A nagylányok nem sírnak

5. FEJEZET ♡

– Jól, köszönöm. Épp most vettem a kislánynak egy csomó mindent. A szobája tök üres, bútort kellene rendelnem – kezdtem. – Tervezünk menni a csajokkal.
– Biztos, hogy olyan gyönyörű lesz, mint te. Nagyon várjuk már – áradozott. Hát, eldobom az agyam. Én meg annak örültem, hogy felhívott. Nagyon ritka pillanatok egyike ez, szóval, ha hazaértem, felírom a hűtőre. Időközben elmesélte, hogy nagyon tetszik nekik a lakás, csak még szokatlan. Tizenöt percig beszéltünk, és lerakta azzal az ürüggyel, hogy most ő készít vacsorát anyának. Az apukám visszatért a régi önmagához? Jólesett, hogy felhívott, hogy érdeklődött felőlem. Jártam volna még az üzleteket, de nehezek voltak a szatyraim, és inkább elindultam haza.
Félve nyitottam ki az ajtót, de amikor megpillantottam az ismerős cipőket az előtérben, egyből jó kedvem lett. Meglepődtem, szóhoz sem jutottam, amikor megláttam, hogy Ari, Gergő és a szerelmem beszélgetnek a konyhában. Te jó ég! Megöleltem, és elkezdtem nekik mutogatni, hogy miket vettem. Ari szerint minden cuki, a férfiak meg nem értenek hozzá. Bementem Bori szobájába, az ürességbe, és letettem a többi szatyor közé a friss zsákmányt, majd visszamentem hozzájuk. Lazán leültem a szerelmem mellé. Nem akartam a többiek előtt nyáladzani, pedig csak arra vágytam. Gergő nagyon kedves, vicces és közvetlen volt. Arira néztem, aki furcsán bámult vissza rám. Egymásra néztünk a nagy Ő-vel, és arra jutottunk, hogy kettesben hagyjuk őket, így bevonultunk a szobámba.
– Te hogy kerültél ide? Nem is szóltál.
– Direkt. Meglepetés vagyok – vigyorgott, miközben simogatta a hasamat.
– Nem szeretem a meglepetéseket. Arianáék ugyanúgy filmeztek, mikor megjöttél?
– Aha. Meglepődtek és tájékoztattak, hogy nem vagy itthon.
– Igen, mert vásárolhatnékom volt. Muszáj volt vennem valamit, különben hülyét kaptam volna egyedül. Alig vártam, hogy itt legyél – mondogattam, miközben ledőltünk az ágyra. Még nem akartam semmi olyasmit művelni, mert már említettem, hogy minden kihallatszik. Egyre nehezebb minden, ahogy nő a hasam. Bárcsak már a másik szobában aludhatna a kisbabám. Le sem venném róla a szememet. Elkezdtünk beszélgetni Boriról, az Ő dolgairól, mire valaki kopogni kezdett az ajtón. Melltartóban voltam, de gondoltam, hogy Ari az, ezért kiszóltam, hogy jöjjön be.
– Megzavartam valamit?
– Úgy nézünk ki? – kérdeztem vissza vigyorogva.
– Majdnem – nevette el magát. – Képzeld, most ment el. Annyira aranyos. Alig várom, hogy újra találkozzunk! Megértő nagyon, és... – akadt el a szava. Nem akarok ám zavarni!
– Maradj csak, én elmegyek tusolni – mondta a szerelmem, majd kiment.
– De rendi – vágta rá Ari.
– Az, tényleg – mosolyodtam el. – Jaj, nagyon örülök nektek! És akkor ti jártok? Vagy mi van? Volt valami komolyabb is? Csók megint?
– Szerintem igen, együtt vagyunk, de konkrétan nem mondtuk ki. A csóknál nem jutottunk magasabb szintre, de az is olyan jó volt. Alig várom, hogy holnap este legyen. Beleszerettem – jelentette ki boldogan.
– Olyan aranyosak vagytok amúgy együtt – sikoltoztam, miközben megöleltem.
– Köszi, bébi. Neked meg olyan aranyos a pocid így póló nélkül.
– Bárcsak itt lenne már.
Miután Ari kiment, ledőltem az ágyra, és rápillantottam a telefonomra. Anya fejlődik, mert írt egy SMS-t, amiben ez állt: Hallom, jól vagy! Holnap gyertek, puszi. Ki nem hagynánk, csak ne nekem kelljen vezetni.
Megálltam a hatalmas tükör előtt a fürdőben, és csak bámultam magam. Felfoghatatlan, hogy nemsokára találkozhatok az angyalkával, aki a pocakomat bérli. Észre se vettem, hogy Ari behozott egy csomó szennyest, és elindította a mosógépet.
– Nem szeretem, ha benne maradnak sokáig, miután lejárt a gép. Fent leszel még? – kérdeztem.
– Nyugi, fent leszek. Nemsokára videózunk, és még le is kell tusolnom. Majd én kiteszem őket. Nem zavar, hogy itt vagyok? – nevetett.
– Miért zavarna? Nyugodtan csináld csak, én már megyek is – vigyorogtam, majd magamra csavartam a törülközőt.
A szerelmem a szekrény előtt állt, amikor beléptem a szobába.
– Itt van egy csomó olyan ruhám, amiket otthon kerestem.
– Vidd haza, ami nem kell – válaszoltam ingerszegény hangnemben.
– Nem merek beállítani ennyi ruhával. Mit szólna az asszony? – nevetett.
– Biztosan feltűnt már neki, hogy hétről-hétre kevesebb a cuccod odahaza, de mindegy – ráztam a fejemet. Valamire azt mondta, hogy olyan jó asszony az Ő felesége. Gondoltam rá, hogy kidobom a ruháival együtt, de inkább nekiálltam feszegetni egy számomra kényes témát.
– Majd én is készítek neked finom vacsorát, és én is jó asszony leszek.
Rám nézett, és szó szerint kiröhögött. A pofámba röhögött. Azon voltam, hogy pofán csapom, de inkább megcsapkodtam egy párnával.
– Maradj inkább más szakterületnél, baba.
– Tulajdonképpen minél is kellene maradnom? – húzkodtam a szemöldökömet. Erre már nem szólt semmit, csókolgatni kezdett. Aha. Maradjak ennél. Nagyon imádom. Minden érintésétől egyre boldogabb lettem. Esztétikus tud lenni egy kismama lilás foltokkal. Nagyon fájt, ahogy harapdálta a nyakamat. Azt nem garantálom, hogy karmolások nem lesznek a hátán, mert nagyon jó volt. Mondtam is neki, hogy reggel vessen egy pillantást rám. Holnap megyek anyáékhoz, és tele vagyok foltokkal. Még a kezemen oké, mert beüthettem, de a nyakamat hogyan ütöttem be? Ha valaki tudja a módszert, ne tartsa magában!
Reggel az első utam a fürdőszobába vezetett, mert hajat kellett mosnom. Nem volt kedvem megszárítani, úgyhogy kiültem az erkélyre, ahol Ari cigizett és kávézott. Beszélgetni kezdtünk, közben pedig dobáltam összevissza a hajamat, mert fésülködni próbáltam. Ariana megvető pillantással vetett rám.
– Mi van?
– Azt hallottam, hogy mit csináltok, de hogy néz ki a nyakad? – akadt ki. – És a vállad is?
– Most komolyan lehet mindent hallani? – húztam félre a szám. – Legközelebb megfojtom magamat egy párnával. Engem nem zavar, de anyámék nem néznék jó szemmel.
– Elég feltűnő.
– Szép lehetek – mondtam, majd elkezdtem az ablakban nézegetni magamat.
– Majd dobunk rá egy kiló alapozót. Mikor indulunk?
– Meg a hajam is ott lesz, szóval nem lesz gáz. Ebéd után, és estére haza is érünk.
– Nekem jó. Zoét hívd fel, mert elment dolgozni.
– Ja, persze, nemsokára felhívom.
Visszamentem a fürdőbe, hogy kivasaljam a hajam. A barátnőm bejött segíteni, mert tudja, hogy egyedül nehezen boldogulok vele. Felforrósodott a levegő a fürdőben, legalább negyvenszer levert minket a víz. A szerelmem még aludt, ezért nem is zörögtem a szobában, inkább az erkélyről felhívtam Zoét.
– Gyere haza lassan, mert anyám vár minket.
– Tizenegy után tudok, mert van egy-két dolog, amit el kell intéznem – válaszolta. Az úgy pont jó. Hajnali kilenc van, és már kész is a hajam, és fel vagyok öltözve alkalomhoz illően. Már csak a foltokkal kell kezdeni valamit. Berontottam Arihoz a szobába, és megkértem, hogy azonnal alkosson valamit rajtam. Kipróbált két alapozót, de mindkettő világosnak bizonyult. Eszembe jutott, hogy Zoénak biztosan van sötétebb alapozója, mert állandóan szolizik. Nem szoktam kérdezés nélkül elvenni senkitől semmit, de ez vészhelyzet volt. Hamar megtaláltam a neszesszerét, és hamar ráleltem egy sötétebbnek tűnő alapozóra. Rohantam a barátnőmhöz kezemben a zsákmánnyal. Határozott mozdulatokkal és egy nagy ecsettel dolgozta el a színt a nyakamon. Fixáltuk púderrel és spray-vel is, nehogy lefolyjon rólam a melegben. Miközben az sminktermékkel a kezemben rohangáltam, a szerelmem megállított a konyhában.
– De gyönyörű vagy.
– Semmi szép nincs bennem, se rajtam, viszont te nagyon jól nézel ki.
– Dicsérj még, baba – mosolygott, közben a hajamat a fülem mögé tűrte.
– Konkrétan megettél.
– Nem is látszik – röhögött. Pofán vágom.
– Már lefedtük ezzel – ráztam a kezemben az alapozót. – Hatásos lett?
– Mondom, hogy nem látszik – rázta a fejét.
Persze, hogy az erős fedésű alapozó sem segít eltüntetni a nyomokat. Hogy is gondoltuk?
– Majd valamikor jövök, elmegyek edzeni – nyögte be, és adott egy puszit.
Lekísértem az autóhoz. Sétáltam mellette hűségesen, amikor váratlanul elém állt, és megint eltűrte a hajamat.
– Normális fényviszonyokban eléggé látszik.
– Ne idegesíts már fel! – kiáltottam fel, majd behajoltam az autó tükre elé, hogy megnézzem.
– Ne haragudj – nevetett.
– Mindegy – húzta, meg a vállamat.
Zoé pontban tizenegykor belépett a bejárati ajtón. Megvártuk, míg ő is elkészül, közben megpróbáltam rávenni, hogy ezúttal vezessen ő. Nem kellett sokáig kérlelni, és borzasztóan hálás voltam neki. Elindultunk pont a legnagyobb melegben. Én ültem hátul, illetve félig feküdtem. Szeretek hátul ülni, mert feldobhatom a lábaimat az ülésre.
– Imádom ezt az időt! – ordibáltam.
– De jó neked! – hangzott el az ironikus mondat mindkettejük szájából.
Hatalmas forgalom volt végig, mindenki ment a Balatonra. Jóval több időbe telt, mire odaértünk. A liftet akartuk használni, de nem működött. Gondolhatjátok, mennyi kedvem volt a negyven fokban lépcsőzni terhesen. Anyám már az ajtóban várt minket. Főzött egy csomó mindent, de kinek volt kedve enni ennyi lépcső után? Apa még nem volt itthon, valamit el kellett intéznie a városban. Anya csak azt hajtogatta, hogy milyen szép a pocim. Szóba jött a következő vizsgálat, amitől már előre kirázott a hideg.
– Ez a sok tetoválás nem igaz, hogy nem fájt – rázta a fejét anya.
– Sőt még élveztem is, ahogy szaggatja a bőrömet a tű – válaszoltam vigyorogva, ő pedig nekiállt nevetni.
– A vérvételeket is muszáj kibírni.
– Az sem rossz, de túl sokszor kell mennem.
Régebben mindig padlót fogtak a szüleim, amikor újabb tetoválással tértem haza. A fültágítómat egyenesen rühellték, a piercingemet viszont könnyebben fogadták. Mindenkitől azt kellett hallgatnom, hogy elcsúfítom magam. Nem bántam meg semmit, viszont a fültágítót már legalább négy éve nem hordom. Mindenki rácsodálkozik a fülemen maradt lyukra. Nem volt nagy, csak két centis volt. Azt bántam meg ezzel kapcsolatban, hogy akkoriban nem tágítottam nagyobbra.
Megvártuk, hogy apa megjöjjön, addig nem álltunk neki enni, nem mintha bármelyikünk éhes lett volna. Ültünk az asztalnál, amikor anya rám szólt, hogy:
– Kösd már össze a hajad! Nincs meleged?
– Tőled örököltem ezt a hajmennyiséget. Ezúton szeretném megköszönni, anyukám – vigyorogtam.
– Nekünk kell vasalgatni neki! – nyavalygott Ari, hogy terelje a témát. Nagyon tudnak kamuzni és színészkedni, ha a helyzet megköveteli.
– Hát, akinek személyi fodrásza van... – húzta meg a vállát Zoé.
– Hatalmas szerencse, hogy ilyen barátaid vannak! – mosolygott anya.
– Az biztos – válaszoltam, majd ráhajtottam a fejem Ariana vállára. Jól jött, hogy a barátaimat kezdték el faggatni, mert rólam leakadtak. Tényleg jó fej volt most anya, de kivételesen apa is. Hiába volt bőven téma, csak a szerelmemre tudtam gondolni. Minden pillanat, amit együtt töltöttünk idáig, beleégett az emlékezetembe. Kész szenvedés az életem mellette. Az a baj, hogy ez a szenvedés túl édes ahhoz, hogy lemondjak róla.
Maradt egy kevés időnk, szóval kitaláltam, hogy menjünk le a partra, és Ari csinálhatna rólunk képeket. Még szerencse, hogy általában magával hordja a kameráját. Direkt nem autóval mentünk, hogy ne kelljen parkolóhelyet keresni. Normál tempóban negyedórára volt a part. Sokan jöttek-mentek fürdőruhában, úszógumikkal és matracokkal. Nem tudom, mit lehet élvezni ebben a koszos vízben. Ari csinált rólunk rengeteg képet. Megígértem anyának, hogy előhívatom a fotókat, hogy én lehessek az új tapéta a falon. Elindultunk vissza, mert nekünk jelenésünk volt a fővárosban. Ari találkozik Gergővel, Zoé Benjivel, engem pedig várt az ágyikóm. Megint egy napról van szó, amit nélküle kell töltenem, és nem bírom. Teljesen megszűnik a másik felem, mikor nem tudok róla semmit, nem tudunk beszélni, és találkozni se. Ilyenkor nem találom a helyem a világban. Amikor velem van, akkor pedig rájövök, hogy Ő jelenti nekem a világot.
Könnyes búcsút vettünk a szüleimtől, és elindultunk haza. Fura, hogy hátrahagyták az eddigi életüket. Tudom, apára tényleg ráfért a környezetváltozás, mert nem volt magánál az elmúlt pár hónapban. Nagyon örülök, hogy nem haragszanak rám semmiért. Nem tudnám elégszer hangsúlyozni nekik sem, mennyire szeretem Őt. Számomra új értelmet nyert a minden szó. Tényleg jó sikerült ez a nap.
Olyan fontosak nekem a barátaim. Ha jellemeznem kéne a barátságunkat, akkor csak annyit mondanék, hogy igazi. Tűzön-vízen, jóban-rosszban egymás mellett állunk. Ez nem egy házassági fogadalom, viszont nélkülük már sehol sem lennék. Amikor már szavak nélkül megértjük egymást. Amikor a kezünket tennék tűzbe egymásért. Nagyon szeretem őket. Köszönöm, Istenem, hogy ilyen csodálatos barátokat adtál, mert velük minden könnyebb. Az unalmas mindennapjaimat ők teszik színessé. Sajnos Arinak egy hét múlva vissza kell mennie. Rettenetes lesz, hogy megint elmegy. A következő találkozásunk időpontja karácsony lesz. Remélem, hogy Borka időben kibújik, mert akkor Ari is megismerheti. Előre sajnálom szegény gyerekemet, amiért ő is télen fog megszületni. Rohadt rossz, amikor másoknak nyáron van, és mindent csinálhatnak a szabadban, te meg télen a négy fal között ünnepled a szülinapodat.
Lassan, de biztos hazaértünk. Ariana kivett egy-két dolgot a táskájából, és már hívta is Gergőt, hogy megérkeztünk, szóval jöjjön nyugodtan fel. Zoé sem tett másképp, elrohant a barátjához. Nem akartam bunkó lenni, hogy nem is köszönök Gergőnek, de elmentem tusolni, aztán lefeküdtem. Nehezen aludtam el, mert csak kettőnkön járt az eszem.
Másnap reggel úgy döntöttem, hogy felhívom Alexet. Érdekelt, hogy mi van vele. Beszélgettünk, míg egyszer megszólalt, hogy:
– Tudom ám, hogy Arikának van barátja. Jól elcseszte – nevetett gúnyosan. Ezúttal én töltöttem be az őszinte haver szerepet, és megmondtam neki, hogy végtelenül bunkó.
– Így nem lehet viselkedni egy lánnyal, főleg, hogy elvileg nagyon jó barátok vagytok – akadtam ki.
– Már mindegy. Remekül érzem magam a barátnőmmel. Kinek hiányzik Ariana? – gúnyolódott. Szemtelenül bunkó. Alex egy nagyképű, bunkó pöcs.
– Cica, azért kíváncsi leszek, hogy a srác mit tud nyújtani neki, amitől boldog lesz – vágta rá.
– Cica kettő! Tudod, ők kibaszottul megértik egymást, és boldogok együtt. Mit kellene még nyújtania neki? – kérdeztem felháborodva.