𝐀𝐔 𝐑𝐄𝐕𝐎𝐈𝐑-Búcsú (𝓗.𝓢) -Befejezett-

𝐐𝐔𝐀𝐓𝐎𝐑𝐙𝐄/Tizennégy

-Mit meg nem adnák azért, hogy ez valóságos legyen.-lehelte keserűen, visszagondolva az első csóknak mondható tettünkre. 

-Szeretlek.-motyogtam nem is válaszolva az előbbi feltevésére, hiszen túlságosan fájó volt ez számomra is. Ezzel a vallomással mintha csak egy apró kis titkot mondtam volna el neki, ámbár ez már nem tűnt olyan hétpecsétesnek, mint a halálom előtt. Ő pontosan tisztában volt vele, ezért pedig nem lehettem eléggé hálás annak az erőnek, aki itt tartott a földön még, és megengedte, hogy Harry lásson és hallhasson engem. 

-Szeretlek.-húzta féloldalas, megtört mosolyra az ajkát, így jelezve felém, bár pontosan ugyan így érzett, mint én, neki mégis kevés volt az, amit képesek voltunk végrehajtani, viszont egyenlőre elég-Most pedig, hogy elkapták a tetteseket, megnyugodhatsz. Megmondtam, hogy nem fogom veszni hagyni az ügyet.-szólalt fel halkan, mire kicsit bólintottam. 

-Köszönöm, nélküled valószínűleg nem ment volna, vagy csak nagyon hosszú időbe telt volna, mire rájuk lelnek, esetleg letudják Őket tartóztatni.-hálálkodtam, mire a fiú még szélesebb mosolyt öltött magára, nemsokkal ezután pedig vett egy mély levegőt. Íriszei ide-oda ugráltak az arcomon, talán megpróbálta minden négyzetcentiméterét az eszébe vésni.-Min gondolkozol?-kérdeztem, amint feltűnt, hogy nem volt teljesen két lábbal a földön. Először csak összevonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét és bal kezével a hajába túrt, hátha megtudja regulázni a göndör tincseket. 

-Nem fontos.-nyelt nagyot, majd ellépett tőlem és az ajtó felé sétált-Lemegyek készítek valamit enni, lejössz?-vetette fel, mire azonnal bólintottam egyet, amely görbület Őt is vigyorgásra késztette. Kiengedett maga előtt, és mögöttünk becsukva a szobája nyílászáróját lementünk a lépcsőn ezt követően betértünk a konyhába. 

Az előttem álló fiú viselkedése más lett, amint hangoztattam neki a gondolatomat, miszerint talán Ő kezdett egyre jobban hasonlítani rám. Nem válaszolt rá semmi konkrétat, még csak idegessé sem vált, egyszerűen csak hirtelen megrökönyödött, majd másodpercek múlva elengedte a füle mellett az egészet. Mi járt a fejében mostanság? Talán, örült is volna, ha Ő is éppen olyan semmi vált volna, mint én? Nagyon reménykedtem abban, hogy nem erről volt szó. 

-Örülnék, ha minden reggel ez a látvány fogadna.-jegyeztem meg, amint láttam Őt háttal nekem szorgoskodni a pultnál. Volt valamiféle meghittség abban, hogy vele voltam, az üres házban, mindenféle akadály nélkül arra, hogy társalogjunk.

-Nem rossz ötlet, bár nekem egyéb más gondolat is átfutott a fejemen azzal kapcsolatban mit szeretnék látni reggelente.-nézett át a válla felett, majd széles, pimasz  görbületre húzta szépen ívelt, rózsaszín ajkait. Felkuncogtam, amelytől Ő is rákezdett, ettől a könnyed melódiától pedig hatalmasat dobbant a szívem. Várjunk... dobbant a szívem? 

A mellkasomhoz kaptam a kezemet, majd erősen koncentráltam arra az ütemre, amit az előbb érzékeltem. Aprókat pumpált a ketyegőm, ettől a ritmustól pedig nagyra nyílt a tekintetem. Felvezettem a szemeimet a fiúra, aki ebből semmit sem látott, ugyanis háttal volt nekem. Odasétáltam hozzá, majd óvatosan megérintettem a karját, amely bizsergő érzésre felém kapta kozmoszait, és érdeklődve figyelt. A szíve felé helyeztem a másik tagomat, és közben igyekeztem kihallani a két dobogást. 

-Mi a baj?-vonta össze a szemöldökét, de csak leintettem, és folytattam a tevékenységemet. Harry közel volt hozzám, alig kellett kinyújtanom felé a karomat, ezalatt pedig nemcsak szívét hallottam, hanem halk lélegzetvételeit is. 

-Ugyan az az ütem.-nyeltem nagyot, és hátrébb léptem tőle, majd vissza, hogy biztos legyek abban, tényleg megfelelően észleltem a hirtelen felfedezett azonosságot. Felnéztem smaragdszín szemeibe, amelyek értetlenül és kíváncsian csillogtak rám-Harry, elkezdett dobogni a szívem, és ugyanarra a ritmusra ver, mint a tiéd.-magyaráztam, mire ajkai elváltak egymástól, amiket később beharapott a mosolygása közepette-Ne örülj ennek ennyire!-fordultam el tőle, majd erősen a hajamba túrtam-Valaki... valaki biztosan tud erre értelmes magyarázatot adni.-motyogtam magam elé az ujjaimat tördelve. 

-Ad, szerintem nyugodj meg, és próbáljunk meg tisztán gondolkodni.-kérdte, én pedig mély levegőt vettem, hiszen már szükségem volt rá. Egyre inkább élő lettem, ezzel pedig megcáfoltam a saját feltevésemet, miszerint Harry állapota rosszabodott. 

-Igazad van, vezessük végig, hogy mi miatt történhet ez.-figyeltem a padlót-Először visszatértek a könnyeim és a bőröm hője, utána valami oknál fogva megtudtalak érinteni néhány pillanatig, most pedig a szívem újra elindult, és pontosan arra a ritmusra ver, mint a tiéd.-szedtem össze a nem is annyira régi fejlődéseimet. Igaza lett volna Harry-nek? Tényleg kezdtem visszatérni az élők közé? -Mi lehet erre a megfelelő válasz? Persze azon kívül, hogy megint élő leszek.-vakartam meg a tarkómat. Az előttem álló a pultnak támaszkodott, majd összefonta maga előtt a kezeit és a semmibe meredve beharapta alsó ajkát, miközben gondolkozott. Aranyos volt, mikor homlokán megjelentek a kisebb ráncok ezalatt a művelet alatt. 

-Van egy bizarr feltevésem.-suttogta maga elé, mire kíváncsian felé tekintettem, ámbár ettől csak elhúzta a száját-Lehet, hogy kezdünk egyé válni? Mármint, szeretjük egymást, a halálod után pedig osztozni kezdünk a testemen. Jó, ez furcsán hangzott, de érted nem? Két félből lesz egy egész!-tárta szét a karjait amely mozdulat után reménykedés csillant a tekintetében, bár a furcsa fogalmazásától kínosan mosolygott. Megráztam a fejemet, majd eltekintettem róla, egyenesen a pulton helyet foglaló naptárra. Először mindössze csak megnéztem hányadika volt, utána pedig az apró ábrákat kezdtem figyelni. 

-Mi van, ha mindennek köze van ahhoz, hogy néhány napon belül itt van a telihold?-vontam össze a szemöldökömet, mire halkan felkuncogott, amelytől idegesen néztem fel rá. 

-Adeline, szellem vagy, nem pedig vérfarkas.-nevetett fel, és bár kissé rosszul esett amit mondott, örültem annak, hogy jó kedve volt tőlem, éppen ezért én is nevetni kezdtem. 

-Tudom, de komolyan beszélek. Sok mindent befolyásol a telihold, árapályt okoz, hatást gyakorol az emberek érzelmeire és alvászavart is előidézhet, miért ne lenne lehetséges az, hogy miatta töltődöm fel egyre több nemrég elhagyott tulajdonsággal? Itt jöhet be a számításba a te feltételezésed, mivel te látsz engem, ezért a te sajátosságaid lépnek fel bennem is, mert az enyéimet elveszítettem a halálom után.-tártam szét a karomat, és akkor már végre én is szélesen, teljesen elengedve minden feszültséget, kezdtem el mosolyogni-Istenem, megfejtettük!-fogtam meg két kézzel a fejemet, amely mozdulat Harry-ből hangos kacagást csalt ki. 

-Imádom, hogy ennyire bohókás vagy, de ahhoz, hogy ezt tényleg igazolni tudjuk, várnunk kell még két teljes napot. Addig pedig kérlek, csak élvezzük ki azt, hogy itt vagy velem.-figyelt szeretetteljes tekintettel ettől pedig kissé elpirulva lehajtottam a fejemet, és beharaptam az alsó ajkamat. 

-Ki van itt veled?-hallottunk meg egy ismerős női hangot, aminek gazdája másodperceken belül befordult a konyhába, viszont egyedül csak Harry-t vehette észre, amitől kissé megrökönyödve torpant meg, és nézett körül a helyiségben-Kihez beszéltél?-figyelte rémülten a nő a tanácstalanul rámeredő fiát, aki később inkább felém fordította smaragdszín kozmoszait, és nagyot nyelt, mert pontosan tisztában volt azzal, nem volt képes könnyedén kimászni abból a patt helyzetből... 

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!