|Blair|
Ahogy beléptem az ajtón, szembe jött velem az egyetlen olyan ember akire jelenleg a legkevésbé se számítottam. Viszont a reakciója láttán, őt legalább annyira meglepte a jelenlétem mint engem az övé.
"Szia." köszöntem Ezrának, aki azóta szótlanul szemlélgetett, hogy összeakadt a tekintetünk.
De néhány néma másodperc elteltével, mikor már úgy éreztem elég időt adtam neki arra, hogy legalább egy Sziát kinyögjön válaszként, már épp mondani akartam, hogy 'Jó tudni, hogy már élőben se válaszolsz.' mire hirtelen megszólalt.
"Mesésen nézel ki." mondta a zöld szemű fiú egy számomra ismeretlen arckifejezéssel, ami rendkívül váratlanul érintett.
"Köszi...?" mondtam –vagyis sokkal inkább kérdeztem– Ezra tekintetét fürkészve, mire eszembe jutott, hogy most épp haragudnom kéne rá "Kedves tőled, hogy visszaírtál." tettem hozzá szarkasztikusan, melynek hatására egy rövid kacaj hagyta el ajkait.
"A nők miért csinálnak mindig ekkora ügyet abból, ha egy férfi két percig nem ír vissza?"
"Először is, te csak ne gyárts a nőkről sztereotípiákat 17 évesen! Másodszor meg, nem két percig nem írtál vissza hanem majdnem két napig." erre viszont Ezra csupán megforgatta méregzöld szemeit "Máskor alig telik el pár perc, mire válaszolsz. Most meg kb azt se tudtam, hogy élsz-e még egyáltalán."
"Mint látod, sajnos még élek." mondta egy fáradt sóhaj kíséretében, mintha már megbánta volna, hogy egyáltalán hozzám szólt.
"Tudod...az egy dolog, hogy szombat hajnalban még nem nézted meg amit írtam. Holott megbízható forrásból tudom, hogy még javában fent voltál. De biztos nagyon fáradt lehettél az egész éjszakás tábortüzezés után, ezért inkább ignoráltad az üzeneteimet." mondtam, mire Ezra egy pillanatra furcsálló tekintettel nézett felém, és épp beszédre nyitotta a száját, de mielőtt megszólalhatott volna, folytattam a mondandómat "Azt viszont már képtelen vagyok felfogni, hogy az azóta küldött üzeneteimre, amiknek egy részét meg is nyitottad, miért nem voltál képes válaszolni? Rengeteg üzenetet küldtem neked...egész nap...de még csak annyit se mondtál, hogy 'bocs most épp nem érek rá' vagy valami. És tegnap még csak hozzám se szóltál."
"Mert egész hazaúton aludtál." mentegetőzött.
"Igazán felkelthettél volna!" vágtam rá, de ezt szerintem én se gondoltam komolyan.
"És mit kezdtem volna veled, nyűgösen?" kérdezte jogosan, de jelenleg teljesen máshol jártak a gondolataim.
"Szerinted tényleg ez az oka annak, hogy nem tudtunk beszélni? Inkább mondd, mit csináltál egész eddig, ha már nem tudtál visszaírni?"
"Aludtam." válaszolta a legnagyobb egyszerűséggel, amitől nagyon pipa lettem.
"Jó, tudod mit, hagyjuk! Nem érdekel, és már nem is akarlak látni." kezdtem idegesen, majd vettem egy mély levegőt, és az élet pozitív dolgaira gondolva megnyugtattam magam.
"Szóval ezek szerint eddig látni akartál?" kérdezte Ezra kíváncsian, bal szemöldökét felhúzva.
"Ne forgasd ki a szavaimat!"
"Én kérek elnézést amiért mertem másképp fogalmazni." mondta jelképesen feltartva jobb kezét "Tényleg nem értem miért fújod fel ezt ennyire." de erre nem mondtam semmit, ezért Ezra ismét megszólalt "Mi volt olyan fontos hogy egy napot nem várhatott?" kérdezte egy olyan nézéssel, mintha teljesen túlreagálnám az egészet.
De ahogy ezt így megfogalmazta, képtelen voltam pontos választ adni arra, hogy miért voltam ilyen türelmetlen.
"Csak...beszélni szerettem volna veled." viszont ahogy ezt kimondtam, látványosan megváltozott az arckifejezése.
"Miről szerettél volna beszélni velem?"
"Csak úgy." válaszoltam, de láttam rajta, hogy nem győztem meg "A történtekről." mondtam a sok aktuális téma közül egyet, mire a zöld szemű fiú zavartan elkapta a tekintetét.
"Nem tehetek róla, hogy múltkor az éjszaka közepén, a fáradtságtól össze vissza hallucináltál, és ezt veled ellentétben, nekem semmi kedven nem volt megbeszélni." mondta sivár arccal, ismét felém fordulva "De áruld már el, komolyan nem volt jobb dolgod mint egész nap nekem írogatni?" kérdezte szokatlan hidegséggel a hangjában, ahogy kezével hátrasimította a szemébe lógó tincseit.
Azt valamiért eddig is éreztem, hogy semmi jó nem származik abból, hogy egy olyan valakit, mint Ezra, túl közel engedek magamhoz. De arra nem számítottam, hogy valaha képes lesz ennyire...vérig sérteni.
Őszintén nem tudtam, hogy mit tettem, amivel kiérdemeltem, hogy ilyeneket mondjon nekem, de ezen a ponton túl már nem is érdekelt.
"Ezt most úgy mondod, mintha múltkor nem te lettél volna az akinek épp nem ért rá egyik barátja sem, ezért jobb híján muszáj volt velem eltöltenie a délutánt. Szerinted mégis mi másért küldtem annyi üzenetet, ha nem azért, mert találkozni akartam veled? Utálom az évnek ezt a napját, és a legkevésbé se akartam egyedül lenni pont ma. De az összes barátom és barátnőm beteg, kórházban van, vagy éppen bulit szervezett mikor rám jött, hogy nem akarok egyedül lenni, mert túl sok negatív gondolat kavarog a fejemben." mondtam olyan őszintén, ahogy csak tudtam "Szóval nem. Tényleg nem volt jobb dolgom, de teszek róla, hogy innentől legyen."
Nem vártam meg a válaszát. Hátat fordítottam Ezrának, és ahogy elfordultam tőle, szemtől szembe kerültem Jessyvel, aki úgy tűnik, eddig közvetlenül mögöttem állt, mert ha öt centivel nagyobbat léptem volna, akkor biztos belebotlok.
"Boldog-" kezdte Jessy két felessel a két kezében –magához képest egész diszkréten– de már előre tudtam mit akar mondani, ezért a szájára tettem a kezem, nehogy tovább mondhassa.
"Ne!" vágtam közbe –nem túl feltűnően– a fejemet csóválva, és igencsak naívan, egy rövid másodpercig tényleg azt hittem, hogy ennyivel megúsztam az idei évet.
De nyilván tévedtem.
"BOLDOG SZÜLINAPOT BLAIR!" kiáltott Viki a raktár másik végéből egy kibaszott megafonnal a kezében, hogy ezúttal mindenki hallhassa milyen csodás nap ez a mai...
Viki kommentjét követően, egy rövid pillanatra teljes hangzavar kerekedett odabent. Többen éjjeneztek, míg a közvetlenül mellettem állók boldog születésnapot kívántak nekem, túlkiabálva egymást, és a háttérben szóló zenét. Páran még oda is jöttek hozzám egy ölelés erejéig, de szerencsére nem voltam sokáig a figyelem középpontjában. Mindenki szépen visszament táncolni, sörpongozni, vagy valami hasonló kaliberű játékban részt venni, én pedig visszafordultam Jessyhez, aki úgy mosolygott rám mint aki jól végezte dolgát.
"Annyira tudtam hogy nem kéne eljönnöm." kezdtem egy rövid mosollyal az arcomon, ahogy elvettem tőle az egyik felest "Na de mindegy, már itt vagyok."
"És hajnalig haza se megyünk!" tette hozzá Jessy, és egy koccintás után lehúztuk a poharak tartalmát.
Ezra hangja eltompult a tömegben, mikor valami olyat kérdezett "Ma van a születésnapod?" de tényleg elég rosszul hallottam és őszintén nem is érdekelt volna, hogy mit akar mondani. Már ha egyáltalán akart valamit mondani. Szóval ahelyett, hogy ezen agyaltam volna, követtem Jessyt a többiekhez és élveztem a bulit.
——————————————
Hellóka🥰
Kicsit megcsúszva xdd végre itt a rész ami most csak ilyen rövid lett, mert ezt a rész ha hússzor nem akkor egyszer se kezdtem újra és legalább így már úgy ahogy meg vagyok vele elégedve, de eddig szörnyű alkotói válságban voltam 😅
És a rövid részért cserébe holnap is lesz egy rész (vagy holnapután😅) engesztelés céljából. A tegnapiért😄😇
Most viszont megyek alszom egy kicsit mert egészen a tegnapi kis "tréfa" óta (amit nagyon sajnálok mégegszer🙏) ezt írom és már kezdek fáradni.
Utóirat: már 5:46 óta kint lenne a rész ha a Wattpad nem lenne szar és néha még működne is a 'Publish' gomb illetve ha ténylegesen jelentene valamit az a kis felugró ablak ami igazolja, hogy felraktad a részt...
Agyrém😖