Sophie

1.rész- A kezdetek

-Doktor! Úgy néz ki végre sikerül! Nézze, van pulzusa és oxigénszintje.
-Még várjunk vele 1 hetet és majd meglátjuk, elvégre ez egy újszülött.
Úgy tűnik lány, E-913 ; Sophie.Ez lesz a neve ha életképessé válik.
Dr.Rhode egy kisvárosi tudós, aki főként gyógyszer és szövettani kísérleteket végez. Titokban emberi kísérleteken is dolgozik amik mindig elbuknak: A legtöbb nem élt ,csak 2-3 napig. 912 sikertelenség sem tántorította el végső céljától, hogy létre hozzon egy műnködő emberi életet elhalt szövetekből.

A labor amiben a kislány készült méllyen a föld alatt helyezkedett el. Itt nem sütött be a napfény, nem lehetett friss levegő és még a csillagos eget sem lehetett itt megcsodálni. a fekete falak és padló csak még lehangolóbbá tették a helyet. Modern gépezetek, transzformátorok, inkubátor a kicsi Sophie számára és egy mechanikus asszisztens. 5-6 segédkutató dolgozott a titkos részlegen akiket szigorú titoktartásra köteleztek, míg a gyógyászatin pontosan 26-an, akik nem tudtak semmit a lent folyó ügyekről.

2212. Július 29.

Az E-913; Sophie még mindig életben van és tökéletesen műnködik minden. Gyönyörű a szívhangja, az oxigén szint is tökéletes. Képes megéhezni mint egy átlagos újszülött, ráadásul még sírásra, kiválasztásra és anyagcserére is képes. Végre valóra vált a doktor álma és lett egy úgynevezett lánya. Ebben a világban komoly bűn volt az emberi élettel való játszadozás, így ha kitudódna a külvilágba komoly bírságot kapna Rhode. Elhatározta , hogy szigorúan titkos körülmények közt fogja nevelni a babát. Megtanítja mindenre ami emberivé teheti, hogy egyszer készen álljon a kinti világra.

Az évek múlásával nem mutatkozott semmi gond, már-már el lehetett könyvelni, hogy Sophie egy ember. Megtanult járni 1 éves korában, majd később beszélni is elkezdett, igaz kissé akadósan. Amint elérte E 913 az 5 éves kort elkezdték megtanítani írni, olvasni, számolni. A tudás ömlötta fejébe. A kísérlet ez által képes volt fejlődni, a teste külső beavatkozás nélkül nőtt, mintha ténylegesen élne. Érzett fájdalmat, szagolt , tapintott, látott, hallott. Ami a legmeglepőbb volt, hogy voltak önálló gondolatai és érzései, ugyanis a doktor ekkora sikerre nem számított. Az évek folyamán nem érintkezhetett sem a külvilággal, sem az emberekkel, Dr.Rhode nagyon megkedvelte, úgy gondolt rá, mintha a saját apja lenne.
Sophie természete nagyon kíváncsi. Mindent tudni szeretne és mindig a doktor körül sürög. Éj fekete, vállig érő haja van és a szemei zöld színűek ami ebben a világban már nagyon ritka. Úgy tartják hogy aki smaragd színnel születik az szerencsés lesz az életben, habár nem tudni hogy egy sejtkísérlet esetében is érvényesül.

2222. Július 22
-Boldog Születésnapot Sophie!- mondta boldogan Rhode. Szinte teljesen megváltozott 10 év alatt az a morcos, sosem mosolygó tudós.
-Apa, megígérted mesélsz külvilág, laboron túl - mondta Sophie örömmelteli, izgatott hangon.
-Tudod, kinn rengeteg veszély van, de ha odafigyelsz akkor nem találkozol velük. Ezenkívül vannak ott különböző személyiségű emberek, de a legtöbb a kétszínű és áruló. Ők rosszabbak, mint a legnagyobb fenyegetés. Minden ember veleéjig romlott. De amit érdemes lenne látnod az a táj. Az égbolt, a zöld fű az állatok, a fák és minden növény ami megadatott.
- Dehát papa és Patricia is jó ember. Én szeretem titeket. Egyszer majd ugye kimehetek a külvilágba?
-Majd ha 17 éves leszel, akkor megmutatom neked.
-Köszönöm, alig vár azt a napot - Sophienak hirtelen felcsillantak a szemei és orcája is piroskásabb lett.

Későbbiekben Sophie egyre többet vágyakozott ki a természet csodás világába. Egyre izgatottaban várta azt  a bizonyos napot.

2227. Szeptember 8.
Dr.Rhode immár 15 éve , hogy megalkotott egy emberi létformát, aki képes mindenre amire az igaziak. Gyönyörű fiatal hölgy lett belőle szép hosszú fekete erős hajjal. Orcái viszont enyhén sápadkásak voltak a napfény hiánya miatt. Átlag magasságú , 166 cm. Nagyon fogékony az agya és gépiesen egyforma gyöngybetűket ír. A beszéde viszont valamiért nem a legjobb. Lehet csak a doktor magyarázott rosszul vagy nem érdekelte vagy akár ez volt az egyetlen hibája, mint embernek, hisz senki sem tökéletes.

-Dr.Rhode!
-Igen Patricia?
-Biztos benne, hogy ki kéne engedni Sophiet majd? Tudom nagyon várja azt a napot, de nem tudni, hogy hogyan fog reagálni a szervezete a kevésbé tiszta levegőnek és a vírusoknak.
-Egyszer mindenképp ki kell engedni, egy ígéretet pedig megszegni nem szép dolog, ő jelenleg az én lányom.
-Szóval ezért akart mindenképp egy lány kísérletet, mert nem tudta elfelejteni...
-Menj most aludni és ne kérdőjelezd meg a döntéseim
-Jó éjt doktor

2229. Március 14.

Elérkezett a várva várt nap. Nagy volt a laborban egyszerre a feszültség és az izgalom is. Senki sem tudta, hogy fog Sophie szervezete reagálni a kinti légkörre, viszont a lányt egy valami érdekelte: végre szerezhet magának barátokat és láthatja a pompás külvilágot, amiről oly sokat hallott.
-Még most elmondom, mielőtt kimegyünk. Ne szólj senkihez, ők idegenek és ami a legfontosabb ne keveredj el mellőlem mert eltévedsz!
-Értettem apa. Nem lesz ezzel probléma
Kinyílt az ajtó és megvillant a kinti fény. E 913 számára kápráztató volt, a sok szín, hang és illat. Elindultak kifelé, elhagyva a labort, minden egyes lépéssel boldogabbá vált Sophie. Mikor kiértek a központi sétáló térre rengeteg embert láttak. Mind más és más, egyik boldog a másik pedig szomorú. Valaki színes öltözetű, van aki pedig monoton. A látvány leírhatatlanul elkápráztatta Sophiet. A nap fényes sugarai, a fehér felhők, amik alakokat rajzoltak ki. A hatalmas, égbetörő épületek szédülete kápráztatta E 913-mat. A tér halványszürke kövekkel volt lerakva, amiket világoskék csíkok kísértek.
- Elkápráztató, Papa! Szeretem kintet.
A nagy ámuldozásban hirtelen eltűnt a kísérlet. Mire észbe kapott szegény lány beleütközött egy idegenbe.
- Bocsánatot kérek, volt az én hibám. Nevem Sophie. Nagyon sajnálom!
-Semmi gond, én sem figyeltem oda, engem James nek hívnak ,örvendek.
-Üdvözöllek James!- egy mosollyal fogadta a választ.
-Bocsi a kérdésért, de te külföldi vagy? Eléggé érdekes a kiejtésed, de ezt ne vedd sértésnek, csak egy megjegyzés.
Majd eközben a furcsa beszélgetés közben Dr.Rhode megkönnyebbült arccal rátalált Sophiera.
-Hát itt vagy! Mondtam, hogy ne keveredj el tőlem. Nagyon rámijesztettél.
-Viszlát James! - köszönt el boldogan a lány, majd a fiú furcsa nézés és vállvonás után tovább ment.
  Majd este a laborban Sophie boldogan mesélte, hogy szerzett egy barátot. Mikor enyhe idegességgel Rhode ezt mondta:
-Kérlek ne állj szóba többé emberekkel, ne érintkezz velük. Nem azért mert rosszat akarok, pont, hogy az érdekedben teszem ezt.
Sophie ezektől a szavaktól zaklatott és mégkíváncsibb lett, de mégis égetően hatottak rá. Innentől kezdve minden este csak a kinti világra tudott gondolni, visszavágyódott. Akarta látni megint a tájat.

Később minden nap vizsgálták , hogy van e valami elváltozás de nem találtak.

2229. Április 17.
Sophie nem bírta tovább a laboratóriumban és az éjszaka közepén kiszökött, ugyanis éles eszének és jó emóriájának köszönhetően megjegyzett minden kis lépést amivel kiosonhatott. Mivel nem ismerte a tájat , így elindult egyenesen, amikor végleg realizálta , hogy elveszett és még a laborhoz sem tudja az utat. Nem tudta merre van és hogy mit csináljon. Az egyetlen dolog ami a fejében forgott, hogy nem tud visszamenni és hogy hiányzik neki a doktor.  Közben reggel lett és találkozott egy lánnyal, akitől segítséget próbált kérni.
- Elnézésed, nem tudod hol van Laboratórium?
- Bocsi nem értem miről beszélsz. Nem itt semmilyen laborról, meg csak 12 éves vagyok.
Miután a kislány elindult, Sophie elkezdte követni, majd pár perccel később megfordult:
-Ó, egek! Mi van már? Ne kövess!
-Mi a neved?
Egy mély sóhajtás után felelt:
-Linda, most már elmennél?
-Kérlek segíts, nem ismerem környéket és nem tudok hol aludni.
-Ha az úgy jó, akkor elmegyünk hozzám és utána a családom útbaigazít téged, oké?
-Köszönöm.
Lindáék háza egy hatalmas, fehér Bauhaus stílusú épület, halványbarna műköves kapuval és rengeteg virággal a kiskertben . Az udvartt egy pavilon is ékesítette. Odaérkezve a kislány hirtelen megszólalt:
-Szia bátyó! Nem tudod hol van a Labor, vagy mi? Egy random lány eltévedt mert nem ismeri a helyet.
-Először is ez nekem kissé zavaros, de a Labor a központi csarnok mellett van.
Majd E 913 előbújt hirtelen Linda háta mögül és harsány mosollyal köszönt:
-Szia James!
A fiú hirtelen ledöbbent, majd megfogta a fejét. Tisztán látszott rajta, hogy ez egy eléggé kínos helyzet.
-Ismered bátyó?
-Igazából régebben véletlen belé botlottam a központi sétálóutcán és nagyjából ennyi. De ahogy láttam volt vele valaki. Eléggé eltévedhetett, de szerintem amíg meg nem találják, addig maradjon nálunk.
-Jó ötlet de erről kéne anyuékkal tárgyalni.
-Értem

Elkezdődött Sophie kalandja.

Remélem tetszik, eddig ez az első írásom amit nyilvánosságra hoztam😅