húsz

842 64 58
                                    

Elveszítettük a végjáték második fordulóját is. Fogalmunk se volt, hogy mi lehetett a baj. Minden megtettünk, ám nem jött össze. Túlságosan nyomasztó volt az érzés, hogy jövő héttől négyen kell szembeszállnunk , a hét kihívóval. Rám várt még egy kemény döntéshozás. Gerinek kellett párbajellenfelet választanom. Szinte biztos voltam, hogy kit jelölök. Addig,amíg Dorka félre nem hívott a faház mellé.

-Gabi. Tudom, hogy fogsz dönteni, de kérlek hallgass meg!- fogta meg a vállam a szőke lány. Körbe nézett, mintha keresne valakit.A tekintete megállapodott Dávidon, aki éppen nyilatkozott a stábnak.

-Igen biztos vagyok a döntésemben.- jelentettem ki határozott. Dorka le vette a kezét a vállamról, majd megvető pillantásokat lövelt felém.

-Érzelmi alapon nem döntünk!

-Tudom.- suttogtam a földet szuggerálva.

-Nem szabad Dávidot küldenünk! Egy az, hogy ez lenne a negyedik párbaja. Kettő ő vette át Zsolti helyét. Ő a csapat esze. Jó meglátásai vannak és nyugodt szívvel bíznám rá a hirtelenhalált. Egyszerűen muszáj itt lennie.

-És Zozó?- ráncoltam össze a szemöldököm.

-Mostanában nem megy neki a játék. Naponta egy pontot, ha hoz. Sehol sincsen a régi önmagához képest.- forgatta meg a szemét Dorka. Az utóbbi időben nem igazán szimpatizált a sráccal, amit örömmel mutatott ki.

-Talán a párbaj tényleg segíteni neki.- gondolkodtam hangosan. Tudtam, hogy ezzel veszélybe sodrom Zozót, mégis nem voltam olyan ideges. Átgondoltam a Dorkától hallottakat.- Oké. Zozót küldöm.

-Lányok! Tudnátok jönni? Beszélgetni kéne a párbajról.- szólított meg minket az egyik operatőr.

- - -

-Geri exatlonjának vége!- ordította el magát Laci. Fájdalmas volt Gerit elveszíteni, de picikét megnyugodtam, hogy Zozó bent maradt. Nagyobb veszteség lett volna a csapatnak, ha ma ő távozik.

A táborba visszaérve furcsa volt az üresség. Négyen voltunk a nyolc fős faházban. Dávid, Zozó, Dorka és én. Ennyien maradtunk. Nem volt többé órákig tartó várakozás a zuhanyzóra. Nem volt nyolc koszos tányér, amit Szilas mosogatott el, később Zsolti, majd Geri. Nem volt többi hangzavar. Nem voltunk többé nyolcan, csupán négyen. Az emlékek hatására egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Min gondolkozol Gabi?-ült le mellém az ágyra Zozó. Dorka éppen tusolt,Dávid pedig felszívódott, ezért ketten voltunk csak.

-Azon, hogy mennyire kevesen vagyunk. Olyan rossz nézni az üres ágyakat. Az ott például Szandié volt.- mutattam az említett lány régi ágyára, amit már csak ruhák borítottak.

-Tudom, hogy rossz,de most nem szabad erre gondolnod.- simította meg az arcom.

-Úgy érzem nincs itt helyem. Most Briginek kellene itt ülnie veled. És Zsoltinak pedig ott feküdni. Mindketten miattam vannak otthon.- zokogtam Zozó vállára borulva.

-Most fejezd be Gabi! Megtörtént. Már nem számít. Nem a te hibád. Te csak tetted,amit tenned kellett. Az meg már nem rajtad múlik, hogy ki hogyan él meg egy párbaj szituációt.

-Köszönöm.- öleltem meg, majd kifújtam az orrom.

-Mit köszönsz?- mosolygott rám.

-Azt, hogy itt vagy. Nélküled egy roncs lennék.- pillantottam hálásan rá.

-Mi kiegészítjük egymást. Én megnyugtatlak téged, te pedig motivációt adsz a játék folytatásához.- vonta meg a vállát, majd megcsókolt.

-Azért kíváncsi vagyok, hogy tudjuk megoldani négyen az új időszámítást.

-Én is. Fogalmam sincs mi lesz holnap. De az biztos, hogy muszáj meg csinálnunk így négyen.

Ezen rágódtam egész éjszaka. Nem hagyott aludni az a gondolat, hogy hogyan birkózunk meg négyen ennyi kékkel. Pedig még akkor nem tudtam, hogy sokkal többen leszünk,mint gondoltam...
/////////////////////////////////////////
Szeretnék gratulálni itt is Davenek és Gabinak. Instán már megtettem, de gondoltam itt is leírom.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi lesz velem, ha vége lesz ennek műsornak. A sztorit mindenképpen szeretném befejezni, már csak az a kérdés, hogy valakit érdekelni fog- e a továbbiakban. Ha az exatlon után is fogod a könyvem olvasni, akkor kérlek dobj egy kommentet. Nagyon sokat jelentene, ha írnál!

Köszönöm a 8k megtekintést! Nagyon hálás vagyok nektek! Köszönöm, hogy olvastok.

Love,
Miranda

hallod a tengert?Where stories live. Discover now