My life with you //Befejezett//

8. Rész

Beka szemszöge

Emma már egy jó ideje eltűnt Zsófival és Petrát sem találom. Nagyon sok az ismeretlen ember és a sok ital sem tett túl jót. A pultnál valami tipikus nők álma fiú fogdosni kezdett majd mikor közöltem vele hogy engem a lányok érdekelnek szentül be akarta bizonyítani hogy ő meg tudja változtatni ezt az őt idézem ,,nézetemet" csak egy jó szex kell. Ez teljesen kiverte a biztosítékot ami mellett pánikbetegségem, ami nagyon régen nem jelentkezett most beköszön hogy még itt van és most jól ismert előjele a heves légzés el is kezdődött. Jól ismertem már és tudtam hogy csírájában el tudom fojtani hogyha idejében kiérek a friss levegőre. Miközben elindultam reméltem hogy találkozok Petrával mert csak ő tapasztalta ezt meg velem, tehát csak ő tudott volna komolyan segítséget nyújtani. Egy ajtó elé értem ami reméltem hogy a szabadba vezet, de ez helyett egy folyosóra érkeztem. A folyosón sötétebb volt de nem teljesen. A közepe felé 2 alakot véltem felfedezni. Nagyon ismerősek voltak mindketten de az egyik főleg. 2 lány volt akik éppen szeretetüket fejezték ki egymás irányába egy csók formájában. Mikor eljutott a tudatomig hogy az alacsonyabb lány Em és a másik Zsófi ledöbbentem.

- Ti meg mi az istent csináltok? – kapcsoltam fel a villanyt.

Mikor felém fordult minden eddig bennem élő remény hogy talán mégsem ő elszállt. Viszont hogy miért esik ilyen rosszul az hogyha egy barátnőm csókolózik a másikkal. Nem is Zsófi mert ő nem zavart volna sokkal inkább a szőke lány. Az elmúlt pár napban sokat gondolkoztam és főleg azon hogy vajon mit érezhetek ez a lány iránt mert ez nem szimpla barátság és ez most esett le végképpen. Hogyha ő írt üzenetet egyből mosolyogtam, amikor vele beszéltem meg találkozót akkor többször öltöztem át mint valaha és szerettem volna tökéletesen kinézni mellette. Nagyon nem ismerem ezt a lányt régóta, Nem hosszú évek vagy hónapok óta szimplán csak pár hete de már elérte, hogy foglalkozzak vele. Nem is beszélve arról amikor nálam aludt és rémálma volt ami miatt összebújva aludtunk el. Ezek az emlékek jutattak el végleg arra a pontra hogy a betegség eluralkodjon felettem. A mellkasom szúrni kezdett és a szívem mintha ki akart volna ugrani a mellkasomból. Ezek mellé már a bent elkezdődő légszomj és fejfájás is társult. Úgy éreztem hogy nem tudok tovább megállni a lábamon, és a fal mentén összecsuklottam. Látásom homályosodni kezdett és csak a hangokat érzékeltem amik körülöttem voltak. Melegem volt és közben fáztam is. A roham miatt izzadtam és a hűvös levegő ami a kora tavaszi utcáról jött be sem tett jót. Nem sokkal ezután egy aggódó meleg testet és félelemmel teli hangot hallottam meg magam mellől. Nem voltam tudatomnál de érzékeltem hogy Emma az amint azt mondja hogy segítség valaki hívjon mentőt és ekkor teljesen elvesztettem mindent.

Mikor felébredtem egy puha ágyban találtam magamat, kinyitottam a szememet de elvakította a fény. Egy kis idő után hozzászokott a szemem és Em szobájában találtam magamat. Petra feküdt mellettem és Em az asztalánál ült ha jól láttam talán festett.

- Remélem tudod hogy nagyon rám ijesztettél ezzel Beka még úgyis hogy tudom miújság veled. – néz rám Petra.

- Hát még rám. Ott voltam rád néztem és egyszer csak összeestél. Tudod mennyire megijedtem? Mentőt akartam hívni azt se tudtam mi miért történik. Izzadtál de közben tested jég hideg volt. A fejedet az ölembe tettem de már semmire sem reagáltál. A mentőket tárcsáztuk már mikor belépet Petra és elmondta mi bajod. Nekem erről miért nem szóltál? Mit csinálok ha akkor jön ki mikor velem vagy? – akadt ki.

- Mert már nagyon régen nem jött elő és este sem lett volna semmi probléma hogyha nem tűntök el mind ketten és mászik rám valaki tipikus majd én megmutatom csávó.- mondom én is idegesen.

- Ohh, basszus bocsánat Beka én azt hittem Emmával vagy.

- Nem, elment inkább az egyik régi ismerősével beszélgetni aztán kitudja mi lett volna a vége hogyha nem nyitok rájuk.. – álltam fel és hagytam el a szobát.

Miután otthagytam Emmáékat hazafelé indultam. Gondoltam elmondom anyuéknak mi történt hogy legalább tudjanak róla és egy alapos alvást terveztem még mellé. Féltékeny nem voltam Zsófira inkább csak irigyeltem őt. Hazaérve nem is kellett semmit mondanom apa egyből észrevette hogy baj volt és ráérzett rég látott betegségem elő jövetelére. Nagyon hálás voltam neki hogy nem firtatták tovább a dolgot és békén hagytak.

Délután elmentem edzésre, ahol szerencsémre Zsófi most nem volt jelen amit furcsálltam is mert mindig lenni szokott. Most 8 óra van és itthon fekszem már sorozatnézésre készen az ágyamban. Petra nem tudom merre lehet, de reméltem hogy nemsokára jön mert azért mégiscsak nagyon régen voltunk együtt és ki szerettem volna használni ezt a kevés időt. Mintha csak gondolnom kellett volna rá már mégis jelent az ajtóban de nem volt egyedül. Em haját amit bárhol felismertem volna pillantottam meg a háta mögött.

- Ti most itt maradtok mindketten megbeszélitek a dolgaitokat és utána jöttök csak ki. Fontosak vagytok egymás számára és egy baromságon nem marakodhattok életetek végéig. – mondta Petra. Majd csukta be maga mögött az ajtót.

- Bocsánat hogy ott hagytalak egyedül, nem így terveztem csak tudod Zsófi nos hát ő.ő-probálta kifejezni magát. – ő volt az első lány akivel kavartam csak megijedtem a saját érzelmeimtől, ezért minden elérhetőséget ahol meg tudott volna találni letiltottam. Múlthéten amikor kint voltam Rita meccsén láttam hosszú idő után először de nem szerettem volna róla beszélni. Tegnap pedig amikor összefutottunk abban a buliban, nem így terveztem de úgy látszik ez a forgatókönyv volt megírva. Nagyon sok ital volt bennem, és először ittam ezt te is tudod, de azt mondani hogy ő ezt kihasználta túlzás mert én is akartam ugyanúgy.

- Értem, csak nekem meg elég furcsa helyzet volt két jó barátnőmre úgymond rányitni.

- Sajnálom. A pánikrohamodat pedig már engem is megtanított Petra kezelni tehát semmi baj nem lesz most már ha velem vagy sem. Remélem azért több ilyen nagy dolgot nem igazán titkolgatsz előttem, nem éles helyzetben szeretném megtapasztalni. – ölelt magához Em.

A testemet furcsa bizsergés járta át ölelése miatt. Nem az a rossz hanem a jó fajta. Szerettem ezt a lányt sokkal fontosabb volt nekem mint ő azt gondolta volna.

Ezután ugyanúgy ment tovább a hét mintha mi sem történt volna. Edzésre jártam és iskolába. Petra nálam volt és nagyon sokat beszélgettünk hülyéskedtünk, nagyon jóban lett ő is Emmával, ami nem is csoda nyitott természete révén. Kedden edzésen találkoztam Zsófival is. Betegségemről a csapatból senki sem tudott. Megbeszéltük hogy ő nem mondja el senkinek azt hogy mi van velem és én sem mondom el senkinek hogy ő pedig alánokat is szereti. Megkérdezte még azt is hogy nem bánnám-e ha esetleg elmélyül a kapcsolatuk amire én természetesen azt mondtam hogy nem. Ha mindketten boldogok legyenek csak nyugodtan együtt. Péntek estére azonban közös esti futást terveztünk Emmával és ezentúl azt hiszem hozzászokok hogy Zsófival is. A futás nagyon jó volt, nagyon jól esett az erdőben mozogni egyet. Miután végeztünk viszont egészséges életmódhoz hűen átmenetünk hozzám ahol már Petra várt és rendeltünk Pizzát amit egy jó kis actyviti party mellett el is fogyasztottunk. Petra volt velem és a másik két lány alkotta a másik csapatot. Tényleg megvolt a kémia köztük vagy hogy szokás ezt mondani. Látszott hogy régebbről ismerik már egymást ezért az ismerkedéses szakasz kimaradhatott, mert nem volt már rá szükség. Nekem ezt látni elég rosszul esett, mert szívesen lettem volna csapattársam helyében de nem baj, majd eljön az én időm is, vagy nem? Ezen az estén még egy fontosabb dologról esett szó Emma holnapi színházi előadásáról amire elhívott mindhármunkat. Előadás után lesz náluk egy kisebb összejövetel de mi arra már nem megyünk, mert Petra megy haza vasárnap és kettesben szeretnénk az utolsó estét tölteni.