Edző teremből tartok haza felé. Az előbb hívott apa ès haza parancsolt. A hangja nagyon elárulta magát. Ideges ès feszült volt. A hattèrben meg öt különböző fèrfi hangot hallottam beszèlgetni. Fogalmam sincs mit akarhatnak mivel , hogy adósságunk nincs az is biztos. Apa nem szokott alvilági dolgokat venni úgyhogy az is passz. Mindjárt kiderül. Felmegyek a verandára majd bemegyek ès egyből a nappaliba mentem mert ott hallottam a hangokat. Ahogy beèrtem meg is torpantam. Öt kibaszott izmos , helyes fèrfi ült a kanapèn. Apa is ott volt. A táska kiesik a kezemből így mindenki rám nèz. Ahogy az öt idegen vègig mèrnek èrzem , hogy valami kurva nagy hibát követtem el azzal , hogy haza jöttem ès nem menekültem el helyette. A szemükben valami csillogást veszek èszre ami nekem nem nagyon tetszik. Valami itt nincs rendjèn.
- Kicsim - állt fel apa ès hozzám jött.- Sajnálom.
Testem megfeszült állkapcsomat össze szorítom ès csak táskát kèzbe vettem majd a szobámba mentem. Jól be vágtam magam mögött az ajtót. Táskát el dobtam ès az ajtónak dölve földre csúsztam. Valahogy nem tudtam elkèpzelni azt , hogy eladott. Vagy csak simán elajándèkozott. Fel sem tudom fogni.
- Mark menj fel hozzá ès nèzd meg , hogy jól van - hallok meg egy nagyon mèly fèrfias hangot.
Hideg kezdett futkósni a hátamon. Sóhajtva keltem fel a földről mire kopognak.
- Gyere - szóltam ki.
Ágyamhoz megyek ès oda le ülök. Nyítodik az ajtó , de nem nèzek oda inkább leveszem a cipőmet. Be csukta az ajtót ès hozzám jött majd ölèbe ültetett oldalasan. A szobára vèdő ès hangszigetelt burkot tettem. Nem kell , hogy apám hallja amit beszèlgetünk. Vállára hajtóm a fejem ès be szívom kellemes parfümje illatát.
- Minden rendben ?- ölelt át ès combomat kezdte simogatni.
- Ha az annak számít , hogy eladtak akkor minden okè - sóhajtok.
Fel nevet.
- Ebben mi olyan vicces ?- nèztem rá mèrgesen.
- Hát igazából nem adtak el - nèz rám.
- Mi ?- zavarottam össze.- De akkor mièrt vagytok itt ? Apám nem szokott alvilági dolgokban rèszt venni.
- Tudjuk a srácokkal - bólint.- De mi miattad vagyunk itt. Megtetszettèl nekünk ezèrt vagyunk itt.
- Viccnek is rossz - fintorógtam.- Kinek kellenèk ? Nektek ? Akiknek minden ujjára akadna egy nő ?
- Te is olyan lány vagy aki várja a szőke herceget fehèr lovon ?- fintoróg.
- Nem èppen. Nincs olyan. Max a könyörtelen valóság ami inkább vonz mint az álmodozás - mondtam.
- Hmmm..... Vissza tèrve a kèrdèsedre igen nekünk kellesz. Mindegyikünk talált benned valamit amit nem szabadna elengedni mert akkor az lenne a legnagyobb hülyeség a világon - mondta vègig a szemembe nèzve.
Csönd telepedett ránk ahogy egymás szemèbe nèztünk. Egyikönk sem törte meg a csendet csak meg babonázva nèztük a másikat. Hiába vagyok az aki ès most simán el tudnèk menekülni úgy , hogy soha ne találjanak rám valamièrt nem tettem. Vègül a szemezgetèsünket apám lèptei ès ajtó ki csapodása jelezte , hogy vège. Egyszerre nèztünk oda , de èn inkább semmilyen arccal ahogy Mark is.
- Itt meg mi folyik ?- kèrdezte szúrós szemmel nèzegetve Markot.
Felmordúltam ezzel jelezve nem tetszèsemet.
- Közöd ?- kèrdeztük egyszerre Markkal.
Idegesen el trappolt vissza a többiekhez. Vègül egymásra nèztünk kèrdőn mire zavaromban inkább nyakába temettem az arcom. Èreztem , hogy mosolyog rajtam.
- Pakolj össze ami kell addig lent leszek. Ha kèsz vagy akkor szólj - puszilt a hajamba.
- Okè - szívtam be utolsónak illatát.
Fel álltam az őlèből majd egyedül hagyott így becsukta az ajtót. Böröndömbe be pakoltam az összes ruhámat így egy nagy böröndben el is fèrtem. Egy közepes nagyságú sport táskába bele raktam a többi cuccomat ami töltő , smink táska , fogkefe , fogkrèm. Ahogy vègeztem elmentem fürődni mivel az rám fèrt. Vègül egy rővid nadrágot vettem fel ami már nagyon rövid volt hozzá meg egy fekete átlátszó haspolót vettem fel így alá meg a fekete fehèrneműm vettem fel. Hajamat le engedve hagytam majd felvettem a fekete vászon csipőm. Telefont zsebre raktam ès táskákat megfógva le vittem. Feszült csend volt mire ki vágódott az ajtó ès a fűstőlgő bátyám jött be rajta. Ő kivètelesen ember.
- Nem vihetitek el !- jelenti ki.- Csak a holtestemen keresztül !
Mind az öten fegyvert fogtak rá. Az arcuk komoly ès rezenèstelen volt.
- Nincs ellenük semmi esèlyed - ráztam meg a fejem.
Bátyám szikrázó szemmel nèzett rám.
- Te ennyire hülye vagy vagy csak álom világban èlsz ? Tudod kik ők ?- jött közelebb hozzám.
- Mindenki ezen a világon ismeri az őrdőngös ötös. A legnagyobb maffia vezèr fejek a világ minden egyes pontján - közeledtem felè èn is.
- Nem fèlsz , hogy te is egy kurva leszel ? Hogy olyan leszel mint ezek ?- akad ki.
- Nem ezek hanem ők !- szíszegtem.
- Bár mindig is egy hülye kurva voltál úgyhogy nincs veszteni valód - mondta gúnyosan.
Az egyik fèrfi már mozdult is volna , de a másik nègy lefogták őt.
- Mond mèg egyszer , hogy kurva vagyok ès esküszöm az egèsz világra , hogy megöllek - mondtam.
- Jaj de fèlek - nevet fel.
Ès itt kattantam be. Oda mentem a lefogott fèrfihoz majd kivettem a pisztolyát ès nem haboztam bokájába lőttem ahogy mentem vissza hozzá. Fájdalmasan fel ordítva terült el a földön.
- Normális vagy bazdmeg !?- akad ki fájdalmasan.
- Teljesen - lőttem a vállába mire megint fel kiáltott.
- Kurva szádat - lőttem a combjába.
Ahogy elhagyta az ilyesmi a száját úgy lőttem mindig máshova. Apánk csak fal fehèren nèzte vègig amit csinálok. Már tocsában feküdt így az utolsó golyo volt már a tárban. Jól el szórakoztam.
- Utolsó szavad ?- èrdeklődtem.
- Dögölj meg - köpött volna le , de kancsi volt.
- Lányom ne tedd ezt. A bátyád - állta el a kiállítás apám.
- Igaz is - mentem be a konyhába majd letöröltem a pisztolyt ès vissza mentem , s apám kezèbe adtam ès így kènyszerítettem arra , hogy a fiára fogja.- Ès most szèpen együtt meg öljük őt.
Ellenkezni próbált így hamar a fejèben landolt a golyó. Sírva fakadva tèrdelt le elè èn meg hátra lèptem egyet ès csak mosolyogtam. Ès tudjátok mit ? Nem volt lelkiismeret furdalásom.
- Szèp volt - suttogta a fülembe a mèly hangú Isten.
A hideg megint ki rázot. A pihèk hátamon vigyázban álltak a hangja hallatán. Nyakamba csókolt majd vállamat megfógva vezetni kezdett kifele. Nem elenkeztem csak hagytam , hogy vezessen. Kièrve egy matt fekete , sőtètitett ablakú gondolom golyó álló Mercedes állt a ház előtt. Előtte ès utána is állt egy úgyan olyan kocsi. A táskákat már a csomagtartóban voltak ès a srácok is a kocsiban ültek. Be ültem èn is mire akkor láttam meg , hogy körben ülèsek voltak így közèpen volt hely. Ès neki vágtunk az útnak.
- Aludj csak szèpsègem. Hosszú lesz az út - mosolyog rám Mark.
- Mennyire hosszú ?- èrdeklődtem.
- 12 órás - válaszolta a mèly hang mellettem.
Meg borzongtam a hangja hallatán. Istenem mièrt versz ? Mit ártottam èn neked. Èreztem magamon az öt szempárt. A gyomrom görcsbe állt ès a szám szèlèt kezdtem harapdálni. Ideges voltam ès feszült , de nem a következmènyektől , hogy mi lesz velem hanem a vágytól amit ebben a pillanatban èrzek. A testem melege már belül ègetett ès azt hittem bármelyik percben fel gyúlladók. Ez nem normális.
