Among Us - Köztünk Van

Első Fejezet

A berakodás megkezdődött! Minden legénységi tag haladéktalanul szálljon fel a Szkeldre! Eligazítás tíz perc múlva az ebédlőben!

A folyosó falain A kábelek kilométeres hosszúságúaknak tűntek, holott maga a hajó is aligha van száz méter. A rengeteg kábel, cső, ledrúd, ijesztően kísért végig a raktárból az irányító helyiség mellett az ebédlőig, ahol már várt három másik legénységi tag, mind más más színű szkafanderben. Kettő, a Piros és a Bordó szkafanderes lány ennivalóval kínált engem, és elővették a büfépult mögül a zacskóba csomagolt ételt. Örömmel ettem belőle, és vártam az eligazításra. Egy Fehér színű szkafanderben, a kapitány maga jelent meg. Levette fehér sisakját, borostás arca ráncosodott mosolyától.
-Örvendek a szerencsének! Mindenki itt van? -Kérdezte a kapitány.
-Azt hiszem van még hátra egy ember. -Felelte a Sötétzöld szkafanderes srác.
És akkor egy hang futott be a terembe a folyosó felől, lihegő lejtéssel. Egy szürke ruhás fiú rohant a folyosón, az utolsó akire vártunk. Mindenki megérkezett.
-Örülök, hogy mind itt vagytok. Kezdjük a legfontosabbakkal. Pótalkatrészeket viszünk Polusra, ugyanis valami idióta tönkre tette a Szeizmikus Stabilizátorokat. Ezeket már berakodták a raktérbe. Mint egy. Kettő, senkinek nem akarom megtanulni a nevét, mindenkit a szkafandere színének alapján nevezünk a hajómon. Érthető?
-Igen! -Hangzott fel a tömeg, és hat különböző hang egyként válaszolt a kapitánynak.
-Mindenkinek lesz saját feladatköre, ezek között a biztonsági szolgálatra, főzésre, karbantartásra, és medikus szolgálatra gondolok. Beosztalak titeket az adott feladatokra, az előre beadott aktáitok alapján. Barack! Úgy tudom orvosként szolgáltál a hadseregben. Téged osztalak be orvosi szolgálatra.
-Értettem!
-Kék! Te pilótaként végeztél igaz?
-Igen Uram!
-Kiváló. Az ágyúknál leszel. Zöld?
-Uram?
-Elektroműszerész. Te fogod a hajó szívét, a generátorokat, és a kábelezést karbantartani.
-Köszönöm Uram!
-Fekete!
Végre én jövök -Gondoltam, és reméltem, már már szinte tudtam, hova fog beosztani. Ez volt a konyha.
-Konyhára mész! Úgy tudom szeretsz főzni, és finom ételeket készítesz. Menni fog?
-Főszakács mellékállás, négy első hely országos főzőversenyeken, saját főzőműsorom volt.
-Nagyon jó.
-Szürke... -Folytatta a Kapitány a beosztások ismertetését, én pedig elindultam befejezni a kajálást, hiszen a pulton már félig kimeredt az ebédem. Kedves kis lányok voltak...

-Azonnal felszállunk, előkészítem a konyhát a mai vacsora elkészítésére. Remélem szeretik a halat... -Közben elgondolkodom a többieken, ki milyen is lehet. Bordó, aranyos lány. Okosnak tűnik, de elég csendes. Minden esetre sportos alkat. Megértem miért lett Biztonsági Szolgálatos. Barack is aranyos, szanitécként szolgált úgy hallottam. Remélem azért nem kell befeküdnöm a Medbaybe. Szürke elég idiótának tűnik. Úgy érzem ő lesz a viccmesterünk. Lime eléggé csendes lány, nem szólalt meg, vagy legalábbis nem hallottam még. Fehér eléggé komolynak tűnik, nem igazán láttam vicceskedőnek. Csak kibírom vele ezt a negyven napot...

Később, a vacsoránál...
-Remélem mindenkinek ízleni fog a vacsora, két féle ételt készítettem. Úgy tudom van egy gluténérzékeny köztünk. Jól tudom?
-Jól. -Válaszolt Barack.
-Semmi baj, ugyanis direkt olyan ételt készítettem, amit mind ehettek. Roston sütöttem lazacot, továbbá marhapaprikás is készült.
-Fekete! -Szólt oda nekem Fehér. -Ugye nem kell emlékeztesselek, hogy az étel ki van mérve. Nem főzhetsz ennyi mindent egyszerre.
-Fehér, tisztelettel... Ugyan két féle ételt készítettem, de mindkettő ételmennyiségnek a felét. Tehát az alapanyagok másik felét bármikor máshol felhasználhatom. Az, hogyha "A"-ból és "B"-ből fél-fél adagot készítek, ugyanolyan mint egy teljes adag az "A"-ból, nem?
-Felfogtam, ne ragozzuk. Elnézést kérek.

Egy mosollyal engedtem el az esetet, és boldoggá tett, hogy jóízűen eszi mindenki a főztöm. Ez mindennél többet jelent.

-Fekete! Szólalt meg Bordó. -Van még? -Erre felnevettem, hisz ez csak még egy kis plusz a boldogsághoz amit okoznak nekem. Mindenki evett, és a csapat nagy része repetázott is. Szerencsére mosogatásra van gép. Azt úgysem szerettem sose.

-Földi idő szerint este tíz óra van. Feküdjetek le. Bármi van, ébresztőt fújok. -Szólt a kapitány rádión, elindultunk a hálókörletbe. Külön a lányok, külön a fiúk. Zuhany, fekvés. Belegondolva, hogy ez még csak az első nap volt, élvezni fogom mind a negyvenet odáig, és a másik negyvenet haza. Ez egy igazi vakáció lesz. Hisz, csak főznöm kell. A hivatásom, a lételemem.
Jó éjt srácok!
-Viszont!
-Neked is!
-Jobbat! -Hangzottak el a különféle elköszönések.

A Szkeld folytatta útját a Polusra, a fénynél is gyorsabb sebességgel. Nyolc óra múlva ébred a legénység. Vagy... Talán nem is kell nyolc órát várni. Alig hajnal három lehetett, mikor kigyulladtak a vörös fények, megszólalt a sziréna. Történt valami, és Fehér szólalt meg a rádión.
-GYORSAN FELKELNI! A REAKTOR OLVAD! -Ordított a kapitány, és tudtam, hogy vagy felkelek most azonnal, vagy itt pusztulok. Csak rohantunk. A fények villogtak, a sziréna a fülemet gyilkolta.
Sötétzöld és Szürke értek be elsőként a reaktor termébe.
-Figyelj ide, Szürke! Ott van a sarokban egy szkenn. Nyomd rá a tenyered, én pedig erre nyomom a sajátom. Egy időben kell, hogy működjön! Értve? -Parancsolt Zöld Szürkére. Mégiscsak ő volt a főmérnök.

A fények kialudtak, majd egy pillanatnyi sötétség után visszakapcsolódtak a szokásos villanyok a folyosókon és a szobákban.
-Mitől akart leolvadni ez a masina? -Kérdezte Dóri. -Az Oxigenátornál semmi áram ingadozás nem volt egész nap. Most meg ez...
-Én sem vettem észre semmiféle áramkimaradást a konyhán. -Feleltem.
-Nyugalom! -Szólt közbe Fehér. Öreg már ez a hajó. Időnként meghibásodik. Menjetek vissza aludni, rendben?

Elindult mindenki a szobák felé, és Barack odarohant Zöldhöz.
-Figyelj Zöld.
-Igen?
-Miért javul meg egy reaktor leolvadása két szimpla tenyérlenyomattól?
-Tudoood... A reaktor önhűtő rendszere lekapcsol, mert valamiért úgy érzékeli, nem kell mennie. Ahhoz pedig hogy manuálisan elindítsuk, két illetékes egyidejű igazolása szükséges. Ennyi.
-Azta. Okos srác vagy. -Nevetett fel Barack.

Még öt óra alvás várt a fiúkra, ám Bordó nem tudott. Megláttam, ahogy a biztonsági kamerákat böngészi.
-Nem tudsz aludni? -Kérdeztem, ám összerezdült, hisz csendben jöttem.
-Mégegyszer ne csinálj ilyet! Tudod hogy megijedtem?
-Jó, nyugi, sajnálom. Nem állt szándékomban megijeszteni, de mondd. Miért vagy itt? Még tudnál aludni pár órát.
-Időm még lenne is rá, de nem megy. Felpörgetett az olvadás.
-És akkor most mi lesz? Itt fogod nézegetni a kamerákat még vagy öt órán át?
-Tudnék mást tenni de.. várj! Gyere, nézd!
-Mi az?
-Ott ment valaki.
-Hol? Nem láttam.
-Esküszöm láttam valakit. Átnézem mind a négy kamerát, hátha. Figyelj, szeretnél még aludni?
-Már nem. -Feleltem mosolyogva. -Tudod azért keltem fel, mert előkészítem a húst az ebédhez. Továbbá reggelit is kell csinálnom.
-Mondd, nem tudnád közben nézni a folyosót, hogy nem-e mászkál valaki? Kezd gyanússá válni a dolog.
-Gyanússá? Mire célzol?
-Gondolj bele. Kishíján leolvad a reaktor, éppen csak túléljük. Most pedig sétálgat valaki a hajón. Én nem aludnék ilyen nyugodtan, mint a többiek.
-Mondasz valamit... Elmegyek a konyhába, elkezdem a dolgom. Bármi van, ott leszek, rendben?
-Köszönöm.