School Show

Első Adás, reklámszünet előtt

"Jó napot kívánok, minden kedves nézőnknek! Pár percen belül kezdődik az első évada a School Show iskolai reality TV műsornak. Remélem izgatottak vagytok!"- a műsorvezető hölgy, fekete hajjal, udvariasan köszöntötte a nézőket. Nem épp a legjobb köszöntés, de hát mit várunk egy általános iskolás testnevelő tanártól. És ezen belül is Sandra-tól. Hosszú műszempillái vannak, és emiatt jól néz ki a Tv képernyőn. Különben tuti nem ő lettt volna a műsorvezető, mert még ,,számtalan alkalmasabb" ember található ebben az iskolában a posztra.

"Én mindenesetre az vagyok, mert az iskolánka járó gyerekek és itt tanító tanárok közül húzással választjuk ki, kik lehetnek azok a szerencsések, akik részt vehetnek a műsorunkban. Azt pedig, hogy majd ki essen ki, ti dönthetitek el, szavazással! Aki a legtöbb szavazatot kapja, az fog kiesni!"-Sandra elmagyarázta a műsor szabályait, és ezután egy hatalmas tartályra mutatott, amely tele volt aprócska papírcetlikkel. Ezzel egy időben az egyik eddig Sandrára világító reflektorfénysáv is átsiklott a hatalmas gömbre.

"Nem is húznám tovább az időt, kezdjük el a sorsolást! Ebben a tartályban benne van az iskola összes diákjának a neve. Aki pedig  szerencsések nevét tartalmazó papírcetliket kihúzza, nem más mint igazgatóhelyettesünk és kollégám, Leslie Dyuerea! Nagy tapsot a történelem tanár úrnak!"- Sandra maga kezdett el tapsolni először, és az aulában lévő diákok csak ezután kezdtek el kántálósan egyszerre tapsolni. Bár ez a Tv képernyőn nem látszott, nagy valószínűséggel táblákon hatalmas betűkkel jelezték, hogy mit is kell épp csinálniuk. A kamera természetesen a színpadra integetve és mosolyogva felsétáló tanárt vette, aki közvetlenül a tartályt megforgató kar mellett állt meg.

"Jó napot és köszönöm a tapsot! Nagyon megtisztelő hogy én kaptam ezt a fontos feladatot!"-amennyire csak angolos, nézők előtti udvariaskodásnak tűnt, annyira örült neki a tanár, hogy az ő neve nincs a tartályban.

"Remélem akik a nyáron bekerülnek az iskolába, élvezni fogják, hogy törvényen kívül, a tanáraikkal egyenrangúként versenyezhetnek. Lássuk is az első szerencsést!"- Mr. Leslie rákacsintott a nézőkre, mielőtt meghúzta a sorsokat megpecsételő kart. A tartálygömb nagy nehézkesen elkezdett forogni és egy pár minden irányba történő fordulat után állt csak meg. Ekkor egy apró fecni csúszott ki a tartály csapján, Mr. Leslie kezébe. A tanár kihajtogatta a négyfelé hajtott cetlit.

"Lássuk... lássuk... az első akinek megadatott a lehetőség, hogy részt vegyen a School showban... az nem más, mint..."-itt hatásszünetet tartott, bár mindenki biztosra vehette, hogy az a két vagy kevesebb néző aki arra vetemedett, hogy ezt a szenvedést nézze, egyáltalán nem lett felcsigázva ezáltal. Nem is ismerték a potenciális versenyzőket, leszámítva ha az iskola tanulóinak, tanárainak családtagjai, vagy ismerősei voltak.

"Esther Prettyvalley!"-Mr. Leslie hangosan ordította, úgyhogy minden Tv néző befogott füllel is megsüketült tőle. Hogy miért ordított, mikor mikrofon volt a szája előtt, az mindenki számára rejtély marad. Lehet, csak megszokás. A reflektor fény és a kamera is az első versenyzőre irányult, aki már a cipője orrát bámulva kényszeredetten csoszogott a színpad felé, összevissza káromkodva, mint ahogy az ismerősei megszokhatták. Az már koránt sem biztos, hogy az a nullához közelítő számú néző pozitívan reagált erre. De minthogy Esthernek sem volt kedve részt venni a műsorban, nem zavartatta magát.

"A gecibe!"-morogta mielőtt felsétált volna és megállt volna az osztályfőnöke mellett, ahová a 16 versenyzőnek kellett felsorakoznia.

"Pont az egyik gyerek az osztályomból... haha. Csak nehogy a végén a 8. A műsorává változzon ez a mi School Show-nk!"-próbált Mr. Leslie némi humoros hangulatot csempészni a világ legunalmasabb és legrosszabb Tv műsorába. A jelen lévő diákok, és a mínuszokat számláló néző sereg előtt is sikertelenül.