Démoni vér

Első fejezet

Mióta az eszemet tudom, bujdosnom kellett. Míg ikertestvérem iskolába járhatott, nekem otthon kellett maradnom. Évekig nem járhattam iskolába, egyszerre sosem jelenhettünk meg ugyanazon a helyen. Ennek egyetlen oka volt. Míg Hanna, a húgom átlagos ember volt, mint a szüleim, én elfajzott voltam. Már tipegő koromtól kezdve tudták a szüleim, hogy el kell rejteniük. Ha egyszer felébred bennem a démon, veszélyes leszek az emberekre és magamra is.

Évekig tanították, hogyan kezeljem az indulataimat, hogy amikor elérkezik az idő, ne okozhassak kárt magamban. Még azt is megengedték, hogy befogadjam Kormit, a kis fekete kóbor macskát, aki sokszor egyszer csak megjelent óvodás koromban. Lassan tizenöt éves lesz és még mindig olyan egészséges, mint tíz éve.

Reggel a tükörben belenéztem mézbarna szemeimbe, majd vettem egy mély lélegzetet és gesztenyebarna hajam laza kontyba fogtam. Ez lesz új életem kezdő napja. Kormi hozzádörgölőzött a lábamhoz.

-Hát te merre jártál szépségem? - Csak egy ásítás és egy apró nyávogás volt a válasza.

Felemeltem, majd a vállamra véve vakargattam a fejét, míg visszamentem a szobámba.

Első nap az iskolában. Az évek alatt rengeteg iskolába jártam, így kezdetben ez is csak egy volt a sok közül. Apám munkájának természete miatt évente költöztünk át máshova.

Ő egy Vadász.

Ahová megyünk, ott a titokzatos eltűnések és halálesetek száma hirtelen megugrik. Az elfajzottakat irtja, akik veszélyesek a társadalmunkra. Még egy elfajzottal sem találkoztam, de a leírtak alapján nem is akarok. Reménykedem, hogy anyáék tévednek és nem rejtőzik bennem démon.

Nem egyszer fordult már elő, hogy kétszer is helyet kellett változtattunk év közben, mikor forró lett apám talpa alatt a talaj. Sokan bosszút forralnak a családunk, vagy inkább a Vadászok szervezete ellen. Több országot is végig jártunk már így, ezért eddig egy igaz barátot sem tudtam szerezni. Kivéve itt. Kicsivel több, mint egy éve költöztünk ide, és egy darabig még biztosan maradni is fogunk, mivel ez az utolsó évem, mielőtt egyetemre mennék.

Rejtőzködnünk kell, nem szabad felhívni magunkra a figyelmet. Ezért nem is tudhatják meg, hogy Hanna a testvérem. Az ő nevén írattak be az iskolába, míg ő otthonról tanul. Ezen a helyen rajtam volt a sor, hogy iskolába járhassak.

Szerencsére, már ideköltözésünkkor sikerült beilleszkednem. A városban a srácok mindig kint bandáztak az utcákban, én pedig egyik nap "véletlenül" arra sétáltam. Végül sikerült beilleszkednem, majd a csapat tagja lettem az előző tanévben.

Hónapokba telt, mire sikerült beilleszkednem. Az elején persze majdnem mindenki be akart csábítani a saját baráti körébe, ahogy ez lenni szokott az „újoncokkal", így sikerült ellenséget is szereznem. Nem igazán nevezhető annak, mivel csak az egyik, magát mindenkinél felsőbbrendűnek tartó csajról és a sleppjéről van szó. Ahogyan az lenni szokott, próbált engem is megfűzni, de ellenálltam neki, így az ellensége lettem. Szerinte. Én csak szimplán próbálom kerülni.

Márciusban összejöttem az egyik osztálytársammal. A babona szerint ez egyenes út a katasztrófához, de mi belevágtunk. Mi baj lehet? Legrosszabb esetben egyedül maradok – ez amúgy sem újdonság. Tudom jól, milyen egy szakítás, nem ez lenne az első az életemben. Félretéve a negatív gondolatokat, Tigris meg én kimondottan jól megvagyunk. Ezen felül a nővérével, Lunával is legjobb barátnők lettünk.

Na meg persze ott vannak még a többiek. Gabriel van most a legnagyobb kulimászban: összejött Karinával, az osztály önjelölt királynőjével.