T I Z E N H A T

474 51 3
                                    

SeungMin másnap reggel ahogy beért az iskolába, azonnal HyunJin nyomába eredt s amint megtalálta, telefonját arcába nyomta. Egész este máson sem rágódott csak azon amit Luke írt neki, s nem bírta kíváncsiságát magában tartani, letámadta az idősebbik fiút.

-HyunJin! Ez igaz?

-Minnie először is, vedd ki az arcomból a telefonod, így el sem tudom olvasni.-kuncogott a magasabbik mire a másik fiú arrébb húzta a mobilt, hogy a másik elolvashassa miről is érdeklődik.

HyunJin arcát tanulmányozva, lejött arról minden érzelem, düh, összezavarodottság, szomorúság, és a többi. SeungMin már végleg nem értett semmit sem.

-Ne higgy el neki semmit! Hazudik! Sosem tettem ilyet, senkivel sem. Valaki csak féltékeny, ne törődj vele, rendben?-nézett a fiatalabbra akaratlanul is dühtől izzó szemekkel majd elviharzott ott hagyva a másikat, egymagában, kusza gondolatokkal.


HyunJin ekkor még nem tudta, hogy aznap SeungMin szemében talán örökre elásta magát, hisz látta, ahogy Jin és barátai megvernek egy fiút, aki talán az a bizonyos Luke.

𝙸 𝚗𝚎𝚎𝚍 𝚢𝚘𝚞𝚛 𝚊𝚝𝚝𝚎𝚗𝚝𝚒𝚘𝚗Where stories live. Discover now