Heroes Of Olympus Részletek, Idézetek

29 part

Artemisz:
- Hazel Levesque, a testvéred életben van. Bátor harcos, akárcsak te. Kár, hogy a saját bátyámról már nem mondhatom el ugyanezt.
- Most miért csesztetsz? - nyafogott Apollón. - Tudod, hogy átvertek. Gaia meg az a római sutyerák!
Frank megköszörülte a torkát.
- Ööö, fenséges Apollón, csak nem Octavianusra gondolsz?
- Ki ne mondd a nevét! Jaj, Frank Csang, bárcsak az én fiam lennél! Hallottam az imáidat, tudod, amikor heteken át azért könyörögtél, hogy vegyenek már észre. De fájdalom! Mars mindenkit elhappol előlem. Nekem meg csak... az az izé maradt. Elkábított a bókjaival. Azt ígérte, pazar templomokat emel a tiszteletemre.
- Jó nagy balek vagy, tesó-gúnyolódott Artemisz.
- Miért, rengeteg csodálatos tulajdonságom van, amire joggal lehetek büszke! Octavianus azt mondta, fel akarja emelni
a rómaiakat. Mondtam neki, rendben. Áldásom rád.
- Ha jól emlékszem - felelte Artemisz -, azt is megígérte, hogy te leszel a legfőbb isten a légióban, még Zeusznál is hatalmasabb.
- Jó, de ki vagyok én, hogy visszautasítsak egy ilyen remek ajánlatot? Zeusz talán tökéletesen napbarnított? Tud ukulelézni? Rohadtul nem!
[...]
-  Akkor hozd helyre, amit elrontottál! - szólalt meg Leo. - Mondd meg Octavianusnak, hogy állítsa le magát! Vagy, izé, lődd le. Az is egy megoldás.
[...]
- Apa csak át akarta hárítani
a felelősséget. És természetesen a legszebb, legtehetségesebb,
legfrankóbb istent pécézte ki magának.
Artemisz úgy tett, mintha öklendezne.
- Jaj, hagyjál már, tesó! - förmedt rá Apollón. - Te is bajban vagy!
- De csak azért, mert Zeusz kérése ellenére is kapcsolatban maradtam a vadászokkal - felelte Artemisz. - Egy kis hízelgéssel könnyedén elérem, hogy apa megbocsásson nekem. A végén úgyis megenyhül. Én inkább miattad aggódom.
- És joggal! - helyeselt Apollón. - Tennünk kell valamit.
Octavianust nem tudjuk megölni. Hmm. Akkor öljük meg ezeket a félisteneket!
- Lassan a testtel, Lantkirály! - Leo ellenállt a késztetésnek, hogy Frank háta mögé bújjon, és elkiáltsa magát: Inkább ezt a
kanadai medvét intézzétek el!
[...]
Leo bocsánatkérőn emelte fel a kezét:
- Hé, ööö, nekem végül is nyolc, hogy széttöröd-e az ukulelédet, de...
- Nem segíthetek! - kiabálta Apollón. - Zeusz sosem bocsátaná meg, ha felfedném a gyógyító italának a titkát!
- Már így is bajban vagy - felelte Leo. - Mit veszíthetsz?
- Ha tudnád, mire képes az apám, nem kérdeznél ilyeneket meredt rá dühösen Apollón. - Egyszerűbb lenne, ha szépen lecsapnálak titeket. Az tetszene Zeusznak...
- Tesó... - szólt közbe Artemisz.
Az ikrek farkasszemet néztek egymással, és némán vitatkoztak, Végül Artemisz nyert. Apollón keserves sóhajjal rúg-ta keresztül a színpadon a törött ukulelét.
- Leo Valdez... - szegezte a fiúra fagyos szürke szemét az istennő. - Mondd el Apollónnak, mi a terved! Hátha meg tudtok állapodni. A bátyám szeret üzletelni.
Légyszi, ne halj meg! - nézett Leóra Frank és Hazel.

[...]
- Nekem is kell egy. Hogy hívják? Mit kérsz érte?
Leo egy hirtelen ötlettől vezérelve kis híján eldugta a hangszert, hogy megtarthassa magának. Ám végül legyűrte a melankóliáját.
Komoly feladat állt előtte.
Kalüpszó... Kalüpszó érdeke is, hogy sikerrel járjon.
- Ez egy valdezinátor, természetesen! - düllesztette ki a mellkasát. - Úgy működik, hogy, ööö, megforgatod a kerekeket, és azok zenébe öntik az érzéseidet. De igazából Héphaisztosz fiának, azaz nekem készült. Nem tudom, te mennyre…
- Én vagyok a zene istene! - csattant fel Apollón. - Nem képzeled, hogy pont egy valdezinátor fog ki rajtam! Ide vele!
Munkaköri kötelességem játszani rajta!
- Na akkor fordítsuk komolyra a szót, Lantkirály!