Assassin's creed Unity: Glory

Bevezetés

Versailles... Párizs... Szétverve minden, nyomor, házak amik egykor pompásak voltak most a forradalom után roncsok lettek. Egy szép környéken is már kezd rossz érzés körbenézni. Arno már több hónapja azon gondolkozott, hogy mit lehetne tenni? Az assassinok már nem foglalkoznak vele, de ő mégis a tagjuknak gondolja magát, habár visszatért, de már nem aktív.
Ha kapnánk egy új esélyt! -gondolta, de le is tett erről a lehetőségről, mivel már nem akarta az életét kockáztatni naponta.
Egy tanítvány esetleg még szóba jöhetne -futott át a fejében ismét a rendhez való visszatérés, de már ezt sem erőltette. Kopogtak, de Arno nem törődött vele:
Este kilenckor ki a fene akarna velem beszélni? Biztos valami hajléktalan... -de nem az volt. A kopogtató nem adta fel és egyre erőteljesebben akart bejutni a házba. Végül el is érte a célját az ajtó kinyílt. Egy tizenéves fiú állt az ajtóban.
Mit akarsz? -kérdezte Arno
Maga Arno Victor Dorian, a mesterassassin? -csodálkozott a fiú.
Ha igen?
Nagyon nagyra tartom magát, és esetleg azon gondolkoztam, hogy lehetnék a maga tanítvanya.
Nekem tanítványom? Ne röhögtess már, ez nem fog előfordulni, én már továbbléptem.
De kérem! Több mint egy éve keresem magát.
Helyes! Ügyes vagy, most megtaláltál, de a kis játékodnak most vége, mehetsz!
Uram! Nagyon sok mindent tudok az assassinokról, az én apám is az volt!
És hogy hívták?
Vallieres, Robert Vallieres.
Oh... Hát te lennél az. Martin Vallieres, ha jó sejtem, igaz?
Igen!
Akkor gyere be. -zárta le a beszélgetést Arno.