nem vagyok többé egész,
ezerfélekképpen nehéz
érezni, de minden részem
téged keres a csillagos égen,
lehetetlen feledni, hisz ezer
fájó emlék körülöttem hever
és a fülembe súgja egyszerre:
hasonlítani egy egész emberre
sosem fogok, szimplán ezer
darab vagyok, ezernyi teher
egy személyt együtt sem alkot,
ezer felől levegőért kapkod,
egyik részem a másik ellen,
ebből lesz néha fáradt lelkem
egyszerre minden és semmi,
ezért nem vagyok senki,
szimplán ezernyi darab,
ezer rács mögött ülő rab,
nem vagyok
megőrítenek a zajok
nem vagyok
lelkem egyedül vacog
ezren vagyunk
mégis egyedül
