¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Vajon mennyire megterhelő rájönni,hogy beleszerettél a legjobb barátodba? Ez a kérdés az amely leginkább foglalkoztat. Rájönni arra,hogy minden ami eddig volt csak egy apró tündérmese amelybe oly'lágyan ringattam magam,annak érdekében,hogy elkerüljem a valóság fogalmát . De ma,amikor reggel talpam a hideg padlóval találkozott,úgy csapott belém a felismerés,s égette szét testem minden négyzetméterét,mintha a Pokol tüze lángolna bennem. Le akartam vakarni magamról a bőrt,egyáltalán nem akartam most ebben az életben szerepelni. Miért én? Miért nekem? Miért beléd Taehyung? Ezeken a kérdéseken felesleges lenne gondolkodni,hiszen már megtörtént. Szerelmes vagyok. Akkor jöttem rá,mikor a tavaszt a Te szemedben láttam meg,a cseresznyevirágok mámorítóan virágoztak gyönyörű iriszeidben. S később,lágyan hullatták szirmaikat,s emlékszem,hogy nem csak téged nyaltak végig oly'könnyedén,de én is kaptam az émelyítő hullatásból. Akkor jöttem rá,hogy pillangókat táplálók irántad,mikor a tél is Te voltál számomra,és a nyár meg az ősz is. A tegnap,a ma,a holnap,a múlt,a jelen és a jövőt is csak is benned láttam. Minden te voltam ami ezen a világon fontos nekem. Másképp láttam a világot és téged is. Másképp tekintettem rád,mint eddig,közelebbinek éreztelek pedig nem voltál az. Azt hittem,hogy jogom van önzőnek lenni csak azért mert szeretlek és azt akarni,hogy minden figyelmeddel engem illess. Aztán rájöttem,hogy ez nem szeretet feléd,ez szeretet magam felé, s egy pillanatra elgondolkodtam,hogy nem is téged szeretlek,csak általad akarom megszeretni magam. Aztán mikor te fontosabb lettél magamnál is,tudtam,éreztem,hogy igen,ez az a szerelem amiről túl sokat is hallotam,s most,hogy velem történik inkább ijesztő mint tökéletes. Ha azt hiszed,hogy akartalak szeretni akkor nagyon tévedsz,hiszen ki akar a legjobb barátja iránt mély, érzelmi kötődést érezni, ami erősebb,intenzívebb és mélyrehatóbb mint bármi más ezen a világon? Te eközben mit sem sejtve érzéseimről,etetted a bogaraimat,s azok a csodaszép lepkék csak úgy verdestek ide-oda,hányingert okozva nekem ezzel a közeledben. Olyan ez,mint egy rossz betegség,ami megfoszt a józan ész szavától, arra ösztönözve,hogy többet s még többet akarják belőled. Megfertőződtem. A beteged vagyok,és hiába motoszkál agyamban az,hogy te vagy a családom,akivel felnőttem,most még sem tud ez érdekelni,mert itt fekszel ölőmben,és szemeidet lecsukva hallgatód kedvenc lejátszási listád,közben lágy mosoly pihen ajkadon. Nem alszol,figyelsz a dallamra,hagyod,hogy átitasson téged a zene. Átitasson mint engem látványod,és nem -bírom ki,hogy eközben ne emeljem kezem annak érdekében,hogy arcodhoz simuljon tenyerem. Olyan puha az arcod,hogy nyelnem kell egyet,eközben felnyitod szemeidet,és ében iriszeiddel arcomat kezded vizsgálni. -Olyan jó,hogy vagy nekem Jungkookie, a te érintésed a Menyország számomra-hallom meg rekedtes hangját,és szavai hallatán szívem olyan ütemet diktál,félő helyben szívinfarktust fogok kapni. -Számomra pedig te vagy a Mennyország Taehyung-halkan hallatom hangom,csak olyan tónussal amit biztos meghall de mégsem rontja el ezt az idilli pillanatot. Szirupos köztünk a levegő,látványa felperzseli a szívem,szemeim többért imádkoznak. Csak hadd láthassam őt mindenhogy. A pólómban, az ágyamban, a karjaimban,és a templomban ahol igent mondva döntünk arról,hogy hátralévő életünket egymásnak szenteljük. Hogy szeretjük egymást annyira,hogy szentelni is akarjuk. De ebben a pillanatban nem az enyém,nem a senkié,mert ő független, egyedülálló,s még egy hozza hasonló ember nincs kerek e világon. De az én világom lehet kerek vele. De a mi világunk lehet egy nagy kerek egész. Egymással és egymásért. - Ez úgy hangzott mint valami szerelmi vallomás-nevet fel édesen,és egy tincset füle mögé túr , úgy kémleli tovább arcom. -Szerinted mennyire megterhelő beleszeretni a legjobb barátodba?-teszem fel neki is a kérdést,amely hosszú idők óta foglalkoztat - Nem tudom Jungkook,mond meg te-arca picit elkomolyodik,mintha várná a pillanatot,mikor vallók tanúbizonyságot érzéseimről. - Megterhelő,felemészt a tudat,hogyha közlöd vele,akkor vagy viszonozza vagy eltaszít. És jelen pillanatban nem tudom melyiket élném meg jobban. Pontosan fogalmam sincs,hogy mire vágyom igazán, mit várok tőle. Szerelmet kellene vallanom,elmondanom,hogy csak ő virágzik nekem? Télen felmelegít és emiatt nem fázom? Mit kellene mondanom,hogy ez több legyen mint egy bolond fiú összezavarodott érzéseinek elegye? Hogy lehetne egy pillanatra is komolyan venni,ha még én sem tudom,hogy milyen lennék, ha szeretnél?-megtorpantam. Kész,vége,vagy elszakitom köztünk a köteléket,vagy igazi,szakadatlan vörös fonallá alakítom. - Nem is kell előre tudnod. Csak hagynod kéne,és kevesebbet stresszelned. Tudod Jungkook,vannak nehéz idők, kilátástalan helyzetek,de ha ott vagyunk egymásnak,akkor bármit képesek vagyunk megtenni. Elég ha annyit mondasz,hogy szeretsz és elég lesz ha csak annyit mondok szeretlek. Mert mi tényleg megtaláltuk a végzetet. Szóval szeretném ha továbbra is csak én tudnálak felmelegíteni és megmutatni,hogy szeretni egymást nem is olyan megterhelő-simitott végig orcámon,majd lassan lágy csókot nyomott homlokomra. Innentől kezdve Taehyung csak nekem virágzott,én pedig miatta léteztem. Sosem láttam még olyan szépnek ezelőtt a világot mint akkor mikor Taehyungot néztem. Láttam benne a jövőm,és éreztem a szeretetet amivel nap mint nap körülölelt engem. Szeretve éreztem magam,szebbnek láttam mindent,mi körülvett. Hosszú évek óta Taehyung az egyetlen,aki érti a némaságom,aki hallja csendet is bennem. Többször töprengtem el azon,hogy mennyire megterhelő bele szeretni a legjobb barátomba. Igazból már tudom. Borzasztóan és semennyire.
