Csináld amit mondok! (Zendaya ff.)

2.Rész- Új suli, új élet.

*másnap*

Reggel, anya fülsüketítõ ordibálására keltem. Rápillantottam a telefonomra, amelyen a 6:50-es idõt láttam meg. A tanítás 8 órakor kezdõdik. Minek kellett több mint 1 órával elõbb felkelnem? Ráértem volna 7:50-kor elkezdeni készülõdni. Na mindegy, ha már felébredtem, akkor használjam is ki az idõt.

A ruhásszekrényemhez sétáltam , ahonnan kivettem egy fekete farmergatyát és egy kopott hatású fekete AC/DC-s pólót, majd bementem velük a fürdõszobába. Gyorsan magamra kaptam a ruhadarabokat. Ha már ez lesz az elsõ napom, akkor igazán kiglancolhatnám magam. El is kezdtem keresni, hogy melyik doboz mélyén lapul a sminkes neszeszerem. 10 perc keresés után, sikeresen meg is leltem. Egy egyszerû füstös sminket csináltam a szememre és egy piszkos rózsaszín matt rúzst társítottam mellé. Még itt-ott finomítottam volna a sminkemen, de a gyomrom korgása arra utasított, hogy mostmár ideje reggelizni menni.

Amint kiléptem a szobából, az orromat megcsapta anya híres nevezetes palacsintájának illata. Erre a hasam még nagyobbat korgott szóval sietõsebbre vettem a lépteim. A konyhába érve anya már az utolsó palacsintát vette le a tûzhelyrõl.

- Jó reggelt kicsim!

- Jó reggelt!

- Palacsinta az asztalon, 8 darab van, egyél amennyit akarsz, de hagyj a húgodnak is. Vettem narancslevet és szõlõlevet. Azok a hûtõben vannak. Juharszirup a felsõ szekrényben van, banán és alma szintén az asztalon vannak.-hadarta.-Elfelejtettem valamit?

- Levegõt venni.-kuncogtam.

- Kicsit izgulok. Ma már jön is egy ügyfelem és az iroda még úgy néz ki mint egy szemétdomb.

- Akkor ha jól sejtem, az ügyfél miatt, nem tudsz elvinni a suliba.

- Ne viccelj. Ez az elsõ napod, elviszlek. Csak elõbb fel kéne kelteni Anna-t, mert veled együtt õt is elviszem az oviba.

- Megyek felkeltem én.

- Ó és jut eszembe, suli után elhoznád Anna-t az oviból?

- Ha lenne kocsim, akkor örömmel elvállalnám, így viszont nem repesek az ötletért.

- Ahhoz elõbb jogosítvány is kéne. Addig pedig gyalogoltok, nincs messze az ovi. 15 perc alatt haza is értek.

- De nekem még a sulitól az oviig is el kell sétálnom.

- Ezért ne aggódj. A sulidtól 1 utcányira van az ovi. Szóval több kifogást nem fogadok el. Most menj keltsd fel, mert a végén még elkéstek.

Még mindig éhesen, felrohantam a kishúgom szobájába, hogy felébresszem. Ilyenkor reggel, nyûgösen még aranyosnak is mondható.

- Jó reggelt álomszuszék. Hasadra süt a nap.

- Hagyj aludni.-nyöszörgött.

- Ez az elsõ napod. Ugye nem szeretnél elkésni?

- De igen. Nem is akarok menni.

- Miért nem akarsz menni? Jó buli lesz.

- Azért amiért te sem akarsz suliba menni.

- Igen én sem ,akarok, de mégis megyek.

- Te is félsz, hogy te leszel az új lány és én is. Nem akarok egyedül gubbasztani a homokozóban és te sem akarsz egyedül lenni a menzán.

- Azért az egészen más.

- Miben más? Neked az a rossz, nekem pedig ez.

Na most megfogott ezzel a kérdéssel. A gimnáziumba már nem aranyos kisgyerekek járnak. Sokkal nagyobb a dominanciaharcok súlyossága. Ha elkönyvelnek nyominak akkor te leszel a központja az összes iskolai bántalmazásnak. Az oviban ilyen nincs, ott hogyha nem a "menõkkel" vagy, akkor maximum nem a legszebb barbie babával fogsz játszani a nap végéig. Örülnék ha nekem is csak ennyi problémám lenne. Szívesen visszamennék az óvodába.