ᴇʙᴏɴʏ-Ébenfekete (H.S)

• 12. •

Mielőtt még leültem volna elfogyasztani egymagamban az ételt, amit készítettem a lemezlejátszóhoz mentem, majd elhúzott ajkakkal válogattam a bakelitek között. Alig néhány percen belül ráleltem egy ismerős balladára, így azonnal megfogva azt, el is indítottam. Halkan dúdoltam, ahogyan figyeltem, miként pörgött a fekete tárgy. 

Rémlett még, ahogyan Jesse idegesen hazajött a tegnap folyamán, majd hamar távozott, mondván korán érkezett hozzá egy vendég a bokszórára. Ezekben a pillanatokban nagyon örültem annak, hogy nem volt ott velem elvégre magammal, és a keszekusza gondolataimmal tudtam foglalkozni, ámbár ezek az egyedül töltött percek sosem vezettek sehová, mindössze ahhoz, hogy még jobban összezavarodtam. Valójában, talán amiatt szerettem bele egykoron Jesse-be, mert erős és magabiztos férfi volt, aki minden bizonnyal a bokszedzői karrierje miatt volt annyira talpraesett, később azonban rájöttem, csakis magamnak ártottam azzal, hogy egy ilyen stílusú férfihoz vonzódtam. Sokkalta keményebben volt képes ütlegelni, mint akárki más tehette volna, sőt tökéletesen értett azoknak a pontoknak a kitapintásához, amelyek mérhetetlen kínokhoz vezettek. Amikor bántott, vagy fitogtatta rajtam az erejét, állandóan eszembe jutott, miszerint én rontottam el valamit. Tényleg így volt? Vagy már csak annyira belefeledkeztem a saját önsanyargatásomba, hogy ezzel akartam palástolni? 

A délelőtti órákban szerencsére Damien elment, ha jól vettem ki a szavaiból, akkor egy lányhoz tartott. Megpróbáltam oldani közöttünk a beszélgetésünk után ott maradt feszültséget azzal, hogy ugratni kezdtem ezzel a barátnő témával, de nem volt hajlandó érteni a humoromat. Fájt, hogy kissé eltávolodott tőlem, holott mérhetetlenül szerettem Őt, sőt talán egészen eddig a biztos pontot jelentette az életemben. Meglehet, Damien volt az a személy, aki sosem akarta, hogy rossz dolgok vegyenek körül, emellett mindig támogatott és segített, annak ellenére is, hogy gyakran az ellenkezőjét csináltam néhány dolognak. Nem amiatt, hogy bosszantsam, inkább csak azért, mert azt láttam jónak. De a huszonnégy évem alatt megtanulhattam már volna, hogy inkább a szívemre kellett volna hagyatkoznom, mint az eszemre, ugyanis a ketyegőm mindig azt súgta, ami nekem volt megfelelő, az elmém sokkalta inkább azt, ami elvárás volt a környezetemben. 

Minden zavaró gondolatom ellenére vígan és dúdolva fordultam meg, azonban ekkor tekintetem szembetalálkozott egy égetően figyelő smaragdszín szempárral, amelynek a gazdája szélesen mosolygott, emiatt ajkában lévő piercing kissé elmozdult a helyéről. A fülében lógó kereszt kissé mozgott, ezzel jelezvén nemrég lopakodhatott mögém. Hasonló öltözetet viselt, mint tegnap, azonban a fekete öltönyét hasonló színű, bársony minták díszítették, a szintén sötét inge pedig haloványan arany szálakkal volt fűzve, emiatt miközben fordult, kissé megcsillantak a betoldások. 

-Mióta is állsz ott?-kérdeztem jó kedvűen mosolyogva, bár a férfi jelenléte sokkalta többet adott nekem, mint egy egyszerű remek hangulatot. Bizalmat sugárzott felém, emellett végtelen megnyugvást éreztem a közelében. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha nem is e világi lenne ez az érzület. 

-Már elég sok ideje figyellek a parkolóból.-mutatott ki a mögötte lévé kirakaton, amelyről tökéletesen lehetett látni, hogy jó ideig meg sem álltam a helyiségben. Valójában, észre sem vettem eddig a nagy fekete járművet, azt pedig végképpen nem, hogy valaki figyelhetett belőle-De csak most szedtem össze a bátorságom, hogy bejöjjek.-vallottam be, majd a rajta lévő sötét nadrágba csúsztatta a kezét. Egyedüli árnyalatbeli különbséget a barna csizmája okozta, amely apró görbületet kényszerített az ajkaimra, hiszen elmaradhatatlan volt nála ez a lábbeli. 

-Az kelleni is fog, tekintettel arra, hogy felültetős-randit akartunk.-vontam össze kissé a szemöldökömet, viszont még akkor is mosolyogtam. Igazából, képtelen voltam mást tenni a közelében. Az előttem álló halkan felkuncogott, majd közelebb lépett és felmérte a díszítést az asztalon, amelyet a bakelitek közé tettem, egy pad helyére, amit inkább a lejátszók felé toltam el.