Szülők nyomában

"bemutatkozó"

Sziasztok ez itt az én történetem lesz. Egy árvaházban nőtem fel. A szüleim már kicsi csecsemő koromban le mondtak rólam. Most lettem 18 éves és hát ilyen idősen teszik ki a felnőtt gyerekeket az otthon kényelméből, hogy a saját lábukra álljanak. Mindig is valami nagy és szuper irodában akartam dolgozni és ez az álmom most vált valóra New Yorkban kaptam állást egy hatalmas cégnél, e mellet a munka mellet pedig folytathatom az egyetemet is. Ezzel meg mutatom a többi otthonban élő gyereknek, hogy az életüket a nehézségek ellenére úgy tudják irányítani ahogyan mi szeretnék. Ti gondolkodtatok már el azon, hogy milyen érzés lehet szülő nélkül egy otthonban felnőni? Hát mondhatom nem a legfelemelőbb dolog a világon, hogy szüleid nincsenek, de van legalább 100 testvéred. A legtöbb gyerek, aki innen ki kerül bűnöző vagy egy semmire kellő lesz. De van az a kis százalék, aki sokat tanul és igyekszik, hogy jó munka helye legyen és hogy meg tudja ismerni a szüleit, de nem azért, hogy valamit kérjen tőlük. Én is közéjük tartozom. Már kis korom óta azon gondolkodom, hogy milyenek is lehetnek. Jaj, hát ezt tisztára el is felejtettem engem Gál Hannának hívnak és most végezte a középiskolában, ahol rengeteget tanultam azért, hogy ott lehessek, ahol most vagyok 18 évesen. Most az járhat a fejedben, hogy honnan lesz pénzem az ételre és a lakásra, itt is a magyarázat a cég, ahova felvettek béreltek nekem lakást és az életem re nézve kaptam egy kis előleget az első fizetésemig. A jövő héten kezdek és hát ezt direktnem mondtam el, hogy egy kicsit törhessétek az agyatokat, hogy vajon mit is fogok én ott friss érettségivel kezdeni, titkárnő leszek az egyetemet pedig otthonról fogom végezni.