Jimin szemszöge
- Biztosan sokszor jártál már itt- mondom a húgom ágyán elnyúlva. Fogalmam sincs mi vitt rá minket, hogy ide jöjjünk. Először Kook főzött nekem teát, így a nyár küszöbén, aztán filmet néztünk a nappaliban és most itt vagyunk. De az oka még számomra sem világos. És az sem világos, miért szólaltam most meg.
- Nem igazán- feleli szűkszavúan, így egy fél percig ismét csend ékelődik közénk.
- Miért csak most kezdtünk el barátkozni?- hozakodik elő, egy teljesen más kérdéssel, amit pedig én nem tudok megválaszolni. Vagyis megtudnám, csak azt Jungkooknak nem lenne tanácsos hallania.
- Mert ijesztő vagy. Félek tőled- mondom humorosan, de egy kis igazság azért van benne.
- Miért? Nem harapok.
- Tudom, de te olyan vagy mint a szellemek. Ha meglátlak valamiért félni kezdek és nem merek közelebb menni hozzád, mert bántanál.
- Nem tenném- rázza meg a fejét. - Neked soha nem tudnék ártani.
Mégis mindig azt teszed.
Lelkileg tönkretesz, hogy most is itt fekszik mellettem, egy karnyújtásnyira, és mégis olyan elérhetetlen számomra.
- Pedig én nem a húgom vagyok- mondom ki azt a mondatot, ami miatt rengeteget szenvedek mostanság. Én nem Chaeyoung vagyok, Jungkook mindene. Én csak egy jelentéktelen tényező vagyok, aki külső szemléletből figyeli a tökéletes kapcsolatukat.
- Nem, te más vagy. És, ha barátok leszünk, nem kell félned tőlem! A napokban is jól megvoltunk. Engedd meg, hogy jobban megismerjelek!
A hangsúlya könyörgő, de nem tudom elhinni, hogy komolyan gondolja ezt az egészet. Miért akarna engem jobban megismerni? És mi az, hogy én más vagyok?
Nekem ez túl magas, ebben a helyzetben. Nem pörög az agyam, kezdek álmos lenni.
- Jó...legyünk barátok- mondom ki félve ezeket a szavakat. Innentől már komolyan nem lökhetem el magamtól. Akkora bolond vagyok.
Az esti programom a Taeminnek való beszámolásom a mai napról, ami csak még jobban kifáraszt. Így is hulla vagyok. Még szerencse, hogy holnap szombat és nem kell suliba mennem.
- Szóval mostmár barátok vagyunk.
- Nem hiszem el, hogy neked ilyen jól alakult a napod, és mind ezt mégis ilyen búsan meséled el- mondja a barátom, és tudom, hogy most rosszallóan csóválja a fejét. Lehet, hogy ő a legjobb barátom és sok mindent tud rólam, de nem mindig tudja beleképzelni magát a helyzetembe. Most se tudja mennyire rosszul érint a dolog. Tényleg boldognak kéne lennem, de valamiért nem megy.
- Nem tudok mit mondani- vonom meg a vállam, és az oldalamra fordulok az ágyamban. Az ablakomon át beszűrődő holdfény, teremt egy kis világosságot, de egyébként korom sötét lenne. Még a hold se szeretné, hogy tényleg elsüllyedjek az önsajnálatban.
- Én viszont igen. Jungkooknak tetszel, ezt úgy is tudom, hogy nem voltam szemtanúja a mai napnak. Ő nem a barátod akar lenni, hidd el nekem!
Taemin optimista hozzáállása az őrületbe kerget ilyenkor. Pont ez az, hogy ő nem látta a mai napot. Jungkook nem akar tőlem semmit.
- Ühüm.
Már csak ennyi telik ki tőlem, és érzem, bármelyik pillanatban elsírhatom magam. Miért? Miért kell megint átbőgnöm az éjszakát? Ha így folytatom Jungkook és az iránta táplált viszonzatlan szerelmem, a sírba fog vinni. Sose voltam még ilyen instabil lelkileg.
Taemin sóhajt egyet a vonal túlsó végén, majd hosszú hallgatás után felajánlja, hogy átjön hozzám és megadja nekem azt a szeretetet, amire most szükségem van.
Belemegyek, hogy nálunk éjszakázzon, mert tényleg jobban érezném magam, ha itt lenne mellettem.
A hétvége ellenére, már pirkadatkor fent vagyok, és úgy döntök nem is fogok tovább az ágyamban fetrengeni. Taemint még hagyom aludni, csak én indulok ki a csendes konyhába. Csak a nap éledező sugarai teremtenek egy kis fényt, ami egész jól néz ki, ezért nem is kapcsolok lámpát. Már semmi bajom nincs, csak tanácstalan vagyok hogyan tölthetném el a hétvégémet. Valószínűleg Taeminnel leszek, meg egyedül és csak létezek.
- Jó reggelt!- hallom meg mögülem a húgom csilingelő hangját. Első dolga, hogy cappuccino-t készítsen magának, mint minden reggel.
- Jó reggelt!- köszöntöm, hozzá képest mogorván. Nem mindenki lehet még reggel is egy igazi energia bomba, aki egy pislogásával felráz mindenkit. A húgom viszont egy tökéletes példány, és idegesít is már ezzel. Bár lehetséges, hogy én is mindig boldog lennék, azzal a tudattal, hogy a világ legjobb pasija az enyém. De nem vagyok ilyen szerencsés.
- Jiminssi, kérhetek valamit?- fordul felém, és rám villantja cuki szemeit. Ezzel a ragyogó szempárral, még a legmakacsabb, legszigorúbb embert is megtudná puhítani. Nem kérdés, hogy bármi is lenne megadnám neki, amit akar.
- Mit?
- Kellene egy kis pénz...- kezdi tétován, miközben hosszú zongorista ujjait tördeli.
- Csaknem kifogytunk a zsebpénzből? Mire kellene?
Hamár kitudja milyen nagy összeget kell neki adnom, azért szeretném tudni mit vesz majd össze belőle.
- Hát, ma Jungkookkal dupla randira megyünk, és gondoltam veszek valami elegáns ruhát- árulja el ezt a rendkívül sokkoló információt. Szóval ez lenne Jungkooknak a mai program? Jó tudni. Én megmondtam Taeminnek. Jungkook nem akar tőlem semmit.
- Értem- bólintok, és komolyan elgondolkozok azon, hogy nem adok Chaeyoungnak semmit. Hamar kiverem a fejemből ezt az aljas gondolatot, hisz nem tehet róla, hogy én hülye, beleszerettem a barátjába.
- Szóval?
- Neked nem tudok nemet mondani- egyezek bele, mire boldogan felsikkant. A nyakamba ugrik és úgy hálálkodik hosszú percekig.
- Amint lesz annyim, visszaadom- kiált le már a lépcsőről, amint a szobám felé szalad. Legalább ő boldog, hamár én nem.
Köszi, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️