Zafírkék és rubint vörös. Ez a két szín tükröződött vissza felváltva az üvegen. A sötét ég és az éles fények miatt a kirakatba csak nagy ritkán lehetett belátni a sorban ülő műanyag flakonokhoz és a különböző krémekhez, amik mind azt igérték, hogy jobb minőségüek mindnél.
Az üzletben pár perce még teljes nyugalom volt. Az unott arcú eladó szinte minden nyári napja így telt. Elment munkába, egy fekete kávéval és egy cigivel, ami aznap reggel sokkal inkább kettőnek nevezhető. A vásárlók mind csodásan unalmasak. A pasas szokás szerint csak a tévét bámulta a pult mellett és csak annyi időre nézett el míg valaki egy üdítőt és pálcikás jégkrémet dobott elé. A nyár legmelegebb napjai voltak és bent sem volt jobb a helyzet. A légkondiból 2 napja kezdett el csöpögni a víz, majd belassultak a lapátai, hogy a szerkezet teljesen felmondhassa a szolgálatot. A levegő fülledten állt és nem mellesleg valami rémes szag volt. Éppen egy középkorú nő nézegette a cimkéket a fekete csokik hátulján. Ő volt az egyetlen vásárló. Az eladó felbontott egy kólát. Ez a harmadik volt aznap. Az ajtók kinyíltak és egy tini sétált be rajta, sapkában és napszemüvegben. A pólója jópár mérettel nagy volt rá és hatalmas betűkkel hírdetett egy Havne Grillen nevű helyet. Nem igazán lehetett eldönteni, hogy fiú vagy lány. Bizonytalanul indult a hűtő felé.
-Jó napot! -mosolygott a másik nő, majd egy hideg teát és egy csomag rágót tett a pultra.
Az eladó lehúzta őket majd elmormogta az árukat. Már csak pár óra és mehet végre haza. Az is ezt mutatta, hogy a nap már majdnem eltűnt az épületek között. Átvette a pénzt és bolíntott. Egy légy zümmögött a feje mellett, de nem érdekelte. Arra gondolt, hogy mit kéne vacsorázni. Mindig ugyan abban a kocsmában evett, ugyan akkor, ugyan azt. Hiába próbált beújítani nem tudott. Majd az utolsó vásárló is oda sétált zsebre dugott kezekkel. Mintha nem is kérne semmit. Ezeket utálta a legjobban. Bejönnek, aztán őt kérdezgetik mi van ahelyett, hogy megkeresnék amit akarnak vagy egyszerűen csak megnénznének mindent.
-Mit adhatok?- húzta a száját az eladó.
A gyerek egy pisztolyt emelt ki a zsebéből, úgy, hogy csak ketten láthassák azt. Az eladó lesokkolt a fegyver láttán. Mi mást tehetetett volna? Minden belassult, de így is túl rövidnek tűnt a hátra lévő idő. És ami még őrjitőbb volt, hogy csak tippelni tudott, hogy mi lesz, ha az az idő lejár. Meghalhat? Nem valószínű, de az biztos, hogy nem akar.
-Mi a szar?-bukott ki a száján.
-Kamerák.-mondta az idegen, eltorzított hangon.
A férfi nem tudta mit kéne csinálni, tehát kikapcsolta a kamerákat. Kapkodó mozdulatokkal dolgozott és a tenyerei izzadtak, pedig teljesen hidegek voltak. A kevésre gondolt, amit kasszában van. A bejött pénzt nem is volt az övé. Ő csak egy túl alacsony óra bért kapott. Nem várta meg míg a rabló akármit mondott volna. Kinyitotta a kasszát, majd egy zacskóba söpörte az összes pénzt, egy keveset meg a zsebébe. Túl ömlött benne az adrenalin. A gyerek szó nélkűl vette el a felé nyújtott csomagot, hogy belepréselje a hátizsákjába. Ahogy megfordult a vállára kapta a táskát.
-Kérem leírná a támadót? -zökkentette ki egy női hang a gondolkodásból.
A rendőr fiatal volt, száját vékony vonallá préselte. Sütött róla az izgalom. Egy jegyzet füzetett tartott a kezében és egy tollal kopogtatott rajta. A férfi szánalmasnak gondolta, hogy így felcsigázza egy egyszerű bolti lopás. Zöldfülű. Többegyére mentek végig újra a vallomásán, mintha akármi újat megtudhatnának így vagy megváltozna a sztori. Lassan egy órája faggaták és már nagyon elege volt belőle.
-Mondtam már, hogy nem láttam jól. Valami túlbuzgó tini. Azt hiszik akármi megtehetnek!
A nő idegesen rázta a fejét. Nem volt neki elég ennyi. Biztos volt benne, hogy a férfi csak túlzottan félvállról veszi. Ekkor viszont egy társa elhívta, úgyhogy az eladó egyedül maradt. Leült bolt előtti padra és cigarettát gyújtott. Csak arra tudott gondolni, hogy mennyire hiányzik most neki az az ázott ízű hamburger, amit a bárban szokott enni. Az arcán zafír kék éz rubint vörös váltotta egymást, színesre festve a távolodó füstöt.
