Wish I were...(Kozume KenmaXReader)

IX.

-Jó, csak olyan furcsák voltatok!-nézett rám szomorúan-Néha annyira rosszul érzem magam, ha látom milyen közel vagytok egymáshoz!-nem nézett szemembe, sőt mindenhova nézett csak rám nem

-Féltékeny vagy?-suttogtam arcát vizslatva-Nincs miért hidd el! Barátok vagyunk!-húztam magamhoz egy ölelésre-Nincs miért aggódnod! Hogy köztünk legyen valami annak annyi esélye van mint, hogy győzz ellene valamelyik játékba!-mosolyogtam rá kicsit bíztatóan.

-Biztos? Nem akarom, hogy minden tönkre menjen!-tolt arrébb magától és arcomat vizsgálta bánatosan, válaszként pedig bólintottam

-Végre, hogy megtaláltalak titeket!-csapta össze kezeit hatalmas mosollyal Yamamoto, de az Ő arc kifejezését a mellette toporgó Kenma és Morisuke nem osztotta-Valamit megzavartunk?-huzogatta szemöldökét sokat sejtető vigyorral arcán

-Dehogy! Már mutatom is hol a hajszáritó!-futottam a fiú elé szobám felé vezetve. A többiekről szinte tudomást sem akartam venni, így csak rohantam kézen fogva Taketorával.

-Mit csináltál előbb a kapitánnyal?-mondta ugyan azzal a perverz arckifejezésével már a padlón csücsülve míg szárítottam haját. Néha azt hiszem tényleg az anyjuk vagyok, amennyi hülyeséget meg kell értük csinálnom

-Csak beszélgettünk, már éppen jöttem volna vissza neked segíteni!-válaszoltam közömbösen, tudtam többet gondolt bele, ahogy a Fukurodanis barátaink is

-Aha, értem értem!-arcáról pedig leolvasható volt, hogy ja persze el is hiszem-Jössz te is ma?-erre csak egy perszét hümmögtem és lekapcsoltam a gépet

-Majd azért fésülködj meg!-borzoltam össze haját és vissza pakoltam táskámba-Kik jönnek tőlünk?-néztem le rá, majd fel segítettem a padlóról

- Mindenki, de Nobuyuki hülyeségnek tartja, majd valahogy rá veszem, hogy jöjjön!-pacsizott le velem és már készült is elhagyni a szobát-Ha bárki a közeledbe megy, majd megvédelek! Tudom mennyire idegesít amikor az összes fiú rád csorgatja a nyálát! De ilyen ez a reménytelen virsli parti!-nevetett hangosan és végül tényleg kiment

***

-Most ezt halál komolyan kérdezem, de honnan szedtetek alkoholt? Tudtommal még mindegyikőtök túl fiatal hozzá!-cikázott tekintetem a Fukurodanis fiúk között, míg Bokuto tekintete mindent elárult, amint Konohára nézett-Annyira tudtam, hogy te voltál!-fogtam fejemet nevetve-Hogyan és miért?-szegeztem most már egyenesen Akinorinak kérdésem

-Egyszerű és nagyszerű válaszom van erre! Csak még ki kell találnom!-mosolygott rám ártatlanul-És a kapitány ötlete volt!-tette hozzá egy fokkal halkabban

-Jó! Mindegy! Nem érdekel, de jegyezzétek meg, hogy ha valamelyik felnőtt megtalálja és le lesz mindenki szidva rögtön be árullak titeket!-jelentettem ki és elvettem egy szeletet a mostanra hideg pizzából

-Na de [Név]-chan!-húzta el nevemet nyűgösen  a két tettes. Már rég elkezdődött úgy mondd az össze jövetel, ami inkább hasonlított egy nagy pizsama partira, mint egy bulira

-Kenma, ha majd vissza akarsz menni megyek veled, nem hinném, hogy olyan jó lesz mint képzeltem!-ültem le az említett mellé, aki még mindig játszott-Egyél!-tartottam elé a pizza szeletet, amiből szó nélkül harapott egyet, majd én is folytattam az elfogyasztását.

A többségben már volt egy minimális alkohol és a szobában kellemesen megült a punnyadt levegő, amit a körübellül egyszerre a szobában tartózkodó húsz-harminc ember okozott. Eddig mindenki csak beszélgetett és élvezte a Kuroo és Bokuto által össze válogatott zenék dürüzsölését. Ez pedig úgy ment nyolcig amikor valaki felkiáltott, hogy na de most játszunk is már valamit, és ennek a kijelentésnek köszönhetően valamiért kissé szét széledt a tömeg így már jóval kevesebben tömörültünk a helységben