-Most inkább nem szólok közbe, hogy azt hittem én vagyok a legjobb barátod!-tartotta fel védekezően kezeit-De nyugtat, hogy második helyen ott vagyok!-húzta ki magát büszkén. Szem forgatva vállba veregettem ezzel jelezve neki, hogy téved-Tudtam! Tudtam, hogy Morisuke elrabolta a szíved!-kiabált a bolt közepén
-Tévedsz, Nekomata az egyetlen aki igazán szeret és ez velem is így van! Csak érte dobog a szívem!-legyezgettem magam drámaian. A felettébb gyerekes beszélgetésünk közben róttuk a sorokat és ahogy azt már kicsinek is elsajátítottam magyarázás közben bele-bele dobtam néhány dolgot a kosárba, persze a fele nem kellett, a dínós rágón és a tíz doboz Pockyn kívül!
-Vigyázz Kenma nehogy féltékeny legyen! Miután tegnap leteperted!-kezdte szítani közöttünk a feszültséget. Sokszor viccelődtünk ilyenekkel, de hangja mindig más lett, ha komolyan gondolt valamit és ahogy mindkettőnket ismertem a konfliktus kerülés nem a mi asztalunk volt. Ebben a helyzetben pedig hangja olyan hangszínben csengett, hogy egy tized másodperc alatt felhúzott.
-Látom egyre rosszabb a látásod és még hülyülsz is! Ha nem emlékeznél elestünk, nem mellesleg nem én voltam akinek kellemes volt az érkezése!-próbálj nyugodt maradni, nem kell sem a kis boltnak, sem két Fukorodanis barátunknak, legfőképpen meg nekünk sem egy veszekedés most.
-Mintha nem tetted volna! Csak rátok kell nézni, mint két házaspár! Egymás nyakán lógtok egyfolytában!-emelte fel hangját, amire már a másik két fiú is felfigyelt
-Nem tudom észre vetted e, de most is veled vagyok nem vele!-forgattam szemeimet ismét még kis ideig tűrve hülyeségét-Amúgy meg attól még hogy mindenki magából indul ki, mint te én nem tenném!-igaz hazudtam, de egy jó össze veszést soha nem tudtam kihagyni. Mindkettőnk keze már ökölbe szorítva várta ki lesz a merészebb egy verekedésre, ami szint úgy nem volt szokatlan nálunk. Bár ez többségében arról szólt, hogy én ütöttem Kuroot míg Ő ordibált velem és próbált még jobban megsérteni, de sokszor vissza ütött Ő is. Félre értés ne essék, ettől függetlenül nagyon szerettük egymást, de a negatív értelemben lévő feszültség egy szó miatt is ki tudott alakulni köztünk, csak Kenma tudott minket le nyugtatni.
-Oké oké!-állt közénk Bokuto és Akaashi-Nem igazán figyeltem mi a vita tárgya, de ezt ne most és ne itt, ha lehet akkor meg ne is így beszéljétek meg!-oktatott ki minket jóindulatúan Akaashi-Most szépen kezet fogtok és elfelejtitek mára az egészet, holnap szépen le ültök és megbeszélték! Ismétlem, beszéltek! Nem veszekedtek!-cikázott tekintete köztünk válaszul pedig bólintottunk és kezet fogtunk, majd megöleltem
-Bocsánat! Nem gondoltam komolyan!-motyogtam mellkasába és vissza futtattam miket is mondtam, majd meg is bántam
-Semmi baj! Én is sajnálom!-óvatosan eltolt magától, hogy szemembe nézhessen-Szent a béke?-nyújtotta felém kisujját amelyet össze akasztottam enyémmel és már olyan is volt minden mintha meg se történt volna
-Düh kezelés terén van még mit tanulniuk!-nevetett fel vidáman Bokuto és kezünkbe nyomott két-két táska élelmiszert és kitessékelt a boltból
-Akkor nem viszel megint a hátadon!-szomorodtam el felnézve a mellettem bandukoló Bokutora aki tettetett szomorúsággal megrázta a fejét
-Majd legközelebb!-rántotta meg vállalt szórakozottan
-Hé! Ki mondta, hogy lesz legközelebb? Ő a mi menedzserünk! Nem mellesleg meg az első számú rajongóm!-húzott magához közelebb Tetsuro
-Ha nem tudnám, hogy nem vagytok testvérek, meg nem mondanám hogy csak csapat társak vagytok!-jelentette ki Keiji nemes egyszerűséggel
आप पढ़ रहे हैं
Wish I were...(Kozume KenmaXReader)
फैनफिक्शनA tökéletlenül tökéletes szerelem és iskolai évek egy karnyújtásnyira voltak tőlem, mily meglepő csodával határos módon mindent sikerült elrontanom. De a múlton nem lehet már változtatni, ugye?
VIII.
शुरू से प्रारंभ करें:
