[✓] 𝗕𝗲𝘁 | 𝙾𝚗𝚎𝚜𝚑𝚘𝚝

Bet - Fogadás

Johnny's POV

Yuta kinyitotta a kocsiajtót és kezét nyújtva segítette ki Irene-t. Én is kiszálltam, majd körbekémleltem a környéken. Szöül egyik szegényebb kerületében jártunk, messze a megszokott fényűző életmódunktól. Irene felemelte a vörös bársony ruháját, hátha így megóvja az utca koszától. Tőlünk jobbra néhány tizenéves kölyök cigizett. Mindegyiküknél láttam zsebkést. A másik irányba középkorú nők sétálgattak fel-alá kevés ruhában. Kurvák. Engem is elfogott az undor. De nincs mit tenni. Ha Sicheng itt akar találkozi, akkor itt fogunk találkozni. Ez már csak így megy. De a biztonság kedvéért, ránézek Taeyong-ra, aki csak bólint. Tényleg ide kellett jönnünk.

Most Jungwoo megy előre, hogy kitárja előttünk a pub ajtaját. Tenyeremet Irene oldalára vezetem és bevezetem a bárba. Kosz, sötét és füst. Ez jut elsőre eszembe. Kicsi, kör alakú asztalok vannak szanaszét, középen egy kártyaasztal. Az egyik falnál egy színpad, vele szemben pedig a bárpult. WinWin-nek nyoma sincs. A kártyaasztal mellett keresek egy szabad helyet, Irene-t az ölembe húzva. Yuta rögtön levágja magát mellém, míg Jungwoo gyanakvó pillantással az arcán helyezi a kezét a székem támlájára. Doyoung a másik oldalamra áll, de látom, ahogy fél szemével Taeyong-ot nézi. Csettintek egyet, mire teljesen rám figyel, én pedig biccentek neki, hogy menjenek csak. Tudom, hogy Taeyong mennyire rendmániás és rosszul van kosztól, úgyhogy ez a hely teljesen kiboríthatja. Doyoung egy pillanatot sem vacakol, elkapja az említett derekát és kihúzza a bárból, hogy a kocsiban várjanak meg minket.

A pultból elindul felénk a báros. Irene végigvezeti az ujjait a mellkasomon, abban bízik, hogy felizgat és úgy döntök, inkább hazamegyünk, de ez most nem fog bejönni. Rég nem láttam már Sicheng-et és nagyon kiváncsi vagyok mit akar tőlem.

- Helló, Taeil vagyok, mit hozhatok önnek és a hölgynek? - Látszik a fiún, hogy tudja, hogy kezeljen egy nagy hatalmú maffiavezért vagy befolyásos üzletembert.

- Nekem hozza a legjobb vörösborát, Irene, édesem, te mit innál?

- Egy margarita-t, de keverve, nem rázva. - Mosolyog a férfire azzal a tipikus pasizós mosolyával.

- Uram, hozhatom a ház saját borát? Jung-shi, szeret szabadidejében kísérletezni és az legutolsó próba nagyon jó lett...

- Legyen, csak hozza már! - Sürgetem meg. Felhúzza az orrát, de perceken belül felszolgálja a kért italjainkat. A boromnak tetszetős színe van és kellemes illata. Mélybordó, de kristálytiszta. Mégis kissé bizonytalanul kostolok bele. Meglepő. Finom, édes, mégis érzem rajta a jó borok fintorát. - Hm... Itt tartózkodik a főnöke? Mert szeretném megismerni azt az embert, aki ilyen finom bort tud csinálni egy ilyen környéken. - A hangom a végén egy kicsit gúnyos lett, de annyira nem bánom. Érezze csak, hogy felsőbbrendű vagyok. Az ölemben Irene mocorogni kezd és jó hangosan jelenti ki az ő véleményt.

- Ilyen rossz margarita-t még életemben nem ittam! Mégis mit művelt vele? - Látom, ahogy Taeil összeszorítja a fogát, de végül egy szó nélkül eltűnik a hátsó rész felé. Gondolom végre idehívni a tulajt.

Eközben Yuta másik oldalára egy lecsúszott művész kinézetű fickó ült le, kedélyes beszélgetést folytatva a saját poharával. Yuta érdeklődve figyeli és mikor leborulna székről utána kap. Érdekes. Én inkább Irene-nal kezdek foglalkozni, simogatom a hátát, ahol már nem takarja a bársonyruha. Kitett magáért. Bár amennyire el akart jönni, azon se csodálkoznék, ha a gyémántot vett volna fel. Talán Sicheng-nél akart bevágódni.

Már épp kezdeném a nyakát kidíszíteni, mikor egy férfias, mégis édes hang megszólít.

- Uram? - Felnézek és gyönyörű szemekkel találkozok. Nálam egy kicsit alacsonyabb a férfi, de izmokból nem szenved hiányt. Árad belőle a dominancia, mégis élvezettel képzelem el, ahogy alattam nyög.