Csináld amit mondok! (Zendaya ff.)

1.Rész-Kezdetek.

Tudjátok milyen érzés, amikor az apádat lecsukják nemi erõszak miatt és ezért az egész szomszédság megutál, amibõl az következik, hogy az ország másik felébe kényszerülsz költözni a pszihológusként dolgozó anyáddal és az idegbeteg húgoddal, hátra hagyva minden barátot, ismerõst, rokont és kapcsolatokat?

Nem?...

Hát én tudom és csak úgy elmondom: Rohadt nagy szívás!

Sziasztok! Zendaya Coleman vagyok és jelenleg úgy érzem, hogy az én életem a legelcseszettebb a világon. 17 éves vagyok, van egy húgom Anna aki 5 éves és egy igazi ördögfajzat. Anyukám pszihológus, így az életem minden szakaszát jegyzeteli, illetve minden döntésem elõtt és után 2 órán keresztül kivesézi a témát. Apukám jó szót nem érdemel. 2 hónapja ítélte el a bíróság amiért megerõszakolt egy anyukát, aki késõbb sajnos öngyilkos lett. 8 évig fog rohadni a sitten, de ha valaha kiszabadul, akkor sem szeretném, hogy többet az életem része legyen. Kiskoromban rengeteget ütött és vert amiért rossz jegyet kaptam vagy a késõbbiekben azért is, mert fiúval találkoztam. Persze ezekrõl anyám nem tud semmit és jobb lenne ha soha nem tudná meg. Egyszerûen szólva, apám egy igazi seggfej és rengeteg rosszat tett édesanyámmal, nem szeretném még jobban a földbe tiporni azzal, hogy közlöm vele a bántalmazásokat.

Anyum úgy döntött, hogy minél messzebb szeretne kerülni az elõzõ otthonunktól, Los Angelestõl. Így kerülök egy Charleston felé tartó autóba, ahol húgom örömére valami "Tanuljuk a számokat" dalocska megy a rádióban. Közben én megpróbálom kizárni a külvilágot és csak bámulok ki az ablakon, azon gondolkozva, hogy miért pont ide kellett születnem.

- Ne vágj már ilyen búskomor képet.-szólalt meg hosszú csend után anyukám.- Meglátod, tetszeni fog az új hely. Nézd a dolgok jó oldalát, kétszer akkora lesz a szobád itt mint Los Angelesben.

- Igazad van. Az összes barátomat ott kellett hagynom az ország másik felén, a nagyiékat úgyszintén. Az apám börtönben van és a 11. osztályt egy teljesen új gimnáziumban kell kezdenem, de hurrá...nagyobb szobát kapok.

- Kincsem, tudom, hogy az elmúlt hónapok traumái mély nyomot hagytak benned, de ne feledkezz meg a jó dolgokról. Gondolj az új lehetõségekre. Mennyi új embert ismerhetsz meg. Apád pedig azt kapta amit megérdemelt, de nem szabad tovább ezen agyalnunk. A múlt elmúlt, a jövõnk pedig Charlestonban folytatódik.

A beszélgetést inkább nem folytattam, mert ismét csak egy vitába torkolna, amelynek alapja az, hogy szerintem 17 évesen elég érett vagyok ahhoz, hogy egyedül maradjak Los Angelesben, anya szerint pedig nem.

A rövid beszélgetésünk után még körülbelül 3 órát utaztunk amíg a kocsi le nem parkolt egy modern stílusú fekete-fehér ház elõtt. Meg kell hagyni, az új házunk, a körülmények ellenére, még nekem is nagyon tetszik. Ahhoz képest, hogy csak 3-an fogunk itt lakni, ez körülbelül egy 6 személyes családnak is nagy háznak bizonyulna. A ház mellett közvetlenül jobbra egy apró garázs foglal helyet. A kert pedig úgy néz ki mint amit naponta gondozott egy kertész, holott 1 éve nem lakik itt senki. Na persze egészen mostanáig.

- Na megérkeztünk.

- Aztaaa.-ámuldozott Anna.- Ez nagyon menõ.

- Hogy tetszik?

- Nem rossz.-feleltem nyersen.

- Vegyük ki a bõröndöket. A költöztetõ kamionok csak este felé érkeznek meg. Addig legalább megismerhetjük a környéket.

- Mit akarsz megismerni? Amerika egyik legunalmasabb városába sikerült költöznünk. Megismerhetjük az utca egyik végén a fenyõfát a másik végén meg a tölgyfát.

- Akkor maradj ITTHON.-hangsúlyozta az "itthon" szót.- Idefele jövet láttam egy fagyizót, oda elmegyünk Anna-val, te meg itt maradhatsz pakolni.

- Mit pakoljak ha még a költöztetõ kocsi sincs itt?

- A beépített szekrények, illetve a konyhabútorok már itt vannak. Azokba pakolhatsz vagy pedig végre hátat fordítasz a negatív energiádnak és eljössz velem és a húgoddal várost nézni.

- Inkább pakolok.-mormogtam.

- Tudod, talán ha esélyt adnál a változásnak, akkor még élveznéd is.

- Kötve hiszem.

- Az apádra ütöttél, õ is nagyon nehezen látta meg a jót a rossz dolgok sûrûjében, de neki is sikerült egyszer, én pedig türelmes vagyok, egyszer majd talán neked is sikerül.

- Látjuk hova vezetett az, hogy meglátta a jót a dolgokban. Inkább leszek negatív minthogy egy sötét, rácsos szobában poshadjak.-erre anya csak sóhajtott egyet lezárásképp.

Kiszálltunk az autóból és amint kinyitottam az új házunk ajtaját egy tágas nappali tárult a szemem elé. A nappalitól balra egy kisebb konyha található, a vele egybekötött étkezõvel mellékelve. A nappalitól jobbra anya irodája foglalt helyet, illetve egy fürdõszoba. A felsõ szintre vezetõ lépcsõ a hallból indult és egy hosszú folyosóra vezetett. Az én szobám a legutolsó jobbra nyíló szoba volt. Azzal szemben pedig a padlásra vezetõ feljáró található.

- Nézzétek meg a szobáitokat. Addig én behozom a maradék bõröndöt..-utasított anya.

Nos a szobám belülrõl, bútorok híján, elég szomorú látványt nyújtott. A falak babakékre voltak festve, az ajtótól közvetlenül balra a beépített ruhásszekrényem már a helyén volt. Szerencsére mindenki saját fürdõszobával rendelkezett, így reggelente lesz idõm elkészülni anélkül, hogy megzavarnának.

Miután mindent tüzetesebben megvizsgáltunk és kipakoltunk a kocsiból, anya és Anna elmentek fagyizni és várost nézni, én pedig ahogy megígértem, "otthon" maradtam és a ruhákat pakoltam a szekrényembe.

Hamar eltelt az idõ, délután 4 körül érkeztünk meg és mire feleszméltem már este 9 órát ütött az óra. Idõközben anyáék is visszatértek, pont akkor amikor a költöztetõ kamionok is jöttek. Szépen lassan bekerültek a bútorok a házba és máris kicsit otthonosabban éreztem magam, bár még mindig nem olyan mint a régi házunk volt. Sõt. Itt semmi sem olyan, új ház, új bútorok, új élet és nekem ez az élet már most nem tetszik. Holnap pedig az új iskolámat is megismerhetem, én leszek a tipikus új lány. Anya mindig azt mondja, hogy nézzem a dolgok jó oldalát. Jelenleg az egyetlen jó dolog amit látok az az, hogy legalább nem évközben kellett sulit váltanom. Így talán nem lesz annyira feltûnõ a jelenlétem.

Hajnali 1 órára már minden fõbb bútor a helyén volt, így végre fejest ugorhattam a pihe puha ágyikómba. Az íróasztalom tele volt dobozokkal, ahogy a szobám többi része is, még a fürdõszobám is tele volt velük. Majd holnap suli után kipakolom õket, most viszont alvásra van szükségem.

Vajon milyen lesz a holnap? Be fognak fogadni vagy új lány létemre kirekesztett leszek? Vajon mi lett volna ha apám, az a mocskos szemétláda, nem csinálja azt amit csinált? Jobb lenne nekem? Ütött, vert és megalázott, de talán még az is elviselhetõbb, mint az, hogy az új lány szerepét töltöm be. Egy-két pofont elviselnék, ha azzal LA-ben maradhatnék. Legalább akkor a barátaimmal maradhattam volna, de így csak a videochat marad. 1 napja jöttünk el, de a legjobb barátnõm, Zoe már most hiányzik. Remélem a továbbiakban is tudjuk majd tartani a kapcsolatot. Bár a Hollywoodi filmekbõl kiindulva ennek az esélye elég csekély. Illetve az is ront a helyzeten, hogy mondhatni haragban váltunk el, mert amióta volt ez a felhajtás, sajnos keveset törõdtem vele és ebbõl indult egy kisebb veszekedés. Óvodás korom óta ismerem, biztos, hogy nem fogjuk elfelejteni egymást csak úgy.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal terhelve nyomott el az álom.

Sziasztok! Ez az új történetem elsõ része. Remélem tetszik és felkeltette az érdeklõdéseteket. Hamarosan hozom az új részt. Puszi :)