Csak Egy Levél (TaeKook Oneshot)

Írd meg!

„Ki akarom írni magamból.
De nem tudom, hol kezdjem.
A szavak elhagytak.
Csak ülsz itt mosolyogva, türelmesen.
Várod zavaros gondolataim, történetem.
Hogyan mondhatnám el neked?
Pont neked.
Kiskorom óta aggódtál értem, hiába vagy fiatalabb.
Ott voltál az összes fontos pillanatomban.
Tudsz rólam mindent.
Mégis képtelen vagyok beszélni.
Sosem fejeztem ki jól az érzéseimet,
Ezért találtad ezt a módot, igaz?
Miattam.
Hogy könnyebb legyen.
De mi lesz, ha nem fog tetszeni a mondandóm?
Van rá esély, hogy elfordulsz tőlem?
Megundorodsz. Megutálsz.
Fogalmad sincs mennyire lehetséges.
Hisz testvérek vagyunk és én mégis...
Belegondolni sem merek.
Inkább nem folytatom.

Abbahagytam, de lágyan bíztatni kezdtél.
„Menni fog. Folytasd."
Mindig ezt teszed.
Hogy mondhatnék nemet?
Bár sosem tudnád meg, milyen gyenge bátyád van.
De ez vagy te, Jungkook,
Aki, akármit kiszed belőlem néhány kedves szóval.
Ne meg az a kisfiús nyuszi vigyor
Pontosan tudod, hogy használd ellenem.
Ismersz.
De én is téged.
Amíg a tollam serceg, úgy teszel, mintha a telefonod bújnád,
Valójában figyelemmel kíséred a mozzanataim.
Ne tagadd, hogy lesel.
Mikor a kezem megáll, tekintetünk találkozik.
Lopok pár másodpercet belőled.
Félek nem lesz rá több alkalom.
Megijeszt, mennyire megnyugtatnak, azok a barna szemek.
Egy másodpercre elhiteted, hogy minden rendben lesz.
De fel kellene ébrednem.
Lassan 26 leszek, míg te csak 22 vagy.
Ráadásul az öcsém.
Sokszor olyan, mintha te lennél az idősebb.
Ahogy most is.
Tudtad, valami nem stimmel
És azzal is tisztában voltál, hogy nem közölném veled, ha rákérdezel.
Nem adtad fel.
Kerestél megoldást.
Amióta ismerlek, ilyen vagy.

Hat éves voltál, mikor hozzánk költöztetek anyuval.
Nem emlékszem mi volt előtted.
Mintha mindig együtt lettünk volna.
Először tartottál tőlem.
Édesanyád lábai mögül köszöntél.
Aztán kivillantottad a fogaid.
Abban a pillanatban elfogadtalak.
Egy percbe sem telt, hogy megszelídíts.
Később egyből „bátyó"- nak kezdtél szólítani.
Az a selypítő kisfiú volt a fényem.
Néhanapján még mindig látom őt, ha a szívedbe nézek.
Ezután nem lehetett minket szétrobbantani.
Alvás, evés, fürdés nem volt olyan, amit nélküled csináltam volna.
Még farsangkor is összeöltöztünk.
Eszméletlenül aranyos voltál a Naruto jelmezedben.
Büszkén feszítettem melletted a képeken Sasukeként, amiket apáék csináltak.
Ezek a boldog emlékek, neked is ennyire fájnak?
Kíváncsi vagyok ilyenek maradtunk e volna, ha nem jön az a baleset.

Meglepetés vacsorával vártuk őket haza a randijukról.
Helyettük viszont csupán egy hívást kaptunk.
Busszal kellett bemennünk a kórházba.
Már öt éve, annak az éjszakának.
De még mindig kísért álmaimban a zokogásod.

Miután a szüleink elmentek,
Te hirtelen felnőttél.
Nem sokkal később hivatalosan is.
Eltűnt belőled a ragyogás.
Megváltoztál.
A szavaid erélyessé, a mozdulataid kimérté alakultak.
Erősnek mutattad magad.
Pedig csak egy tini voltál, aki nem tudta feldolgozni a halált.
Egyikünk sem találta a helyét.
Otthagytam az iskolát és dolgozni kezdtem.
Mindennap találkoztunk.
Esténként közös vacsorát tartottunk.
Ennek ellenére hatalmas szakadék tátongott köztünk.
Egyébként remekül főztél akkoriban,
Sajnos sosem mondtam.
Nem értékeltelek eléggé.
Mert a nyakamba szakadt a valóság.

Kifogás.

Meg kellett szoknom, hogy alig esek haza a munkából.
Nem akartam, hogy lemondj a tanulásról.
Nem engedhettem, hogy bármiben is hiányt szenvedj.
Már akkor is tudtam, hogy kevés vagyok, hogy mindent biztosítsak.
Lépnem kellett valamit.

A szerencse rám talált, mikor megkaptam azt az ajánlatot.
Krokodilkönnyeket hullajtottál, mikor elmondtam, hogy elmegyek egy időre.
Hidd el, én sokkal nagyobb kínt éreztem.

Úgy terveztem néhány hónap múlva visszatérek, de elhúzódott.
A hónapokat, évek váltották fel.
Haragudtál.
Nem értetted az indokaim.
Eltávolodtunk.
Ellenben örömöt okozott, hogy meg tudtam adni azt, amire szükséged volt.

Vagyis azt hittem.

Eltelt pár hét mióta hazaköltöztem.
Megvettük az új lakást.
Nem sokára végzel az egyetemmel és elkezdhetsz fényképészként pénzt keresni,
Ez volt az álmod.
Olyan képeket készíteni, amit az emberek nem tudnak otthagyni.
Kerestem egy közeli munkahelyet,
Így az életünk lassan normális kerékvágásba lendül.
A lelkemben mégis háború dúl.
Naivan azt gondoltam nem tűnik fel neked,
Elvégre már nem szoros a kapcsolatunk.

Bevallom tévedtem.

Már világosan látom, hogy egész idő alatt, csak én tartottam tőled a két lépés távolságot.
Számtalanszor hívtál haza és mondogattad, hogy megoldjuk ezt is.
Elutasítást kaptál.
Hogy miért?
Ezért ülök most is a felügyeleted alatt.
Többet nem hagysz meglógni.
Muszáj lezárnom ezt a nyitott kérdést.
Az érzéseim teljesen kifordultak magukból.
Azt sem tudom sírjak e vagy nevessek.

Túl vagy a történteken.
Felfogtad miért dolgozom.
Még pozitívabb lettél, mint azelőtt.
Emellett férfivá váltál.
Nem voltam itt, hogy lássam.
A tegnapi részeg esténken hozzám is vágtad ezt.
Akkor könyörögtem a bocsánatodért.
Egy dolgot kértél cserébe,
Írjam le, mit érzek.
Megígértem, de őszintén reméltem, reggelre elfelejted.
Belesétáltam a csapdádba.
Ugyanis itt vagyok és körmölök, mint egy jó diák.
De most is csak köntörfalazást kapsz.
Pedig csak túl kellene esnem rajta.
Gyorsan letépni, mint a sebtapaszt.
Miért nem vagyok képes rá?

Talán, mert a hosszú út után hazaérve,
Te megöleltél és azt mondtad: „Mostantól, maradj itthon bátyó!"
Szembesültem a hiányoddal, amint megcsapott az illatod.
Az érintéseid, a nap első meleg sugarai voltak a kemény telet követően.
Felolvasztottál a magam alkotta jégveremből.

Mondd, tudsz róla, ha zavarba jössz, beletúrsz a hajadba?

Vagy öt percig bámultalak, nem hibáztatlak érte.

Viszont fogalmad sincs, milyen jól esik ez a reakció tőled.

Hosszú ujjaid eltűntek kusza, sötét barna tincseid között.

Újra és újra.

Talán most figyeltelek meg eddig a legjobban.

Sokat nőtt a hajad.

Tetszik.

Rajtad minden tetszik.

Miért sütöd le a tekinteted?

Miért pirulsz el attól, hogy vizsgállak?

Tudnod kellene mennyire csodálatos vagy.

Annyira gyermeki és tiszta.

Én meg...

Most is..

Vágyom rád.

Gyülölöm magam érte, de csak a szívem képes eldönteni kit szeret.
Sosem láttam magam előtt mást, csak téged.
Bennem már akkor eldőlt, mikor az életem részévé váltál.
Sokszor imádkoztam, hogy elmúljon.
De nem tudlak nem szeretni.

Mégis milyen bátyj vagyok én, hogy szerelmes vagyok a saját kisöcsémbe?

Csapnivaló testvéred, Taehyung."