Lainey
Darren úriember volt, mint mindig. Kinyitotta nekem az autó ajtaját és csak azután kocogott át a másik oldalra, hogy ő is elfoglalja mellettem a helyét. Halványan rám mosolygott, majd beindította a kocsit és útnak indultunk. El is felejtettem Nathan mellett, milyen az amikor igazán figyelnek rám. Lehet valakinek ez hétköznapi lett volna, hogy kinyitják az autót, előre engedik a liftben, elviszik vacsorázni. De nekem nem. Nate nem volt rossz ember, ha lett volna ideje biztosan ő is megtette volna ugyan ezeket, de állandóan el volt havazva a munkájával. És amikor éppen nem a munkahelyén volt, az agya volt tele az ottani dolgokkal. Nem hibáztathattam, erre áldozta az életét. Suliba járt, tanult, rezidensként dolgozott a kórházban, emelett pedig eltartott mindkettőnket, amíg nem indult be a karrierem festőként. Igazán hálás voltam neki, de hiányzott az életemből ez a törődés, amit úgy éreztem mástól nem kaphatok meg.
- Min agyalsz ennyire, ha szabad tudnom?- megrezzentem az ülésben, ahogy Darrem mellettem megszólalt. Rá kellett jönnöm, hogy az egész ábrándozásom végigkövette tekintetével. Kelletlenül nyeltem egyet, majd próbáltam magamban lecsillapítani a rakoncátlankodó szívem.
- Csak...rajtad- nem hazudtam, mert úgy voltam vele minek. Úgyis átlát rajtam. Darren Hayes még mindig az az ember volt, aki a legjobban ismert ezen a bolygón.
- Na ez meglepett- simította meg az alsó ajkát a hüvelykujjával, majd az állát megtámasztotta az öklét és felém fordult. Már ettől az egész jelenségtől is szikráztam, de amikor a szemembe nézett, komolyan aggódni kezdtem, hogy menten tüzijáték lesz mivoltomból. Sosem akartam még ennyire, hogy a lámpa pirosból zöldbe váltson. Darren minden figyelmét nekem szentelte és türelmesen várta, hogy kifejtsem a véleményem a témáról.
- Csak annyira megváltoztál, közben mégsem. Kicsit összezavarsz- döntöttem a fejem a támlának. Éreztem, ahogy a hajam lecsúszik a vállamról és teljes rálátást nyerhet a mellkasomtól kezdve felfele fedetlen nyakamig. Darren akarata ellenére is lepillantott és végig elemezte minden porcikámat. Láttam, ahogy megfeszül állkapcsa mielőtt a szemembe nézne. Összeszorította a fogait és ismételten a szemeimbe fúrta csokoládé íriszeit. Össze kellett szorítanom a lábaimat, mert pontosan tudtam melyik ez a nézés. Elő akart jönni belőle a vadállat, ettől pedig legszívesebben énis rommá tiportam volna a gátlásaim. Ezt a túlfűtött pillanatot egy kocsi dudája rengette meg, amire mindketten majdhogy kileheltük a lelkünk. A lámpa időközben zölden világított, mi pedig teljesen elvesztünk egymásban. Ahogy figyeltem Őt, láttam, hogy tisztában van vele, hogy kicsit elmélázott. Hibáztatta is magát érte. A további utat inkább csöndben folytattuk, kerülve a szemkontaktust. Felfoghatatlan volt számomra az a vibrálás ami köztünk volt még ennyi év után is. Azonban ezen nem tudtam hosszabban elgondolkodni, ugyanis lekaranyarodtunk a főútról és valamin megakadt a szemem. Azonnal feltoltam magam az ülésben, ahogy a gyönyörű épület mellett elsuhantunk. Csak öt másodperc volt az egész, mégis rabul ejtett. Egy fehér kocka szerű épület volt, ami kívülről kicsinek hatott, de biztos voltam benne, hogy belül tágas volt. Újabb építésűnek tűnt, alig nyithatott meg egy-két éve. Hatalmas üvegből készült ajtajai fölött virított egy kicicomázott írás.: "Sunshine Gallery". Az épület oldalán pedig egy napraforgómező festménye ékeskedett. Elakadt a szavam.
- Mióta van itt egy galéria?- fordultam lelkesen Darren felé, aki rám sem hederített. Abból, ahogy láttam kidudorodni az eret a homlokán, tudtam, hogy ideges. A szemöldököm összevonva figyeltem a további reakcióit.
- Másfél éve- vett egy nagy levegőt. Ideges volt. Miért volt ideges? - Egy üzletember építtette. Csupa unalmas holmi van bent. El sem tudod képzelni- nevetett fel, de megcsuklott a hangja így egy torokköszörülésbe fulladt az egész.
- Minden ami művészet, engem érdekel- dőltem vissza az ülésbe az útra koncentrálva.
- Ez biztos nem- vágta rá szélsebesen.
- Miért akarsz róla lebeszélni?- értetlenkedtem.
- Én nem!- tiltakozott sebesen. Nem tudtam máshogy reagálni, csak hitetlenül felnevettem.
- Ismerlek, Darren- döntöttem oldalra a fejem és kétkedően néztem rá. Szinte lelki szemeim láttam a lelki hurkot csavarodni a nyaka körül, pácban volt és ha ilyen hevesen reagált valami komoly dolog lehetett a háttérben.
- Mia ott dolgozik- parkolt le, majd rám nézett. Az önelégült mosolyom egy pillanat alatt lekonyult és keserűség csordogált végig a nyelőcsövemen. Lesütöttem a pilláim és elgondolkoztam. Így már értelmet nyert az egész.
- Sikerült elvenned a kedvem, ha ez volt a cél- emeltem fel a tekintetem és egyenesen a szemébe néztem. Darren arca sajnálatot sugallt.
- Csak gondoltam figyelmeztetlek. Nem vagytok mostanság túl jóban- mondta bátortalanul. Sosem láttam így félve és óvatoskodva beszélni. Nem válaszoltam, csak küldtem felé egy óvatos mosolyt és kiszálltam a kocsiból. Az hely ahova hozott nem volt ismerős, talán párszor elmentem mellette, de sosem ragadta meg a figyelmem. Aranyosnak tűnt, kis takaros bár. Bent a vörös és barna színek domináltak, az embernek az jutott először az eszébe, hogy tökéletes olyan találkákra, amiket titokban akarnak tartani. Bent csak gyéren világítottak a nem túl sűrűn elhelyezett, plafonról lelógó búrás lámpák. Épp annyira volt elég, hogy kirajzolja a másik ember körvonalait. Darren kitárta előttem az ajtót és hagyta, hogy kényelmesen besétáljak, majd követett és az igényesen felöltözött pultoslányhoz lépett. Valami nem változott... mégpedig, hogy bárhova mentünk Darren állandóan a női szemek kívánatos tárgya lett. Nem hibáztathattam a nőket, Darren Hayes az a férfi volt, aki után egyaránt a fiúk és a lányok is megfordultak. Akit a magazinokban látsz. Akit elképzelsz a "tökéletes pasi" címszó alatt. Akiről a könyvekben olvasol. Akire gondolsz elalvás előtt, ha szép álmokat akarsz. De lehet csak elfogult voltam. Darren a kezében két borospohárral elindult a helyiség legtávolabb eső zugába. Sötétbarna bőr box volt, tölgyfa asztallal, aminek tetejét bíbor színű csipke takarta terítő gyanánt. Egymással szemben helyezkedtünk el. Dash letette a poharam elém, míg én a átvizsgáltam a vörös falon lógó aranykeretes festményt. Illett a helyhez, egy szerelmespárt ábrázolt, akik csakúgy mint mi, egy sötét helyen ültek egy asztalnál és egy üveg bor mellett beszélgettek - Merlot, ez a legjobb- tájékoztatott Darren, ezzel kirángatva a bambulásomból. Nagy szemekkel rá, majd az italomra néztem.
- Nem tudtam, hogy borszakértő lettél...és azt sem , hogy le akarsz itatni- viccelődtem, mire a halovány fényben megvillantotta a fogsorát. Esküszöm az jobban világított, mint ennek a helynek az összes izzója együttvéve.
- Sok mindent nem tudsz rólam- kacsintott rám és felemelte a poharát.
- Egészségedre- éintettem össze a poharunkat, ő viszont kívánta, majd mindketten belekortyoltunk az alkoholba. Ahhoz képest, hogy bor volt, nem ízlett annak. Inkább mintha egy fincsi üdítőitalt ittam volna. Már itt éreztem, hogy ez veszélyes menet lesz - Minden titkos találkozódat ide hozod?- nem bírva a véremmel azonnal kíváncsiskodni kezdtem. Bár nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom-e a választ. Daren kishíján kiköpte az italát a kérdésemtől és itt jöttem rá, hogy talán butaság volt. De már késő bánat.
- Wow...öhm nem. Ide nem hoztam még senkit. Csak magam. Egyedül- magyarázkodott teljesen belepirulva az egészbe. Darren Hayes elpirult? Jól látom? És ettől miért kezdett el hevesebben verni a ketyegőm? Biztos csak a bor.
- Pedig titkos randikra tökéletes- vallottam be, majd kapcsolt az agyam, hogy mit mondtam - Vagyis találkákra. Igen. Kizárólag baráti találkozókra- most én vörösödtem el és ő mosolygott rajtam. Baszus, de kellemetlen. Darren felnevetett, majd a fejét ingatva hátradőlt és az arcát a tenyerébe temette.
- Jeszus mit művelünk?!- motyogta a kezébe jó kedélyűen, majd visszahajolt az asztalra és lefektette a sima felüleltre a karját, nem messze az enyémtől. Mint a mágnes, úgy vonzott, hogy hozzá érjek. Ha csak egy icipicit is, de érezni akartam a bőrét az enyém alatt. Mocorogtam egy aprót és mintha észre se venném, hogy a csuklónk összeért tovább hallgattam, amit mond. Darren lefagyott, nem tudom mit akart mondani, de rögvest becsukta a száját és az összeért testrészeinkre meredt.
- Jaj ne haragudj- mint minden normális ember, úgy énis azonnal elrántottam a karom, azonban, ami következett arra nem számítottam. Alig mozdítottam meg a kezem, amikor ujjaival fénysebességgel a csuklóm után kapott és megragadta azt. Nem is kell mondanon, hogy a pulzusom a felső határt súrolta. Nem csak az ijedelemtől, hanem attól a mérhetetlen szexuális feszültségtől is, ami lángcsóvaként terjedt el az ujjam begyétől minden egyes kis porcikámban. A tekintetünk összekapcsolódott és szikrázni kezdett a levegő.
- Nem probléma- nyugtatott meg, majd ellazította az izmait és az ujjaimra fektette a tenyerét. Eluralkodott bennem a pánik.
- Mit művelünk?-leheltem.
- Csak megbeszéljük Margaret dolgait- nyelt egyet, míg ujjai körkörösen mozogtak a kezemen. Annyira nehéznek éreztem minden egyes mozzanatát. Mintha apránként pakolta volna az ólóm súlyú téglákat a testemre. Le kellett nyugodjak Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, de hasztalan volt.
- Nem.
- Mi nem?- nézett rám kétségbeesetten.
- Mindketten tudjuk, hogy ez csak egy kifogás arra, amit nem akarunk belátni- a torkom olyan mértékben kiszáradt, hogy a végére alig tudtam már érthetően kiejteni a szavakat. A szabad kezemmel megfogtam a meglévő borom és úgy ahogy volt felhajtottam. Darren nagyot nézett, majd csak pislogott az üres pohárra.
- Ismerem az érzést.
- Ne terelj- szóltam rá, mire féloldalasan elmosolyodott.
- Még mindig imádsz parancsolgatni, mi?- vigyorgott - A bátyámat szépen betörted, de engem nem tudsz, Lane- ahogy a nevem suttogta, azonnal végigrázta a gerincem a hideg. Vagy lehet a bőrömön táncoló ujjai tették ezt?
- Dash- vigyorogtam rá ugyanolyan idegesítően bájosan, ahogy ő is tette - Semmit se tudsz a kapcsolatunról- toltam fel magam az asztaltól, de egy bizonyos pontnál tovább nem engedett. Úgy fogott, mintha az élete múlna rajta. Dühösen pillantottam rá, majd ingerülten visszaültem a helyemre - Mit akarsz tőlem?- meresztettem rá a szemem.
- Beszélgetni- mondta zavarodottan. Csönd ereszkedett ránk, ezalatt pedig volt időm átgondolni, hogy mit csináljak a kialakult helyzettel. Az agyam azt hajtogatta, hogy nemsokára férjhez megyek és ha most belekavarodok ebbe a beszélgetésbe, akkor bizony nagyon megütöm a bokám. Hisz mindketten tudtuk mire megy ki az egész. Ő meg akarta tudni miért hagytam el az országot egy szó nélkül, én pedig, hogy miért és hogyan jött Mia. Ezek információk feltárása egyrészt könnyekbe, másrészt veszekedésbe fulladt volna. Nem érné meg...viszont szívem azt mondta talán megoldhatjuk. Túl sok mindenen mentünk keresztül, ez is sikerülne. Mégha csak barátokként, de folytathatnánk. Ez volt az a pillanat, amikor az agyam beleszólt az egészbe és azt mondta ez badarság. Maradjak a megszokott életemben, amelyet olyan nehéz erővel építettem fel négy év alatt. Miért akarom egy perc alatt romba dönteni mindazt, amiért keményen megdolgoztam? Azért mert szerettem, mert ő volt az első akit tényleg közel engedtem magamhoz? Mit sem ér ha már egy másik nőtől van gyereke. A legjobb barátnőmtől.
- Én nem akarok, amennyiben nem Margaret-ről van szó- közöltem hidegen, mire annyira meglepődött, hogy simán ki tudtam rántani a kezem a fogásából. Úgy viselkedtem, mint egy jégkirálynő, de legszívesebben sírtam volna. Azokat a döntéseket a legnehezebb meghozni, amik tudjuk, hogy pokolian fájni fognak, de hosszú távon segítenek.
- Akkor rövid leszek- zárta ökölbe a kezét és kiegyenesedett ültében. Annyira masszívnak tűnt, mint egy darab szikla, de csokoládé íriszeiben annyi meg annyi érzés kavargott. Leginkább csalódottság és gyűlölet. Semmi baj Dash, én jobban utálom magam ezért - Heti kétszer járunk kezelésre, kedden és pénteken. Reggel tízre megyünk és általában délben végzünk. Felkavaró lesz, szóval ha nem bírod inkább ne is gyere- foglalta össze, mire csak pislogni tudtam. Rendben, ha így akarsz játszani Darren.
- Bírni fogom. Köszönöm a bort és találkozunk holnap- toltam fel magam, majd dacosan elindultam az ajtó felé. Nyeregben éreztem magam, ugyanis enyém volt az utolsó szó és emelt fővel hagyhattam el a terepet. Ez a magasztos érzés, azonban csak két percig kísért az utamon, amikor is Darren utánam szólt.
- Hogy tervezel hazamenni?- megtorpantam. Francba. Kínzó lassúsággal néztem át a vállam felett, hogy lássam a fiú önelégült vigyorát, ahogy a kulcsokat forgatja az ujjai körül. Nem akartam annyiban hagyni, a makacsságom az évek alatt nem hagyott el.
- Inkább buszozok, mint hogy beüljek melléd- csaptam vissza a fejem és kilöktem az ajtót. Azóta az alkonyatból teljes sötétség lett és a szél is felerősödött. A táskám pántját szorongatva indultam el a megálló felé, amiről fingom sem volt merre lehet. A hűvös nyári szellő csapkodta a hajam, de ami még rosszabb volt, hogy a szoknyámat is. Félig magam öleltem, hogy ne fagyjak ketté, félig a szoknyám szorítottam a combomhoz, hol elől, hol pedig hátul. Éppen egy nagyobb társaság előtt haladtam el, akik hangosan füttyögtek, igazi parasztokhoz híven, amit igyekeztem figyelmen kívül hagyni, de ahogy pár járókelő lenézően bámult, azonnal rosszul kezdtem érezni magam.
- Rendben, pofád lapos, ennyi volt a műsor- szólalt meg eléggé indulatosan Dash a hátam mögött, amire megpördültem. Nem messze tőlem jött, úgy mint egy bika. Legutoljára akkor láttam így, amikor egyszer Nathan-nel esett. Ijesztő volt - Hazaviszlek- közölte nem tesző hangnemben. Még mindig azt hitte, hogy kénye kedve szerint parancsolgathat, de le kellett törnöm a szarvát.
- Dehogy viszel- vágtam vissza konokul.
- Majd én haza viszem, haver- röhögött a tőlünk nem messze dagonyázó részeg pasik egyike.
- Te vagy beakussolsz, vagy odamegyek és ingyen végzek egy kis plasztikai beavatkozást a képeden, "haver"- szólt vissza a férfinek, aki pampogott valami érthetetlen halandzsa nyelven, majd meghúzta a sörét. Megforgattam a szemem és kereszteztem a karom a mellkasom előtt, mikor Darren visszanézett.
- Komolyan az idegeimen táncolsz- siklott le a pillantása. A mondat eleje annyira mérgesnek hatott, majd a végére teljesen átment sóvárgásba. Először nem értettem, majd amint én is lepillantottam, azonnal leengedtem a kezeim. Nekem a pubertás nem tizenöt, hanem tizennyolc évesen kezdődött. Azaz, amióta találkoztunk pár számmal nőtt a kosár mértem és erről képes voltam sokszor megfeledkezni. A helyzet túl kínossá kezdett válni.
- Utoljára viszel haza- morogtam és odasétáltam az utca másik végében levő autóhoz. Amikor ki akarta nekem nyitni az ajtót csak rácsaptama kezére, mire hitetlenül megcsóválta a fejét.
- Rendben makrancos hölgy- hagyott ott, hogy beszenvedhessem magam a járműbe. Alig egy perc kellett és már úton is voltunk - Ugyanolyan vagy mint régen- dünnyögte - Makacs. Idegesítő. Konkrétan állandóan bajba keveredsz- szidott le mint egy kis öt évest. Nem lenne a nevem Delaney Rose Lenon, ha erre nem válaszoltam volna vissua felháborodottan.
- Nem az én hibám, hogy pár férfi nem bír a mocskos szájával és amint meglátnak két csupasz női lábat, ömlik a szájukból az alpáriasság!- fordultam felé sértetten.
- Ha rám hallgattál volna, nem kellett volna miattad bajba keverednünk!
- A szájhősködést nem nevezném "bajba keveredésnek". Ennyit még én is meg tudtam volna tenni az érdekemben- emeltem fel a hangszínem, ő pedig a lábával a sebességet. Szerintem már rég túl mentünk a sebességhatáron, de valahogy nem tudott abban a pillanatban izgatni.
- A fenéket. Remegtél némán, mint egy puding!- jó, mostmár csak két ordibáló idióta voltunk a kocsiban.
- MERT HIDEG VOLT ÉS AZ AMÚGY IS KOCSONYA. NEM PUDING. REMEGSZ, MINT A KOCSONYA...- alig fejeztem be a mondatot, amikor is szirénák zaja töltötte be a teret. A visszapillantóban megláttam, ahogy villódza van ránk tapadva egy rendőr autó. Mi jöhet még? Abban a pillanatban, azonnal elszállt minden mérgünk és Dash félre húzodott a partra. Kissé kótyagos fejjel ellenőriztem, hogy be van-e kapcsolva az övem, majd hirtelen eszembe jutott a bor. Ijedten ránéztem a mellettem ülő Darren-re, aki már húzta le az ablakot a rendőrnek. Baszus az a hülye bor. De hogy nem jutott eszünkbe, hogy vezet? Ahj, tuti megbüntetik. Vagy ami még rosszabb elveszik a jogsiját. Vagy netán lecsukják? Uramég. Megfordult körülöttem a világ. A rendőr lehajolt, benézettegyenesen rám a szemüvege mögül, mire erőltetten vigyorogtam egyet. Remek, Delaney te vagy az ittaság álcázás mestere. Bravo.
- Tudják miért állítottam meg önöket?- húzta fel bozontos szemöldökét.
- Tuti nem azért, hogy megdícsérje a vadiúj felniket- sóhajtotta Darren, én pedig ösztönösen a vállába öklöztem. Ez a majom sittre akar kerülni az fix. Dash a homlokát ráncolva felém mordult, majd megdörzsölte a sértett területet és visszafordult a rendőr felé.
- Maguk aztán furcsa páros.
- Nem vagyunk egy pár- vágtuk rá szinkronban, mire a rendőr szemöldöke megint az égbe szökött.
- Akkor még furcsábbak. Jogosítványt, forgalmit kérek- alig mondta ki a férfi, Darren szinte már a kezébe nyomta. A férfi megvizsgálta, majd a társa, aki egy nő volt, hozott egy szondát. Akaratlanul is megfeszültem, ahogy Darren felé nyújtotta.
- Meg kell szondáznunk. Fújjon bele- a torkom összeszorult, ahogy Darren belefújt a készülékbe. A nő maga elé tartotta, míg én az ülést markolásztam, majd bólintott.
- Rendben. Roger, mehetünk?- nézett a társára, nekem pedig az állam a földet verdeste.
- Nem büntetjük meg, de kicsit vegyen vissza a gyorsaságból. Szép estét- biccentett és visszaaétáltak a kocsihoz, mi pedig újra útrakeltünk. Darren olyan zavartalanul vezetett tovább mintha mi sem történt volna.
- Elromlott?- kérdeztem az egyetlen épkézláb magyarázatot az iméntire.
- Micsoda?- sandított rám.
- A szonda.
- Nem...miért romlott volna el?- értetlenkedett.
- Mert alkoholt ittunk- mondtam az egyértelműt, erre rám nézett.
- Én csak szőlőlevet ittam. Azt hiszed ittasan fuvaroználak?- kérte ki magának, mire bennem rekedt a levegő. Szőlőlé...
- Te most hülyéskedsz?
- Nem iszok két éve, Delaney- kanyarodott le az utcánkba.
- Persze, el is hiszem- nevettem fel, míg leparkolt a kapu előtt pár méterrel a falnál, hogy takarásba legyünk a fal mögött. Vett egy mély levegőt, majd a ingjébe nyúlt és kihúzta az eddig elrejtett medált, ami a nyakláncán lógott. Felkapcsolta a lámpát felettünk, hogy jobban megszemlélhessem a kis bilétát. Sosem láttam ilyet csak filmekben. Két éve tiszta, ami azt jelenti, hogy...
- Te jársz...?- nagy szemekkel pislogtam fel rá. Nem mertem folytatni, de helyettem megtette.
- Az Anonim Alkoholisták csoportjába. Igen- biccentett, ekkor pedig elfogott a bűntudat.
- Ne haragudj, hogy kinevettelek- sütöttem le a pilláimat, míg ő visszacsúsztatta a ingjénel a nyaki részébe.
- Jóéjt. Holnap tíz- közölte rám se nézve, vezető pozívióba helyezve magát.
- Jóéjt- mondtam halkan, majd kiszálltam. Amint becsapódott az ajtó, Darren el is száguldott. Merengve néztem az autója után és azt kívántam bár ez az egész nap meg se történt volna. Túl sok volt ez az egész, ami pár óra alatt történt. Mi bajom volt a kis unalmas életemmel?
Sziasztok Berrik!
Remélem tetszik az új rész, mint mindig most is szívesen fogadok építő kritikát és véleményeket!
Következő rész 2-3 hét múlva várható🖤
Ezermillió puszi, Hederla
(Ha hamarabb szeretnél értesülni a részekről itt az instám: hederla9)