Szökőár (Szünetel)

C H A P T E R 10

Darren

- A kurva életbe- csaptam teljes erőmből a kormányra és olyan hevesen dőltem előre, hogy majdnem kiszakítottam magam a biztonsági öv kegyetlen fogságából. Kezdett rajtam eluralkodni a pánik, kevesebb levegő jutott a tüdőmbe és mintha a kocsi is ment volna összébb. A számra tapasztottam a tenyerem, próbáltam leállítani a heves zihálásom, amit a bennem őrjöngő düh váltott ki. Tudtam, hogy nem kellene a visszapillantó tükörbe néznem. Így is gázos a szitu, Darren ne csináld. De látnom kellett Őt. A szemem a parancsot megtagadva egyenesen a tükörbe nézett és láttam, ahogy ott áll az út szélén, felém néz és konkrétan ketté hasadt a szívem. Akkora bunkó voltam, de egyszerűen nem bírtam ki. Delaney a mai napig az az ember, aki egy rossz szóval is összetiporja férfi mivoltom. Ez történt akkor, amikor ma beszélni akartam vele. Tudni akartam, boldog-e Nate mellett és jól bánik-e vele a bátyám, még ha tudtam, hogy a válasz teljesen széttöri majd a szilánkolban heverő lelkem darabjait. Aztán valami történt, valami bekattant nála és olyan ellenséges lett, még amikor segíteni akartam is. Tudtam, hogy ez egy védekező mechanizmus arra, hogy egy picit is közelebb kerüljünk egymáshoz, lehet ő csinálta jól, hogy ellökött, de fájt. Gyerekes módon ezért vágtam vissza. Pedig ha tudta volna mennyire, de mennyire... A gondolatmenetem a telefonom csörgése szakította félbe. Nem volt kedvem senkivel se társalogni, de megfordult a fejemben mi van ha Lainey hív. Erre a gondolatra szempillantás alatt kihalásztam a telefonom a zsebemből. Tagadni sem lehetett a csalódottságot, ami az arcomra volt írva Mia neve láttán. Kinyomtam. Nem volt kedvem hozzá, bár nagyon érdekelt mi van Milly-vel. Nem láttam őket az összeveszésünk óta. Az egész hétvégét és a mai napot is anyjánál töltötte pár városra innen. Az az egy nyugtatott, hogy Milly biztonságban volt, a nagyi imádta. Ma már másodjára tapostam úgy a gázt, mintha nem félteném az életem és az sem érdekelt ha megbírságolnak. A tizenöt perces útból lefaragtam nyolc percet és alig tíz előtt negyed órával estem be a kapun. Minden sötét és nyugalmas volt. A házban nem égett a villany, minden úgy volt ahogy itt hagytam. Tehát nem jöttek haza. A nyakam ropogtatva léptem be a lakrészembe és semmi másra nem vágytam csak egy forró fürdőre. Az előszobában lerúgtam a lábamról a cipőm és lassan kigomboltam az ingem, hogy aztán azt is lehullajtsam a padló közepére. Ahogy befordultam a szobámba, meg is torpantam a küszöbön. Mia az ágyam közepén volt összekuporodva és fáradtan nézett rám, mint aki napok óta nem aludt rendesen. Hevesen fürkésztem, hogy Melody merre lehet, de nem láttam.

- Ott hagytam anyunál egy kicsit- tájékoztatott, ezzel kiváltva belőlem, hogy rekordsebesség alatt felforralja az agyvizem. Komolyan nem hittem, hogy erre valaki képes Lainey-n kívül. De ez más volt. Lainey olyan volt, mint egy esetlen őzike, vonzotta a bajt, de nem feltétlenül az ő hibája volt...viszont Mia. Ezzel bántotta Melody-t és minket is.

- Magára hagytad a lányunkat...normális vagy?! Még csak három éves, Amelia!- csaptam be az ajtót, amire összerezzent. Mint valami veszett farkas, ökölbe szorított kézzel odasétáltam az ágy szélére és lemeredtem a lányra.

- Semmi baja nincs anyunál, szeret ott lenni- ellenkezett makacsul.

- Persze de velünk- tártam ki a karom teljesen értetlenül, majd felhorkantam és hátat fordítva neki a hajamba túrtam és a falnak támasztottam a homlokom. Csak haza akartam jönni és végre kialudni az egész nap fáradalmait, de még neki is idegesítenie kellett.

- Hol voltál?- kérdezte pár perc csend után. Szinte rögvest kipattantak a szemeim és elkezdtek forogni a fogaskerekek az agyamban. Csak ez érdekelte. A fejébe vette, hogy meg fogom csalni Lainey-vel és most tesztelget, hogy megtettem-e már. A fogaimat annyira összeszorítottam, hogy fájdalmasan megcsikordultak, míg gőgösen felé fordultam.