Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

20: A Sötét Nagyúr

– A félelem nagyúr – mondtuk egyszerre, bár az én megszólalásomat pusmogásnak sem lehetett hívni, még is szinte átrázott a hideg, mikor kimondtam. Hirtelen elhallgatott a nő folytonos beszédjében, mintha meghallott volna, pedig még Black is csak egy kis morgást hallhatott.

– Gond van? Érzel valamit? – kérdezte Voldemort a nőtől, vagyis inkább lánytól, ha a kort néztük.

– Nincsen semmi baj. Kicsit kifárasztott az a sok mágia, amivel sötétbe borítottam a Roxfortot – halkabb lett a hangja. – A lényeg viszont az, hogy a tervünk nemsokára végre lesz hajtva. Már csak meg kell érkeznie Fleamont Potternek és Alastor Mordonnak. Őket ismerve pedig bármelyik pillanatban befuthatnak.

– A halálfalók?

– Egy részük a kastélyban, másik részük, pedig nem messze várakoznak. 10-et elküldtem a Roxmorts-ba is, hogy ha esetleg előbb érkeznek, akkor bírjanak jelezni.

– Minden úgy halad akkor, ahogy elterveztem.

– És ha az az öreg kattant varázsló megérkezik?

– Dumbledore-t bízd csak rám lányom – határozottan volt Voldemort, mint egy igazi vezető. Szinte előttem volt a sötét mágus elhivatott arca, ahogy rászorít a pálcájára a legnagyobb ellenségére gondolva, aki nem más volt, mint Dumbledore. – Induljunk, nem lenne szép dolog megváratnunk Anne-t és a többit. Így is fogytán az időnk.

– Erre lesznek! – indult el a lány készségesen. – Nagini is velük van.

A fa mögül óvatosan kilesve megpillantottam a hírhedt sötét mágus távolodó alakját és a mellette sétáló fekete köpenybe járkáló nálam idősebb lányát, akinek gondolatára is kirázott a hideg. Egyszerűen elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy ekkora mágusnak van egy hozzá hasonlóan erősebb lánya, aki láthatólag sokkal türelmetlenebb volt, mint az apja. Hozzá hasonlóan, viszont egy igazi kígyó volt. Hangjának hallatán is kirázott a hideg.

– Ez nem lehet igaz! – nyögte Black, miközben a földre bukva neki döntötte hátát a vaskos fának, mintha csak megsérült volna. Mondanom sem kellett, hogy egyből a fiú mellett termettem, aki csak tanácstalanul a haját tépte szinte. – Sokkal rosszabb a helyzet, ahogy gondoltuk. Már a Roxfortban is rengeteg halálfaló van. Ha kétszer ennyi mágus van az erdőben, akkor szinte reménytelen, hogy az iskola kiállja azt.

– Ez nem igaz – próbáltam nyugtatóan hatni rá, ahogy előtte térdeltem. Ő viszont csak hitetlenkedve tekintett vissza rám. Nem hitt a szavaimban.

– Hogy ne lenne igaz? Morgan ez maga Voldemort volt és egy egész sereg van mögötte, hogy elkapják Ágas apját és Mordont. Ezek mellett pedig elakarják pusztítani az egész sulit. És kifelejtettem még azt a tényt is, hogy Dumbledore-t is megakarja ölni. Ezt pedig senki sem sejti.

– Az a senki te és én vagyunk – mutattam magunkra – Ezek mellett pedig, ha elakarták volna tiporni a Roxfortot, szerintem nem vártak volna ennyit, főleg nem csalták volna el Dumbledore-t. Gondolkozz Black! Ha megtámadják az iskolát az igazgató tudta nélkül, akkor az hatalmas port fog kavarni az újságokban! Vitrol pedig előszeretettel ír becsmérléseket a mostani rendszerre és sokan emiatt állnak át Voldemort oldalára. Ez csak egy jól kidolgozott terv, amibe beleszőték, hogy eltávolítják a két nagy aurort Potter és Mordont, hogy még nagyobb felfordulást okozzanak az eddig is pocsék rendszerben! Ezt pedig a két híres aranyvérű családból származó első szülöttek, Rachel Morgan és Sirius Black átfogják húzni és széttiporják ezt az ördögien csodálatos tervet. Vagyis mi fogjuk megakadályozni.

– Mégis hogyan Rachel? Mi csak ketten vagyunk nem pedig 100-an.

– Csak 98 emberrel vagyunk kevesebbek. Nem nagyon nagy hátrány, ha okosan játszunk – vontam vállat.