A MAFFIA MarkábaN

|7.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Azt vette észre,hogy egyre jobban érdeklődik a férfi iránt. Megakarta őt érinteni,csodálta őt. De már nem csak a családja épsége míatt. Valóságosabban, és őszintén.

Rettentően édes szuszogásra ébredtem. Ki nyitottam a szemeim és óvatosan toltam feljeb magam a melkasáról. Nem tudom hogyan,de kis kifli nagy kifli pózban aludtunk el. Én a melkasán,ő pedig engem ölelve. Mintha csak védelmezné a testemet. A lábait át vetette rajtam,és szinte alig tudtam mozdúlni. Annyira össze voltunk gabalyodva. Óvatos mozdulatokkal érintettem meg a fededlen hasát,ami kellemesen meleg volt. Az ugye tény, hogy a Férfiak teste egy kissé mindíg melegeb mint a Nőké. Köröket írtam le hasára a melkasára a és a szíve fölé. Ügyelve arra,hogy ne ébresszem fel. A márkáns arcvonásait elemeztem,és meg simítotam az enyhe borostát ami az arcát keretezte. Dús és hosszú pillái megrebegtek a tettem közben.
A haja kócosan lógot a homlokába. Megérintettem az ajkát,azok pedig szétnyiltak. Gyönyörű Férfi volt. Olyan amelynek egy Nő sem tudna ellenálni. Mert én sem tudtam. Csak egyetlen egy gond volt. Elrabólt engem,és megzsarólt. Bárcsak egy hétköznapi Férfi lenne,kegyetlenkedés nélkűl. Mivel alig hittem el hogy képes voltam mellete aludni,ezért eldöntötöttem jobb ha meg lógok innen,mielőtt magához tér.

Nem akartam felébreszteni,ezért óvatosan próbáltam lefejteni magamról az izmos karjait amivel be terített. Mikor némileg sikerűlt,szerettem volna fel űlni. De ekkor kinyitotta a szemeit, el kapta a karomat,és vissza nyomot az ágyra. Egy mozdulattal rá űlt a csípőmre,a csuklómat pedig a fejem fölé szegezte.

- Azt hitted hogy mélyen szunyálok, nemde?-a tekintete végigsiklot a kulcscsontomon. Csak a fekete selyem hálóingem takarta a testem. De az egyik vállamról már fokozatosan lejjeb csúsztak a pántjai.

- Ki tudta hogy ilyen szinész lakozik benned?-pislogtam nagyokat.

- Én lennénk a szinész?-kérdezet vissza. - Nem én vagyok aki bámulja a másikat már kora reggel-mondja a szemembe nézve.

- De nem is én vagyok aki Angyalnak
nevezi a másikat-vágok vissza grimaszolva.

- Oh ez igaz-valja be. - De tudod míért?-le hajol hozzám,a szeme pedig ide oda cikázik a szemeim és a szám közt.

- Azért mert ez igazság. Én tényleg egy ártattlan kis Angyalka vagyok-jelentem ki büszkén. Hangosan fel nevet a fejét pedig a plafon fölé emeli. Közben még mindíg nem ereszt.

- Igen,tényleg az vagy-újra rám szenteli a figyelmét. - Viszont-le hajol hozzám hogy a fülembe súgjon.- Én ismerlek. Tudom milyen vad vagy. Mi tettszik neked - az egyik csuklómat elengedi,és a keze a combomtól fel fedező útra vándorol,és meg ál a belső combomnál.-Ismerem a tested - az apró kivágású dekoltázs felé,egy puszit lehel. - Szereted ha el dúrvúlnak a dolgok - mondja, majd rá tapasztja a száját az ajkaimra. Közben a másik csuklómat is szabadon ereszti. Fel húzom a lábaimat,átkarolom őt,és közeleb vonom magamhoz. Lejjeb csúszik a csípőmről,szét tárja a combjaimat,és megérint ott lent a vékeny csipke anyagon keresztűl. Bele túrók a barna tincseibe,és kissé húzogatam a hajszálait az újjaim közt. Halkan fel mordúl,és meg markolja a melleimet a selyem alat. Jobban szét tárja a kezeivel a lábamat,és közzéjük nyomja magát.

- Mit csinálsz-kérdezem halkan és lihegve mikor el húzódik. Az ajkai fel dagadtak és vörössre változták a csókcsatánk míatt.

- Annyira rohadtúl kívánlak Valentina-meg nyalja a száját majd össze szorítja a fogait.Hangosan dobog a szívem,és nem tudom mit válaszoljak. Én is akarom őt,de nem tudom hogy helyes e. Már egyszer megkapot. De végig csak kihásznált. Éppen szólásra nyitnám a számat,de a komódon lévő mobilja félbeszakít.

- Nem kéne fel venned?-el fordítom a fejem. Rám pillant,majd bólint. Le mászik rólam,a kezébe kapja a mobilját majd ki megy a szobából. Kiszálok az ágyból,a lepedőt megigazítom,a paplant pedig össe hajtom egy kupacra. Mikor ki lépek a szobájából a folyosóra,őt nem látom sehol. Gyorsan vissza megyek a saját szobámba,a hátam az ajtónak támasztom és kifújom a benttartott levegőt.

♡♡....

Kiszellősztettem a szobámat. Az ablakokat ki nyitottam,és kicsit össze rámóltam a kupit ami a szomában keletkezet. Éppen a saját ágyamat igazgattam,mikor egy kopogás után be nyitott. Közel hozzám sétált,és megált melletem.

- Miaz!-néztem rá kérdőn,mikor a mobilját könyőrtelenűl szorongatta a kezében.

- Hát tudod az van hogy-a tarkójára tette a kezét,és zavartan vakargatta.

- Mi az van?-billentetem oldalra a fejem.

- Ma estére ide jönnek a szüleim.-válaszolja.-Egy közös vacsorát akarnak. És közelebről megismerni téged-mutat rám.

- Tessék-kérdeztem. Hatalmasra kerekdtek a szemeim,és alig hittem a fülemnek.-Mond hogy csak szórakozol velem-tettem fel az újjam figyelmeztetés képen.

- Attól tartok hogy nem-rázta meg a fejét. Mérgesen össze szűkítettem a szemem,és képes lettem volna most azonnal meg folytani.- Figyelj-kezdte. -Csupán el kell játszanod a hűséges szerelmem.-bólagatot.

- A te szerelmed?- böktöm felé,kínomban pedig fel nevettem.

- Csak színészkedés az egész. Ha jól tejesítesz,ma el viszlek valahova-vázolja fel a tényeket.

- Vicces vagy -horkantok fel és megrázom a fejem.-Mégis mért akarnék én valahova menni veled? Ha eddig nem hagyhattam el a házad akkor most mért tenném-csattanok fel.

- Azért mert ki jelentettem. Azt teszed amit kérek-bólagot. És újra viszatért a szemtelen és ocsmány Maximo.

- Értettem-bólintok magatehetettlenűl.
Le hajta a fejét,és az ajtóhoz sétál. De aztán megtorpan,és vissza fordúl.

- Ne haragudj de tudsz főzni?-kérdezi a száját rágcsálva,és össze vonja a szemét.

- Még mit nem. Nem tudok főzni. Már hogy tudnénk?-akadok ki.

- Most csak ugratsz, ugye? -le esett állal tátja el a száját. De hisz nő vagy. Tudnod kellene főznöd-folytatja.

- Talán a füleden űlsz vagy mi? Mondom hogy nem tudok-ismétlem meg. Eléggé szégyen tőlem. De tényleg nem tudok. Még egy sűlt kruplit sem tudok el készíteni anélkűl,hogy ne gyújtanám fel a házat. Csak kalácsok és piték repceptjét tudom. De hogy elkészítsem? Na az lehetettlen. Főzni meg duplán. Nem az én lapom.

- Pedig az Anyám olyan lánynak képzel el,aki süt, főz,mos és takarít. Na meg ugye vasal-néz maga elé.

- Talán olyan lányt kellet volna el rabolnod,aki ezekhez ért. Mert én ezek közűl egyikhez sem értek-hazudom. Takarítani még jó hogy tudok. Mosni is,és vasalni is. Nem nagy trükk.

- Francba-a hajába túr. - Most mihez kezgyünk? Julliette ma szabadnapos,én meg duplán nem tudok.

- Kezgyél -javítom ki. - Nekem ehez semmi közöm-rántom meg a vállam,és szomorú pillantást vetek rá.

- Jó majd rendelek akkor valami kaját. Te viszont estig kezgy magaddal valamit. Az Anyám el várja hogy úgy nézz ki mint egy Hercegnő. Légy bájos. De ne sminkelj.

- Azt kéred őltözzek hercegnőnek? De az arcam azért legyen hallot jól mondom?-pislogok nagyokat.

- Nem. Csak néz ki varázslatosan,de mégis légy ön magad. És különben sincs hallot arcod. Ép ellenkezőkeg-bólagat. -Szép vagy..vagyis ömm-hebegni kezd. Én pedig fel vonom a szemőldököm.-Szóval, az eggyik őr majd el vissz téged ruhát venni.

- Van sajátom-jelentem ki,és csípőre vágom a kezeim.

- Jó oké. Akkor csak légy kész este 6-tra.

- Ne aggódj. Olyan leszek akár egy Hercegnő-tettetet mosolyt kűldök felé. Bólint és kisétal. Na várj csak! Hercegnőt akarnak? Hát ma meg kapják.Gonosz vigyor űl ki az arcomra.