Mint a nádas sűrűjén fúj által gyenge szél, úgy simul Anna a karjaim közé.
Hallod, hogy rezzen össze a karcsú női test? mint hogy rezdül a parti nád nyári éjszakán.
Imádni készülöm torzult hangomon, ahogy gesztenye szeme megtöri a józanészt.
Avarszín hajával szemének börtönébe zár.
Zengő lelke izzik forró ajkain, ahogy a tábor tűzben nyugszik a parázs, csattan ajkamom.
Forró teste testemhez simul.
Ahogy a kéz fut végig selymes abroszon, úgy foly össze mint az égi test, a két ifjú test.
S ahogy nyakát csókolom, homályba mered szeme.
Mint ki alva álmát kergeti, úgy tekint a semmibe.
S amikor vissza tér, a kéjnek révületéből. Én csodálva nézem őt. Teremtés fényét, a nőt.
