✔️Második esély -✔️befejezett✔️-[Reader in BNHA]✔️

18. Pihenés kettesben

Miután az első szembe jövő rendőrségen megjelentem egyből minden figyelem rám szegeződött. Értesítették Nezu sant és mindenkit, aki be volt avatva az eltűnésem esetébe. Elég sokan kutattak utánam, de mintha a föld nyelt volna el. Elmondtam a részleteket és azt, hogy hol találják a gonosztevők szövetségének egyik rejtekhelyét. Ezt megtudva, egy azonnali rajtaütést hajtottak végre. Ami azért jöhetett létre, mert mindenki, aki részt vett a korábbi küldetésen, azok jelenleg az én keresésemen dolgoztak. Mikor megtudták, hogy megszöktem egyből felkerestek és megnézték, hogy jól vagyok e. Utána az én infóimnak hála még aznap este bejutottak a bázisukra. A szüleimet ismételten el tudták fogni. Hiszen ők éppen aludtak. Nem számítottak rá hogy a kislányuk, akit a szomszéd szobában hagytak bezárva elárulja őket. Viszont rajtuk kívül csak egy levelet találtak a bárpulton. Shigaraki és Kurogiri nem voltak már ott. Valamint a bárszekrényt is kiürítették fontos volt nekik az a sok alkoholos nedü. A levelet a hősök nem nyitották, ki ugyanis az kifejezetten, nekem volt címezve. Nagyot néztem, mikor behozták nekem a szobába. Csak annyit ellenőriztek, rajta hogy se nem robbanóanyag sem méreg vagy más nincs a borítékban. Nem volt csapda.

Addig, amíg meg nem érkezett ez az üzenet csak a csukott ajtón át hallottam anyám ordítozását, ahogyan engem küldd el a pokolba, átkoz és bosszút esküszik nekem. Kicsit kínosan éreztem magam, hogy ekkora lármát csap és hogy mostantól mindenki tudja, kiknek vagyok a gyereke. De beletörődtem és úgy vettem észre nem néznek rám más szemmel a hősök és a rendőrök, hiszen börtönbe juttattam őket. Ráadásul 2 alkalommal is. Valamint az egyik rejtekhelyet is sikeresen lelepleztem. Meg is dicsértek érte. A rendőrfőnök maga jött el és adta át a köszönetét. Ott pironkodtam, mert még nem történt ilyen velem. Majd csak pislogtam mikor mondta, hogy elintézi benne legyek a lapokban. Nagyon meg voltam illetődve, hogy ilyen hűhó csapnak az egész körül. De ha már így alakult... Miért is ne? Karrier előmozdításra tökéletes volt.

- Hogy érzed magad most Név? – kérdezett az igazgató mikor a rendőrök kimentek és csak ketten voltunk

- Egyszerre vagyok, ledöbbenve, érzem büszkén magam, hogy ezt meg tudtam tenni, vagyok boldog hogy kiszabadultam, és vagyok hulla fáradt...

- Elhiszem... - ingatta a fejét, tudta milyen dolgokon mentem keresztül - De tudod, hogy még nem mehetsz.

- Tudom. Sajnos volt már részem tapasztalni a rendőrségi ügyintézést. – azon a napon mikor ők elhagytak... és felgyújtották távozáskor a házat, remélve hogy bennégek...- Nem lesz rövid ez az éjszaka.

- Azért próbálj meg kicsit pihenni.

- Még hajt az adrenalin egy kicsit. Ha kiürül, akkor majd tudok is... össze fogok esni, mint egy zsák krumpli...

- A humorod még megvan, szóval nem aggódom érted.

- Nezu san...

- Igen?

- Lehetek kicsit egyedül? – emeltem fel a papírlapot, ami már nagyon érdekelt.

- Persze megnézem, hogy állnak addig olvas nyugodtan.

- Köszönöm!

Mikor végre magamra maradtam, akkor bontottam fel csak a borítékot. Szép kézírás volt a lapon nem volt benne hiba, nem volt áthúzás, lesatírozás, átfirkálás. Egyenletes vonalvezetés biztos kézre utalt. s magabiztos emberre. De látszott rajta hogy az illető furcsán tartja a tollat Shigaraki lehetett az csak. Hiszen nem foghatja normálisan a tollat, mert akkor elporladna az ujjai között. A következő állt benne: