EGYIK OLDAL

EGY

2008. NOVEMBER 8.

- De én nem akarok ezzel játszani. – néztem Helgára, aki minden áron egy béna hercegnős társassal akart játszani. Mindig noszogat, hogy játsszak vele, pedig tudja, hogy utálom a hercegnőket. Továbbra is fancsali arccal néztem rá, ő pedig továbbra is a kezében tartotta a rózsaszínű dobozt.

- Légyszíves, utána azt játszunk, amit te szeretnél. – nézett rám nagy barna szemeivel, én pedig továbbra is ráztam a fejem. Összefontam a kezem a mellkasom előtt, és továbbra is ráztam a buksim. – Janka kérlek! – kérlelt úgy, hogy a kérlek szó végét elnyújtotta.

- Nem. – ráztam a fejem és a babáihoz léptem. – Inkább babázzunk, azt mindketten szeretjük. – emeltem fel a mindig is féltett pisilős babáját, amivel soha nem hagyta, hogy én is játszam. Annyira akartam én is egy ilyen babát, de hiába kértem sosem kaptam meg. Hátha majd most szülinapomra. Helgára néztem a babával a kezembe, mire le tette a társasjátékot és oda lépett hozzám.

- Enikővel én fogok játszani. – nyúlt a babáért, amit mindig Enikőként emlegetett. Nagy szemekkel néztem a babát, amit kivett a kezemből. Arra gondoltam, hogy talán megkérdezzem, nem e lehetnék én most Enikővel. Biztosan nemet fog mondani, de azért megpróbálom.

- Helga... - kezdtem bele, miután összeszedtem a bátorságom. – nem játszhatnék most én Enikővel? – néztem rá, majd a babára és újra rá.

- De ezzel én szoktam lenni, ez a kedvenc babám. - nézett rám érthetetlenül. Picit elszomorodtam, én az ő helyében biztosan oda adtam volna neki a kedvenc játékom legalább egyszer. A lábujjaim kezdtem bámulni, majd újra rápillantottam.

- Csak most az egyszer. Soha többet nem kérném csak most. – néztem rá boci szemekkel, és megérintettem a baba fejét egy pillanatra. Annyira szép ez a baba. Nagyon akartam vele játszani egy kicsit.

- Nem is tudom... - bámulta a babát Helga. Nem hiszem, hogy oda adja, de legalább megpróbáltam. Persze kicsit bántott, hogy nem akarja. – Tudod mit, tessék. – nyújtotta felém a játékot. – a szemeim felcsillantak, majd elvettem tőle Enikőt. Megcsodáltam a kezembe lévő műanyag babát és Helgára néztem.

- De vigyázz rá. – próbált rám nézni szigorúan. Hevesen, mosolygó arccal kezdtem bólogatni erre a kijelentésér.