Vakszerencse

Csendes szobában üldögélt egy fiatal férfi. Nem mozdult, nem mozgott, s nem is szólalt. Sétabotja, mint hűséges barátja, díszelgett a szék karfájára támaszkodva, éppen pihengetett, mint gazdája. Egyszer csak hangos telefonhívás csörrent a kis, szűk szobában és zavarta fel a csendet. A fiatal férfi a telefonért nyúlt, a füléhez tartotta majd megszólalt:

-Halló?

Egy ismeretlen női hang szólalt meg a telefon másik oldalán:

-Jó napot...

Köszönt a hölgy, megtört, reményveszett hangon.

-Miben segíthetek hölgyem? Szinte éjjel-nappal itt vagyok.

Felelte a férfi, de ez természetesen nem volt igaz, mert mint mindenki más, ő is csak egy ember volt, akármennyire is szerette az állását.

-A segítségére lenne szükségem...

Felelte a hölgy.

-Ugyan miben segíthetek?

Kérdezte a férfi. A cselekményeket furcsa csend követte, amin a férfi maga is meg volt lepődve. Általában ilyenkor mindenki elsírja búját-baját de ez egy kivételes eset volt, mert a hölgy bár nem tudott megszólalni, mégis próbálta megtörni azt a furcsa csendet, halk szuszogásával. Egy-két perc elteltével megszólal a férfi bátran.

-Itt van még hölgyem?

-Igen...csak adjon még egy percet, ha lehet.

Felelte a hölgy.

-Kérem, csak nyugodtan. Nem kell sietni egyáltalán.

Felelte a férfi nyugtató hangjával.

-köszönöm...

Udvariasan próbált tekinteni a kétségbeesett hölgy, a vonal másik végén hallgató férfira, de itt csak egyetlen lehetőség volt számára. Meg kellett szólalnia! Egy-két heves légzéssel később, ismét megszólal a hölgy.

-Kata vagyok!

Elégedett hanglejtéssel folytatta, bíztató kis beszédét a férfi.

-Örülök, hogy ismerhetem Kata! Én Gábor vagyok, és mondja csak meg nekem kedves Kata, miféle probléma ösztönözte ennek a telefonvonalnak az eléréséhez? Miért keresett meg?

A hölgy megnyugodott egy kicsit és megpróbálta elmesélni a problémáját.

-Köszönöm, hogy ilyenkor is tudott engem fogadni...Tudja most nem nagyon számíthatok senkire sem. A férjem nagyon megvert és most bezárkóztam a mosdóba, jelenleg üvölt és csapkod kint. legalább most biztonságban vagyok...egy kis időre.

A férfi csodálkozva kérdezte, hogy mégis miért őt hívta egy ilyen esetben, de a nő csak hallgatott és hallgatott. A férfi vette a bátorságot és csak azért sem hagyta annyiban az ügyet, meg kellett kérdeznie tőle.

-Maga hogyhogy, ezt a számot hívta? Ne értsen félre, én szívesen segítek, hiszen ez a dolgom, de ebben az esetben nem hiszem, hogy bármit is tudnék kezdeni a férjével. Inkább a rendőrséget kellett volna hívnia.

A hölgynek lelassult a légzése, úgy nézett ki, hogy megnyugszik és a körülötte lévő csapkodás, rombolás abbamaradt.

-Őszintén szólva, ebben a helyzetben már csak erre a vonalra vágytam úgy igazán. A rendőrséget nem szeretném belevonni ebbe, tudja én sem voltam mindig becsületes.

Felelte a hölgy. A férfi rövid gondolkodás után, úgy érezte, hogy megpróbál tenni valamit az ügy érdekében.

-Szóval Kata, meséljen kérem magáról egy kicsit. Ahogy a hangjából levettem, eléggé frusztrált és megtört.