A csíny elkezdve

Nem is tudod, mennyire.

-Harry! Harry...térj magadhoz...-Remus Harry arcát pofozgatta. A fiúnak már majdnem sikerült patrónust idéznie. Remus csak mosolyogni tudott, mikor meglátta a fiú pálcájából előtörő agancsos ködöt. Könnyek szöktek a szemébe. James patrónusa volt. Harry kinyitotta a szemeit és ülésbe tornázta magát.
-Az apámat hallottam-suttogta Harry elcsukló hangon. Remus nyelt egyet és tovább hallgatta a fiút.-Életemben most először hallottam a hangját.-Remus emlékeibe, ekkor bekúszott James nevetése. Elmosolyodott. Nagyon hiányoztak neki azok a boldog percek.-Szembeszállt Voldemorttal, hogy anyámnak legyen ideje elmenekülni...
Remus szemeibe könnyek gyűltek. Nem engedte ki őket, de Harry szemében is ott csillogtak a szúrós cseppek. Remus mosolygott. Tudta, hogy James mindent megtett volna Lilyért és Harryért. Harry bekötötte a cipőfűzőjét, bár Remus megesküdött volna, hogy csak megtörölte szemét.
-Jameset hallottad?-hangja kissé rekedt volt. Harry felpillantott.
-Igen...Miért? De hisz a tanárúr nem ismerte az apámat.-Remus habozott. Egy pillanatra behunyta a szemét. Emlékek ezrei úsztak szeme elé. Odafigyelt néhányra.
Az elsőben harmadikosan sétálnak a láthatatlánná tévő köpeny alatt. Két napja telihold volt. James és Sirius így próbálták felvidítani. James, Sirius és ő, Remus kóvályogtak valahol a Roxfort folyosóin.

A második emléken ő volt. Szinte érezte a fájdalmat, amit az átalakulások során érzett. Könnyes szemei keresztül mégis látta a szarvast, a fekete kutyát és a patkányt, akik arra várnak, hogy újra játszhassanak. 

A harmadikban James a földön térdelt és a lehető legjobban kérte meg Lily kezét. A vörös hajú lány arcára rá volt írva, mennyire imádja a kócos férfit. Lily könnyes szemekkel bólogatott és vagy tízszer igent mondott. James arcán is látszott mennyire megkönnyebbült és mennyire a felhők közt érzi magát. A fekete hajú férfi felállt, Lily pedig a nyakába ugrott. Remus és Sirius egymásra néztek. Mindkettőjük mosolya hatalmas volt.
-Örülök nekik. Őszintén. Lilynél jobb embert James nem is találhatott volna.-mosolygott Sirius. Remus ée Peter egyszerre bólintottak, majd a három fiú egyszerre ugrottak rá a párra. Egy nagy csoportos ölelés után James felkapta Lilyt és megpörgette a levegőben. Mikor a férfi lerakta a nőt. Sirius megszólalt.
-Én leszek az első gyerek keresztapja! Stipi stopi!-mindenki nevetni kezdett. James röhögve bólontott.
-Remus te leszel a másik hatnak.-szólalt meg újra James. Lily egy pillanatra furcsán nézett Jamesre.
-Egy egész kviddics csapatot akar.-mosolygott hülyén Sirius.
-Ez nem volt benne az alkuban!-tette keresztbe a karjait Lily.
-Három is elég!-vitte le a számot azonnal James. Nagyon szerette a zöld szemű, vörös hajú nőt.
-De kell a hét!-nyafogott Sirius. Remus erre hangosan nevetni kezdett.
-Annyi lesz, amennyit szeretnél.-nevetett Lily és megcsókolta Jameset. A férfi belemosolygott a csókba. Remus elfordult és kissé arrébb ment, de újra nevetésben tört, mivel Sirius újra hozzáfűzött valamit.
-Fúj! Menjetek szobára!-Sirius megint közbeszólt. James megszakította a csókot és csábosan nézett Lilyre.
-Jó ötlet, menjünk!-Remus, Sirius és Peter újra nevetni kezdtek. Lily elmosolyodott és elindult Jamessel
-Minket itthagytok?!-kérte számon rajtuk Sirius.
-Hadd menjenek. Te akarsz egy egész kviddics csapatot! Jobb, ha minnél előbb kezdik.-suttogta a Black fiú fülébe Remus. Sirius kuncogott és megfordult.
-Menjünk! Ünnepeljük meg!-karolta át a két fiút Sirius.
-Tehát rúgjunk be.-vigyorgott Peter.
-Jó ötlet! Rúgjunk be!-vidult fel Sirius. Remus is fejcsóválva elmosolyodott.

A negyedikben a vonaton voltak. Elsősként. Bizonytalanul. Rettegve, attól, hogy nem találnak barátokat.
-Sziasztok! Leülhetünk? A többi fülkében vagy hetedikes mardekárosok ülnek, vagy teljesen tele vannak.-húzta el a száját Remus. A fülkében csak egy hosszú, kissé göndör sötétbarna- szinte fekete- hajú fiú és egy kócos, fekete hajú, szemüveges ült. A szemüveges bólintott. Remus bevonszolta a fülkébe a ládáját, mögötte Peter lépkedett. Remus lehuppant a barna hajú fiú mellé. Peter pedig a szemüveges fiú mellé ült. A fülkére kellemetlen csönd szállt. Remus be akart mutatkozni, de nem tudta, jó ötlet lenne-e. Végül arra jutott, megpróbálja.
-Remus Lupin vagyok!-nyújtott kezet a vele szemben ülő szemüveges fiúnak. A fiú megrázta.
-James vagyok! James Potter.-mosolygott kedvesen James. Remus ezután a barna hajúnak is odanyújtotta a kezét. Mozdulata kicsit gyors volt, a fiú pedig megijedt tőle. Mi a fene?!-gondolta Remus. Miért fél a kezétől?
-Remus Lupin!-mosolygott kínosan Remus. A barna hajú gyorsan elfogadta a kézfogást.
-Sirius. Sirius Black.-vigyorgott Sirius is. Ezután a fiú Peterrel is kezet fogott. Az út tovább részében jól összebarátkoztak. Remus örökké szentig állította, hogy élete legjobb döntése volt, ott, akkor benyitni abba a fülkébe és megkérdezni,
leülhetnek-e.