Úgy emlékszem még, mintha tegnap lett volna. 2024-et írtunk, tilos volt éjszaka kijárni, én mégis elindultam hozzád. Már régen elhangzott az utolsó figyelmeztető sziréna is, tudtam, hogy egy letartóztatást kockáztatok meg érted. Mégis halál nyugalommal gyújtottam rá amikor kiléptem az utcára. A mai napig hallom azt a csendet, soha nem tudtam utána újra megszokni az éjszakai zajokat.
Fél úton voltam, félig elszívtam már a sokadik szál cigimet, akkor rezzent meg a telefonom. Hívtál, hogy menjek le a rakpartra, ott vársz, veled van egy üveg bor is. Mosolyogva, szinte már-már futva tettem meg a visszamaradott utat, azt a pár percet. Újra szabadnak éreztem magam ezekben a percekben.
Végül hajnali kettőig ültünk kint, a bor is majdnem elfogyott. A nevetésünket messze mosta a víz moraja, tökéletes összhangban volt minden. Ekkor jött az a pillanat, hogy futnunk kellett, hiszen felbukkant pár rendőr és nem az első alkalmunk lett volna az éjszakai fogda a kijárási tilalom megsértése miatt, névről ismertek minket a kerületi fogdában.
Kézen fogva rohantunk, aztán behúztál egy vaksötét zsákutcába, ahol kuncogva nyomtál csókot az ajkaimra. Itt újra beléd szerettem. Két perc múlva egymás szájára tapasztott kézzel vártuk hogy elhaladjanak mellettünk a mit sem sejtő rend őrei.
Miután biztosra vettük, hogy tiszta a terep, elandalogtunk hozzátok. Az utca az éppen dúló forradalom nyomait viselte. Plakátok mindenhol, az egyik A Vezetőséget hirdette, a másik a boszorkány hatalom átvételt. Én is egy voltam közülük, ott volt az arcom a kiszögellt lapokon, amik közül egyet leszedtél magadnak emlékbe, hogy mekkora lázadó jelkép lett a barátnőd. A horkantásom nyomán ablakok nyíltak ki és féltékeny sóhajok töltötték be a ködös hajnali levegőt. Ők nem mertek ki jönni, mi nem bírtunk kalitkába zárva élni.
A tíz perces útból fél órás séta lett, közben egyre jobban beléd szerettem. Hozzád felérve zenét kapcsoltunk és a szirénák beszűrődő hangjával keveredett, erre lassúztunk.
Végül arra aludtál el, hogy a hajaddal játszva meséltem neked egy jobb világról, ahol az ember kedvére járhatott, nem kellett rettegnie és szabad volt. Puha csókot nyomtam az arcodra és abban a reményben hunytam le a szemem, hogy egy jobb holnapra ébredek. Veled.
