(Not)Different,like others *H.S. fanfiction*

1.Fejezet

Idegesen dobolok a combomon,miközben apám a suli parkolójába hajt.A gyomrom remeg,és a hányinger kerülget,ha arra gondolok,hogy nekem most ebbe az épületbe be kell lépnem.Amint megállítja a kocsit,a táskámat az izzadt kezembe veszem,majd kiszállok.Látom,hogy apa is ugyanígy tesz,de csak a szemem sarkából figyelem a mozdulatait.Elindulok,de utánam szól.

-Legyen szép napod!Megvan mindened?-kérdezi megjátszott szülői törődéssel.

-Mintha érdekelne.-nevetek gúnyosan,majd ott hagyom.

Észreveszem,hogy néhányan megbámulnak,majd abba az irányba néznek,ahonnan jöttem,de nem szólnak semmit,csak szájhúzva tovább mennek.Ennyire talán még sose éreztem rosszul magam,fogalmam sincs,hogyan kell egy iskolában viselkedni,ugyanis magántanulóként erre nem volt gondom.Nem a tanulással van bajom,hanem a helyszínnel,a hideg ráz.A kezemben lévő papírra nézek,ami megmondja,melyik terembe kell menjek.Amikor az ajtóhoz érek,veszek egy hatalmas levegőt,majd benyitok.

Jézusom,mennyi gyerek,mondja a tudatalattim.

Mindenki engem bámul,és nem tudom kivenni az arcokból,hogy milyen szemmel néznek rám.Nem sokkal utánam,egy kedves arcú,középkorú hölgy lép be,aki rám mereszti kedvesnek tűnő mosolyát.Viszonzom a gesztust,és nem számítok arra,hogy a kezét a vállamra teszi.

-Gyerekek,figyeljetek.Ő itt az új osztálytársatok,Marghareta Hemm...

-Csak Greta...simán Greta.-vágok a szavába,majd bocsánatkérően rá pillantok.A nő nem szid le az udvariatlanságom miatt,hanem folytatja.

-Mostantól Greta is az osztály tagja,úgyhogy kérlek benneteket,segítsétek őt.-aranyosnak tűnik,viszont a diákok már kevésbé.Valamiért úgy érzem,hogy megvetően néznek rám.

-Kedvesem,hátul van még egy hely,oda leülhetsz.-súgja a tanárnő a fülembe,bátorításképpen pedig megsimítja a hátamat.

Lesütött szemmel átsietek a termen,hogy leüljek.A terem másik végéből,hallom,hogy két lány elkezed sugdolózni,de szerencsére nem hallom tisztán.Egy szemüveges lány mellett foglalok helyet,szőke haja igényes kontyba van fogva,de nem szólok hozzá,csak óvatosan bólintok köszönésképpen,amit viszonoz is.

Innenstől kezdve megkezdődik életem rémálma.Valódi iskolába járok,valódi diákok közé.Szőrnyű lassan telik a nap,viszont ha arra gondolok,hogy valószínű apa értem jön,azt kívánom,hogy sose kelljen elmennem innen.Ebéd közben pont azon gondolkozok,melyik a rosszabb:itt lenni,vagy otthon.Gondolataimat furcsa köhintések zavarják meg,mire felkapom a fejem.Két csaj áll előttem,az egyik az asztalra támasztja mindkét kezét.Ezek súgtak össze az órán,gondolom magamban.

-Szóval...új lány,mi szél fújt erre?-kérdezi az egyik,majd gúnyosan összenevet a másikkal.

Valami hülye hazugságon töröm az eszem,de semmi.

-Én,nemrég költözem ide a szüleimmel.-motyogom.Nem nézek rájuk,nem vagyok kíváncsi a megvető nézésükre.Azt akarom,hogy hagyjanak békén és tűnjenek el innen.Az imám meg is halgattatik,mert valaki az asztalon támaszkodó lányra szól.

-Hagyd őt békén,Eva és foglalkozz a saját dolgoddal.-kicsit megkönnyebbülök,mikor megpillantom a padtársamat,aki lehuppan mellém.Lehet,hogy ő kedves,és talán lehetünk...barátok.Nem is tudom,az milyen érzés....

A két idegesítő lány nyafogás kíséretében sarkon fordul,ott hagyva minket.

-Szia,Lucy vagyok.-rám mosolyog,miközben kezet nyújt.Nagyon jól esik,hogy ilyen kedves velem.

-Szia.-mosolygok vissza.

-Ne foglalkozz az ikrekkel,mindenkivel ezt csinálják.-legyint nevetve.Észre se vettem,hogy testvérek.-Rá másznak mindenkire,azt hiszik,hogy az egész suli az övék.Ami lényegében igaz is...az apjuk az igazgató.-súgja.

-Na ne mondd.-nézek rá gúnyos tréfasággal,mire mindketten felnevetünk.

Elmeséli nekem,hogy mikor költöztek Londonba a családjával,megtudom,hogy van egy öccse és egy húga,akik szintén ide járnak suliba,majd körbe mutat az ebédlőn és egyesével végig megy az összes osztálytársamon,hogy képben legyek,kiről mit kell tudni.Eldöntöm,hogy máris kedvelem őt,és azon leszek,hogy jóban legyünk,ne pedig eltaszítsam magamtól.

-Oké lássuk.Látod azt a csoportot,akik az ablaknál ülnek?-kérdi,mire bólintok.-Ők a stréberek.Részt vesznek iskolai versenyeken,a fizika-kémia legjobbjai.-mégegyszer bólintok,majd folytatja.

-Az ebédlő másik végében ott ülnek a pom-pom lányok Eva és Ella vezetésével,de őket már ismered.-biztosan az ikrek.-A melletük lévő asztalnál pedig a focicsapat "sztárjai"-mondja irónikusan.Az összes srác ugyanolyan dzsekit visel,de nem hat meg különösebben,valahogy hidegen hagy a sport,és egyáltalán nem találom csábítónak az egyenruhás figurákat.Persze ezt megtartom magamnak.

Miután befejezzük az ebédet,megköszönöm Lucy-nek ezt a gondos útmutatást,amin mindketten jót mosolygunk,majd elköszönök tőle.Nagy meglepetésemre magához ölel,amitől pár másodpercre ledermedek,de végül viszonzom.Kifelé menet elhaladok a focisok asztala mellett,ahonnan gúnyos megjegyzéseket hallok.

-Lúzer.-mondja az egyik,és úgy tesz mintha csak köhögne.

Ezen mindenki jót mulat,kivéve engem.Úgy teszek mintha nem hallottam volna,és megyek kijárat felé.Miután végre kiértem egy magas srác ugrik elém,akit megpróbálok kikerülni,de újból elállja az utamat.

-Hé,ne haragudj rájuk.A barátaim kissé...bunkók.-néz rám idegesen.

-Ja...tök mindegy.-motyogom,majd ott hagyom.

Számítottam elutasításra,meg ellenségeskedésre,de még nem is ismernek.Bele se merek gondolni,mi lesz,ha megtudják,hogy valójában ki vagyok.Addig,amíg nem muszáj,nem szeretném őket beavatni az életem apró részleteibe.Mikor kiérek a parkolóba,kétszer is szétnézek,de apa autóját nem látom sehol,amin igazából meg sem lepődök.Megint elfelejtett értem jönni.Jellemző.

Megnyugtatom magam,hogy jobb is,mert legalább nem kell műbeszélgetést folytatnunk,arról,hogyan telt az első nap,mintha tényleg érdekelné.

*Halihó.Remélem tetszik az első rész.Egy jó kis sztorival készülök,úgyhogy ne maradjatok le.Jó olvasást.Ölelés.*