztem - hazudtam egy kicsit, ugyanis legalább tíz perce várakoztam, de nem akartam, hogy rosszul érezze magát. Lopva végignéztem rajta, és meglepődve tapasztaltam, hogy a szokásos öltöny most elmaradt. Így is egy elegánsabb nadrágot viselt, de csak egy fekete pulcsit vett fel hozzá, amit a szövetkabátja láttatni engedett.
- Kicsit elhúzódott. Egy régi barátomat látogattam meg - vallotta be, majd félrebiccentett fejjel nézett rám. - Minden rendben volt az utazás alatt?
- Még sosem utaztam ekkora luxusban - mosolyogtam rá. Viszonozta a gesztusomat, majd a bőröndöm után nyúlt.
- Mehetünk? - kérdezte mellékesen, miközben már elindultunk. Gondterhelten néztem rá, és elhúztam a számat.
- Nem túl kényelmetlen így? - érdeklődtem, utalva arra, hogy a kedvességéből adódóan már mindkettőnk holmiját ő húzta maga után.
- A lehető legkevésbé sem - mosolygott rám. A hallba beérve már rájöttem, hogy valószínűleg a legszebb szállodába érkeztem, amit valaha láttam. A padló márványból volt végigrakva, különböző fotelek álltak a rendelkezésünkre, és ahogy a recepcióhoz értünk, udvariasan köszöntöttek minket. Harry szóba elegyedett a recepcióssal, én pedig figyelmen kívül hagyva őket elkezdtem alaposabban körbenézni. Mindenféle öltönyös alakok járkáltak, vagy éppen kisgyerekek szaladtak el előttem. Ez kölcsönzött egy meghittebb hangulatot a helynek. Egészen addig nézelődtem, ameddig Harry felemelte a hangját. - Hogy érti, hogy csak egy szobát foglaltak? - mordult rá szegény srácra, aki kétségbeesetten keresgélt a számítógépen. Közelebb léptem, és értetlenül figyeltem a szituációt.
- Styles névre itt csak egy foglalásunk van - mondta halkan a srác. Szőke haja kicsit hosszabb volt, és az arcát keretezte, kék szemei pedig segítségkérően keresték a tekintetem. Egy bátorító mosolyt küldtem felé, mire a vonásai ellazultak, és már nem Harry ügye foglalkoztatta a legjobban.
- Próbáld meg Williams névre - utasította Harry, és egyre barátságtalanabbul méregette. Ismét hosszas gépelést hallottunk, majd egy csalódott fejcsóválást.
- Sajnálom, Mr. Styles, de itt csak egy lakosztály van lefoglalva két főre, Styles névre. Egy hálószobával - tette hozzá. Harry mellettem egy pillanatra lehunyta a szemét, a vonásai pedig megfeszültek.
- Van üres szobájuk? - kérdezgetett tovább.
- Sajnos teltház van jelenleg - húzta el a száját a srác. Harry legalább tízig elszámolhatott magában, mielőtt sóhajtva kinyitotta a szemét, és esetlenül bólintott egyet.
- Rendben, akkor kérem a kártyákat a lakosztályhoz - egyezett bele, de frusztrációt hallottam a hangjában.
Egészen addig a pillanatig nem gondoltam bele, hogy ez mit is jelent, ameddig a kezemben nem fogtam az arany kártyát. Remegve vettem el, és igyekeztem kerülni Harry pillantását. Ha csak egy szobát foglaltak, az azt jelentette, hogy így vagy úgy, de egy szobában kell aludnunk. Még sosem aludtam a földön, de hirtelen csábító ajánlatnak tűnt.
- Ha bármiben segítségükre tudok lenni, akkor keressenek bizalommal - tette hozzá a srác, miközben végig engem nézett széles mosollyal.
- Köszönjük - válaszoltam én is mosolyogva, mielőtt a bőröndöm után nyúltam. Harry morgott valamit az orra alatt, amit egyáltalán nem értettem.
A lifthez érve világossá vált számomra, hogy ideges. Az állkapcsa megfeszült, természetellenes pózban tartotta magát, és a szeméből színtiszta düh áramlott. Hatalmasat nyeltem a frusztrációtól, amit a viselkedése okozott, és amikor kinyílt a lift ajtó, azt kívántam, hogy ne csak ketten tartózkodjunk benne. De természetesen ez nem így sikerült. Szándékosan nem néztem még csak az irányába sem. Nem erőltette a beszélgetést, mindketten némán tűrtük a kényelmetlen csendet, ami beállt közénk. A legfelső szinten álltunk meg, és látszólag rutinosan tudta, hogy merre kell mennünk. A kártya elhúzása után kitárta az ajtót, és bármennyire haragudott rám, még így is előreengedett. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, de a rengeteg dühtől, ami a szeméből áradt, inkább elfordítottam a fejem.
A lakosztályba belépve elállt a lélegzetem. Bár nem volt túl nagy, a kis nappali részben két kanapé volt, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a Tv-re. A falak fehérek voltak, a bútorok világosak, és miután gyorsan félreraktam a bőröndöm, felfedezőkörútra indultam. Harry jelenlétét teljesen figyelmen kívül hagytam, és mosolyogva nyitottam be a hálóba. Egy hatalmas franciaágyon kívül nem sok minden volt benne, mégis ámuldozva simítottam végig a takarón. Az ágy olyan puhának tűnt, hogy legszívesebben azonnal aludtam volna egyet.
Amikor kiértem, Harryt a kanapén ülve találtam. Szigorúan nézett maga elé, miközben a kezét tördelte. Zavartan ácsorogtam egy sort, ugyanis a bőröndöm előtte volt. Még azt sem beszéltük meg, hogy ki fogja elfoglalni a hálószobát, azonban nagyon úgy tűnt, hogy nem szándékozik hozzám szólni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de mielőtt megtörhettem volna a csendet, ő szólalt meg.
- Flörtölt veled - jelentette ki, nekem pedig a torkomon akadt a szó.
- Tessék? - kérdeztem hüledezve.
- A recepciós. Flörtölt veled - morogta tovább, de még mindig hátat fordítva nekem.
- Nem flörtölt - kerültem meg a kanapén, és megálltam előtte csípőre tett kézzel. Nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozását, és a probléma forrását sem.
- Ugyan kérlek - ajándékozott meg egy lesajnáló pillantással. - Szinte levetkőztetett a szemével - folytatta.
- Nem értem a problémát - csóváltam meg a fejem csalódottan.
- Nem azért hoztalak magammal, hogy itt ismerkedj - hányta a szememre. A szemöldököm a plafonig szaladt fel a szavai hatására, és automatikusan könnybe lábadt volna a szemem, ha nem veszek erőt magamon.
- Nem flörtölt velem, csupán kedves volt. Néha te is kipróbálhatnád - mondtam halkan, majd felkaptam a bőröndöm és sarkon fordultam. Nem néztem rá, nem vártam meg a válaszát, csak berontottam a hálóba. Úgy döntöttem, hogy a viselkedése után az a minimum, hogy elfoglalom a szobát. Dühösen csaptam le az ágy mellé a bőröndöt, és levetettem magam az ágyra. A könnyek már nem áztatták a szemem, csupán dühöt éreztem a számonkérés miatt.
Sóhajtva a kezembe vettem a telefonom, és ránéztem a Frankie által elküldött programokra. Megkönnyebbülten vettem észre, hogy a mai napra semmit nem tervezett. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam a bőröndöm és gyorsan átöltöztem. Egy fekete nadrágot vettem fel egy fehér pulcsival, majd a kezemre helyeztem a kabátom és úgy döntöttem, felfedezem kicsit a várost.
A szobából kilépve Harry továbbra is a kanapén ült, miközben mereven nézett maga elé. Próbáltam észrevétlenül elsuhanni az ajtó irányába, de természetesen ez lehetetlen küldetésnek bizonyult.
- Hova mész? - kérdezte halkan. Megálltam lépés közben, de nem voltam hajlandó ránézni.
- El - válaszoltam szűkszavúan. Hallottam egy sóhajtást, és úgy gondoltam, hogy ezzel be is fejeztük a beszélgetést. A kártyámat a táskámba süllyesztettem, és gyorsan kiléptem az ajtón. Amikor a lifthez értem, és hallottam ismét az ajtó csapódását, összeráncolt szemöldökkel fordultam a hang irányába. Harry gondosan megigazította a kabátját, és beállt mellém, miközben egy pillantásra sem méltatott. Nem tudtam nem elereszteni egy gúnyos nevetést, de még ezután sem fordult felém. Ezek szerint nem fogunk beszélgetni. Remek.
A következő három óra néma csendben telt. Én dacból nem szólaltam meg, Harry pedig a gondolataiba meredve sétálgatott mellettem. Hűséges utazótársnak bizonyult, ugyanis mindenhova szó nélkül követett. Még metróra is szállt velem, és próbálta nem jelét adni annak, hogy mennyire ellene van.
Egy parkba érve megálltam egy pillanatra a korlátnál, és mosolyogva néztem magam elé. Bármennyire is frusztrált a jelenléte, még így is elvarázsolt a város. Sajnáltam, hogy nem tartózkodok itt annyi időre, hogy eljussak a tengerpartra, de nem tudtam kivel megosztani a gondolataimat. Harry megköszörülte a torkát, mielőtt hosszú idő után megszólalt.
- Készítsek rólad képet? - kérdezte halkan. Összeráncolt szemöldökkel, bosszúsan fordultam felé, de ő csak mereven maga elé nézett. - A lakótársad biztos érdekli, merre jársz - vonta meg a vállat. Vonakodva, de végül bólintottam, és átadtam neki a telefonom. Egy pillanatra elidőzött a tekintete a háttérképemen, ami egy Henry-vel közös kép, de aztán feltartotta a telefont. Mosolyt erőltettem magamra, és figyelmen kívül hagytam a kis összerezzenésünket. Elvégre Los Angelesben voltam, nem hagyhattam, hogy tönkretegye az utazásom.
- Köszönöm - vettem vissza a telefon. Szomorú mosollyal biccentett egyet. Sóhajtva a kabátom mélyére mélyesztettem a készülékem, és úgy döntöttem, hogy elásom a csatabárdot. - Nem vagy éhes? Láttam erre felé egy kisebb éttermet - indultam meg, ő pedig szokás szerint utánam eredt.
- Ehetünk valamit - válaszolt halkan. Csalódottan meredtem magam elé a további szótlanságától, de csak hosszú léptekkel indultam meg tovább.
Az étterem belülről retró stílusú volt a kockás terítőkkel, zenegéppel és a kiszolgálással. Most biztos voltam benne, hogy a pincérnőnk nem fog flörtölni Harry-vel, tekintve, hogy valószínűleg már nyugdíj mellett dolgozik még itt. Rajtunk kívül szinte senki nem volt, és miután rendeltünk, szórakozottan néztem körbe. A zene halkan szólt a zenegépből, és nem tudtam elfojtani a mosolyomat, ahogy visszafordultam Harry felé. Ő mereven nézett, de mintha vonásai ellágyultak volna.
- Sajnálom - mondta hirtelen, miután a pincérnő kihozta a rendelt hamburgereinket. Megállt a kezem a levegőben a mondatától, ugyanis nem számítottam rá. Látva meglepettségemet gyorsan folytatta. - Nem kellett volna, hogy rád förmedjek. Kedves akarok lenni hozzád, April, de nehéz úgy, hogy négy éve nem voltam kedves senkivel - sóhajtott fel. Automatikusan megráztam a fejem.
- Ez nem igaz. Frankie-vel és Dakota-val is kedves vagy. És általában velem is. Csak nem tudom hova tenni ezeket a hangulatingadozásokat - ismertem be teli szájjal. A szemöldökét halványan összeráncolta, miközben le sem vette a szemét az arcomról.
- Nem akarok goromba lenni veled. Próbálkozok - ismételte meg magát. Sóhajtva bólintottam, majd gyorsan megtöröltem a számat.
- Tudom, Harry. És értékelem. Mi lenne, ha elfelejtenénk az elmúlt délutánt, és megpróbálnánk a lehető legtöbbet kihozni a hétvégéből? - vetettem fel. Mosolyogva bólintott, majd a tálcámra nyúlva lopott tőlem egy sültkrumplit. Felháborodva csaptam a keze után, majd mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
Mire befejeztük a vacsoránkat, szinte teljesen besötétedett. Kicsit aggódtam, hogy Frankie majd esetleg az orrunkra köti, hogy kihagytuk a kifizetett szállodai vacsorát, de Harry megnyugtatott, hogy lényegében ott eszünk, ahol szeretnénk. Az ételemet most kivételesen engedte, hogy én fizessem, mert állítása szerint ma már nem akarja kihúzni a gyufát nálam. Nevetve forgattam meg a szemem a kijelentésére.
Amikor kiértünk az étteremből, tanácstalanul cövekeltem le Harry mellett, aki a telefonját bújta éppen. Az utca gyönyörűen ki volt világítva, de a hideg levegő miatt jobban összehúztam magamon a kabátot.
- Van egy bár az utca végén, ha van kedved lerészegedni Los Angelesben - nézett rám vigyorogva, és visszatért az a játékos Harry, akit nem régen ismertem meg, és akit a legjobban kedveltem.
- Legalább nem Vegasban vagyunk, hogy összeházasodjunk ittasan - vontam meg a vállam, és elindultam abba az irányba, ahol gondoltam, hogy lesz a bár. Halk nevetést hallottam magam mögül, majd egy kar utánam nyúlt, és Harry szórakozott arcával találtam szembe magam.
- A másik irányba megyünk - magyarázkodott. Játékosan megforgattam a szemem, majd elindultam a most már helyes irányba.
A bárba belépve meglepve vettem észre, hogy bizony egy kedvelt helyre érkezhettünk, ugyanis szinte tele volt. Harry lazán körbenézett, majd egyenesen a bár felé kezdett el lépkedni. Lehajtott fejjel követtem, és boldogan vettem észre, hogy két hely felszabadult a barna fából készült bárszékeken. A zene halkan szólt a háttérben, emberek nevetése töltötte be a helyiséget, és talán túlságosan elvesztem a bámulásban, ugyanis Harry gyengéden megérintette a karomat. Gyorsan felé kaptam a fejem, és kérdőn felhúztam a szemöldököm.
- Mit kérsz? - kérdezte, miközben a csapos türelmesen várt ránk.
- Te mit iszol? - érdeklődtem bizonytalanul.
- Valami rövidben gondolkoztam. Mit szólnál a tequilához? - vonta fel a szemöldökét. Bármennyire is rossz ötletnek tűnt, mielőtt átgondolhattam volna, bólintottam. Azonnal átkozni kezdtem magamat, így nem tudtam figyelni Harry rendelésére. Azonban amikor két felespohárral és egy üveg tequilával pattant fel, elkerekedett szemmel néztem rá.
- Azt mind te készülsz meginni? - kérdeztem még mindig csodálkozva, miközben követtem a bár belsejébe. Amikor észrevette a billiárd asztalt, felcsillant a szeme, és egyből a mellette lévő boxot nézte ki magának. Mosolyogva a fejem csóváltam, de kibújtam a kabátomból, és bizonytalanul letelepedtem vele szembe.
- Nem csak magamnak vettem - emlékeztetett, és rutinos mozdulattal öntött a két pohárra. Amikor átnyújtotta az enyémet, fintorogva vettem el. - Nem muszáj meginnod, ha nem kérsz - mosolygott rám bátorítóan. Sóhajtva megráztam a fejem.
- Egyszer vagyok Los Angelesben - vontam meg a vállam, majd egy szuszra felhajtottam a poharam tartalmát. Az alkohol marta a torkomat, és a szemem is könnybe lábadt, de gyorsan leküzdöttem. Harry szinte szemrebbenés nélkül itta meg, és csapta le az asztalra a poharat. Pislogás nélkül meredtem rá.
- Mi az? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.
- Semmi - ráztam meg gyorsan a fejem, majd bizonytalanul néztem végig a termen.
- Elmehetünk, ha gondolod. Tudom, hogy nem szereted kifejezetten a tömeget - mondta halkan, de épp olyan hangosan, hogy tisztán megértsem.
- Csak kell valami, ami eltereli a figyelmem - vallottam be, miközben az ujjaimat tördeltem az asztal alatt. Egy pillanatra elgondolkozott, majd azonnal felpattant, és kinyújtotta a kezét felém. Bizonytalanul, de elfogadtam, és hagytam, hogy felrántson álló helyzetbe. - Mit csinálunk? - kérdeztem mosolyogva.
- Biliárdozni fogunk, April - mondta olyan hangsúllyal, mintha egyértelműnek kellett volna lennie. Lazán odasétált az asztalhoz, és felém nyújtotta az egyik dákót. - Tudod, hogy hogy kell játszani?
- Nem igazán - húztam el a számat.
- Gyere, megmutatom - hívott oda magához. Félretette a dákóját, és megállított maga előtt. - A legfontosabb, hogy hogyan célzod meg a golyót - kezdte az oktatást. - Kicsit rá kell hajolnod az asztalra, és megnézni a megfelelő szöget ahhoz, hogy bemenjen majd a fehérről - folytatta, de csak összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé. - Szabad? - nyúlt a kezem után. Tompán bólintottam, majd az egész testem megdermedt, amikor finoman lenyomott az asztal felé. A két kezét az én kézfejemre helyezte, és gyorsan eligazította az ujjamat. A hátamnál fogva szorosan hozzámsimult. Hatalmasat nyeltem a hirtelen érintéstől, pláne, hogy a lélegzetvétele csikizte a nyakam. A szívem a torkomban dobogott, a testemből elpárolgott minden józan ész, csak arra tudtam gondolni, hogy milyen intim helyzetbe kerültünk pillanatok alatt. - A fehér golyót figyeld - suttogta a fülembe. Én tényleg próbáltam arra koncentrálni, hogy mit csinálunk, de elég nehezen ment. Amikor éreztem megmozdulni, egy tökéletes lökéssel találta el a fehér a másik golyót, ami a lyukban landolt. Harry lassan elengedett, majd felegyenesedett, én pedig kiszáradva követtem a példáját. - Menni fog? - kérdezte visszafojtott mosollyal, miközben megtámaszkodott az asztalon.
- Szükségem van még egy italra - hagytam figyelmen kívül a kérdését. Nevetve bólintott, majd a karomnál fogva húzott vissza az asztalhoz. Gyorsan töltött még egy kört a hatalmas üvegből, és kacéran felhúzta a szemöldökét.
- Mi lenne, ha minden kihagyás után innia kellene az illetőnek? - kérdezte. Szinte megállt bennem az ütő, de sebesen megráztam a fejem.
- Akkor én innen nem megyek vissza a hotelbe két lábon - húztam el a számat. Vigyorogva bólintott, majd gyorsan változtatott a szabályokon.
- Akkor neked minden második kihagyás után, nekem pedig minden találatnál? Ha soknak érzed, bármikor megállhatunk - mondta valamivel biztatóbban. Jó érzés volt tudni, hogy bármikor mondhatok nemet, és minden úgy történik, ahogy nekem a legjobb. Így belementem.
Mondanom sem kell, hogy az, hogy valaki született tehetség bármiben is, csak a filmekben létezik. Néha még a fehér golyót sem sikerült eltalálnom, így hamar fogyott az italunk. Harry tényleg ügyesen játszott, és attól tartottam, hogy unni fogja az én bénázásom, de kellemesen csalódtam. Talán az ital, talán a kibékülésünk okozta a felszabadultságot, ami miatt hangosan nevettünk szinte végig. Amikor végre megnyerte a játékot, annyira nevetnem kellett, hogy a hasamat fogva rogytam össze. Ahogy fel akartam támaszkodni, a térdem megrogyott, és ha nem kap utánam Harry, akkor valószínűleg összeesek. Mosolyogva kapaszkodtam belé, és hagytam, hogy az asztal felé botorkáljon velem. Amikor leültem, még nem akartam elengedni, így magammal rántottam. A hirtelen mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, és félig rám esett. Hangosan nevettem, miközben lemászott rólam és vigyorogva a fejét csóválta.
- Ennyire nem bírod az alkoholt, April? - kérdezte szórakozottan. Megráztam a fejem, majd megvontam a vállam.
- Úgy érzem magam, mint a huszonegyedik születésnapomon - vallottam be. Úgy ült mellettem, hogy a térdünk összeért, és ahogy felém fordult, a kezét a fejem mögött támasztotta meg a kanapé tetején. Alapjában véve zavart volna a közelsége, most azonban azon kaptam magam, hogy még közelebb húzódok hozzá. Szórakozottan fürkészte az arcom, miközben kicsit félrebillentette a fejét.
- Elmeséled? - érdeklődött, de az ittas énem sebesen megrázta a fejét.
- Kizárt dolog. Majd talán egyszer - alkudoztam, ami csak egy nevetést váltott ki belőle. A tekintete egy pillanatra elidőzött a számon, majd gyorsan elkapta a fejét és beletúrt a hajába.
- Ideje mennünk. Tudsz egyenesen járni? - kérdezte mosolyogva. Magabiztosan bólintottam, majd ahogy felálltam, azonnal utána kellett kapnom.
- Kicsit mozog a padló - ismertem be. Megcsóválta a fejét, majd a karomért nyúlt, és odahúzott magához. Ahogy beleütköztem a mellkasába, félve néztem fel rá. Látszott rajta is az elfogyasztott alkohol mennyisége, és egy pillanatra belefeledkeztünk egymásba. Ő volt az, aki megtörte a pillanatot, ugyanis finoman karon ragadott és kihúzott a bárból.
Nem nagyon emlékszek a hotelhoz vezető útra, ugyanis két pislogás között már egy taxiban találtam magam, majd Harry óvatosan felrázott, hogy megérkeztünk. A taxiból kiszállva megcsapott a hideg levegő, és egy kis életet lehelt belém. A liftben Harry-nek támaszkodtam, ugyanis jól esett a közelében lenni. Úgy tűnt, hogy nem bánja, hogy ennyire ragaszkodóvá váltam. A lakosztály felé lépkedve a kezem után nyúlt, és óvatosan rákulcsolta az ujját az enyémre. Bár ennek a kis gesztusnak nem volt nagy jelentése, a szívem mégis dobbant egy hatalmasat, és egy levakarhatatlan vigyor kúszott az arcomra. A kis nappaliba lépve ledobtam magamról a cipőmet és a kabátom, majd egy határozott mozdulattal a konyha felé vettem az irányt. Pár korty víztől kezdtem magam jobban érezni, és mire visszafordultam Harry már a kanapén üldögélt és a TV-t kapcsolgatta. Bizonytalan mozdulatokkal sétáltam oda hozzá, majd leültem kissé közelebb hozzá, mint józanon tettem volna. Egy féloldalas mosollyal nyugtázta a jelenlétem, és maga mellé tette a távirányítót.
- Jól vagy? - kérdezte enyhe féltéssel a hangjában.
- Majd ha nem látok belőled kettőt, akkor talán - motyogtam, miközben a szemhéjam erősen le akart csukódni.
- Le kellene feküdnöd - mondta lágyan. Hevesen megráztam a fejem, mire egy halk nevetés hagyta el a száját. - Segítsek bemenni a szobába? - A válaszomat meg sem várva tápászkodott fel, majd nyújtotta felém a karját. Bosszúsan nyöszörögve hagytam, hogy felrántson, és óvatosan a szoba felé vegyük az irányt. A bőröndöm érintetlenül hevert az ágy mellett, de nem volt annyi energiám, hogy átöltözzek. Harry finoman leültetett az ágyra, majd leguggolt elém és óvatosan az arcomat fürkészte. - Hozzak valamit? - kérdezte halkan.
- Nem, megleszek. Csak maradj még egy kicsit - kérleltem lehunyt szemmel. Hallottam a sóhaját, majd éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és automatikusan közelebb húzódtam hozzá.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, April - motyogta halkan, de közben finoman elkezdte simogatni a hátam. Az érintése megnyugtatott, és a vállára hajtottam a fejem.
- Micsoda? - játszottam az értetlent. Halkan elnevette magát.
- Ha ilyen közel vagyunk egymáshoz. Nem tudom magam kontrollálni, ha iszok, azt pedig biztosan nem fogom kihasználni, hogy te is ilyen állapotban vagy - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Sóhajtva felemeltem a válláról a fejem, és mélyen a szemébe néztem. A nappaliból beszűrődő fény megvilágította az arcát, és láttam rajta, hogy nehezére esett kimondani az előző szavait.
- Nem akarod? - kérdeztem szinte suttogva. Fogalmam sem volt, honnan jött ez a hirtelen bátorság, a kezdeményezésre való hajlam. Csak ültem ott, és teljesen elvesztem Harry vonásaiban. Azt már korábban beláttam, hogy nagyon vonzó, de most valahogy még jobban elvarázsolt.
Először elkerekedett a szeme a kérdésem miatt, majd egy percig pislogás nélkül meredt rám, mielőtt felcsattant.
- Hogy nem akarom? April, egy ideje másra sem vágyok, csak arra, hogy végre megcsókoljalak - vallotta be, és ezúttal én voltam az, aki csodálkozva hallgatta. - De nem úgy fog megtörténni, hogy járni sem tudsz, annyit ittál. Azt szeretném, hogy te is ugyanúgy akard, mint én, és te kezdeményezd. Józanul - tette hozzá mosolyogva, majd kisimított egy hajtincset az arcomból. Az apró érintés felperzselte a bőrömet, és libabőr futott végig a testemen. - Nem tudom, hogy mennyit kell erre várnom, de türelmes vagyok, April. Sosem használnám ki az állapotodat - nyugtatott meg. Egy részem megkönnyebbült, a másik részem pedig mindennél jobban meg akarta csókolni. Azt sem tudtam, mit mondjak neki, ezért csak bólintottam. - Most már tényleg le kellene feküdnöd - tanácsolta, és ezúttal egyetértettem vele. Ahogy a pihe-puha ágyba befeküdtem, ő pedig óvatosan betakart, szinte azonnal álomba merültem.
Az utolsó dolog, amire emlékszek, az Harry, amint óvatosan nyom egy puszit a homlokomra, majd halkan behajtja maga mögött az ajtót.