Facility

εℓรσ̋ ૨έรƶ

Az islokai év első napja mindíg a legnehezebb. Az ébresztő óra fejfájdító hangjára kelni, kialvatlanság miatt újra és újra visszaaludni, míg ráébredsz, hogy már nincs értelme felkelni, mert a tanítás már rég elkezdődött ; nélküled.

Bár ez most nem így történt. Teljesen másképp kezdtem...

Fél kettő van és nem jön álom a szememre. Az ágyba forgolódok azon gondkodva,hogy cseszhettem el ennyire az életem.
Gondolatmenetemet a telefonom pittyogása szakítja félbe és felvillan fajta az üzenet

Dia: Black. Fél óra.

Na szuper. Ez a nap sem indulhatna jobban.

Nagyjából 15 perc elteltével le is értem a bárba, ahol Diana elméletileg már várt, bár sehol nem láttam a barna szempárt szőke hajjal társítva.

'Mindegy. Azt mondta fél óra, szóval addig még van 10 percem. -gondoltam és a bárpult előtt felültem az egyik székre.

-Két Whiskey-t. -dünnyögtem a pultosnak, aki pár másodperc elteltével elém helyezte

A poharak tartalma nem sokáig maradt a helyén, mindkettőt gyorsan lehúztam és rágyujtottam egy szál Winston-ra.
Füstölés közben a telefonom megcsörrent és a kijelzőn Diana neve villogott élesen

Én: Miva'? Aszittem' elfelejtetté' jönni

Dia: Te részeg vagy?!

Én: Méghogy részeg? -botorkáltam - Dehogy! -nevettem hangosan a telefonba

Dia: Mindegy.- tartott egy kis szünetet -Változott a terv, nem tudok elmenni -mondta halkabb hangnemben

Én: Mé'? Van valami baj? -kérdeztem, bár már azt sem tudtam, hova kellett volna mennie

Dia: Itt van H. Le kell tennem. Majd hívlak.-nyomta ki a telefont

-Emmeg' mi vót? - röhögtem hangosan ahogy elővettem mégegy szál Winston-t

-Kihez beszélsz fiam? - kérdezte egy mély hang a hátam mögül, majd mikor megfordultam, társult egy 60-as körüli férfi arca is a hanghoz

-Magamhó'.-mondtam bunkón, majd felálltam és elindultam volna az ajtó felé, ha valaki vissza nem ránt a karomnál fogva

-Na gyere, kisfiam.- vigyorgott a fogatlan öreg férfi és éppen készült lekeverni nekem egy öklöst, ha valami, vagyis valaki félbe nem szakítja

-Hagyd.-mondta kifinomult, egyenletes hangnemben a férfi. Magas és izmos karjait egy fekete szövetkabát fedte, barna göndör haját pedig egy fehér kalap. Szemei smaragdzölden villogtak az imént még engem üldöző férfira, aki e szó hallatán megállt tevékenységében, és letérdelt.

-Uram. Kérem, bocsásson meg!-könyörgött az idős ember - Félreértette a szituációt, én csak....- pillantott rám - Nem akartam tiszteletlen lenni.

-Joe, Mad - mutatott a férfira, a két férfi karjánál megfogta a földön térdelő embert, és kivitték a bárból.

-Te meg ki vagy? - néztem végig a magas férfin - Csaknem az őrangyalom? - röhögtem a képébe, erre ő elfintorodott és íriszei ismét lángba borultak 

-Egy szimpla köszönöm is elég lett volna. - suttogta ajkaimra perverz vigyorral, miközben a falnak nyomott -De...- húzódott el -Majd legközelebb, fiam. Még találkozunk. - kacsintott 

xxx

Az óra fél hatot mutatott, mikor az iskola felé vezető úton haladtam. Kicsit elhamarkodtam a dolgot, de ha egyszer az alvás már úgy sem fog segíteni. 

Már józanabb állapotban értem be az üres osztályterembe. Még jóformán a takarító sem volt bent, de valakinek ki kellett nyitni az iskolát, szóval gondoltam már van valaki az épületben. 
Ledobtam a táskámat és kimentem az udvarra elszívni néhány szálat. 

Dia: Ma nem megyek be. -kaptam az üzenetet

Dia: Ne kérdezd miért,csak nem tudok menni. -jött az újabb üzenet

Nem válaszoltam semmit, csak megnéztem.

xxx

A takarítónő most érkezett meg, és mivel látta, hogy kint cigizek, rögtön odarohant hozzám, és dühös tekintettel díjazott

-Shawn fiam, ezt mégis mire véljem? - mutatott a szálra, amit számban csócsálgattam

-Semmire.- mondtam flegmán miközben a földre dobva elgyúrtam és elindultam az épületbe

xxx

A nap szarul telt. Valami új tanár jött az iskolába, elméletileg csak helyettesít, mert a matekos tanárnő várandós, így nem dolgozik pár hónapig, de vele ma nem volt órám, szóval csak a pletykákból tudtam meg róla pár lényegtelen dolgot, mint azt, hogy a lányok oda vannak érte.

Úton hazafelé azon gondolkodtam, vajon mi van Dianával, miért nem szólt egy szót sem az okáról,hogy nem jár suliba... Gondolatmenetemet egy ismerős hang szakította félbe, a magas , smaragdzöld szemű férfi a klubból.

-Hát ismét összehozott minket a sors.- húzta perverz vigyorra ajkait -Csaknem errefelé laksz? - kérdezte még mindíg vigyorogva

-Képzelje d...- kezdtem volna, de aztán eszembe jutott, hogy ha megtudja, hol lakom, bármire képes lehet. -Semmi köze hozzá, Uram. -emeltem ki az uram szót

-Hogyisne lenne, drága fiam, hisz az osztályfőnököd vagyok. -jelentette ki mély, rideg hangon, amitől még a hideg is kirázott

-Tessék? - képedtem el -Nem hallottam tisztán. - ez lehetetlen 

-Jól hallottad, fiam.- mosolyodott el ismét 

-Úgy beszél, mintha egy hetvenöt éves öreg faszi lenne. -morogtam orrom alatt

-Vigyázz a szádra, mert még találkozunk- mondta higgadtan, miközben éles vigyor ült ki ajkaira és lassú, kimért léptekkel bement az épületbe

Ekkor még nem is sejtettem, ki ő és mit akar tőlem, de most már csak azt kívánom, bárcsak sosem ismertem volna meg őt.